Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Aki saját maga süti a kenyeret, az tudja, hogy nincs is finomabb a frissen sült kenyér izénél, illatánál; ez az, amit sohasem lehet megunni. Jöhetnek ide receptek, tapasztalatok.

Az alábbi évek óta bevált:

Hozzávalók 1 kiló kenyérhez:
60 deka finomliszt (nem rétesliszt)
15 deka rozsliszt
1 deci langyos tej (soha nem szabad 30 foknál melegebb legyen)
1 jó teáskanál cukor
1 deka élesztő (1 csomag élesztőnek az ötöde)
kb. 3,5 deci langyos víz (soha nem szabad 30 foknál melegebb legyen)
1-1,5 teáskanál só
1 kávéskanál (mokkáskanál) köménymag
1 kávéskanál (mokkáskanál) őrölt bors
1 evőkanál olaj

Este a dagasztótálba össze kell keverni a finomlisztet és a rozslisztet (ha nincs rozsliszt, akkor lehet mind finomliszt), majd csinálni kell egy fészket a közepébe. A kézmeleg tejbe bele kell aprítani az élesztőt, bele kell tenni a cukrot és addig kell kavargatni, amíg fel nem oldódik. Kb. 5-10 perc múlva bele kell önteni a liszt-fészekbe, majd a tetejére rá kell húzni egy kis lisztet, de nem kell összekavarni. Az egészet le kell takarni egy kendővel és reggelig szobahőmérsékleten kell hagyni érlelődni. (Tulajdonképpen 5-6 óra is elég arra, hogy az élesztőgombák megfelelően elszaporódjanak.)

Reggel aztán, a 3,5 deci langyos vízbe el kell keverni a sót, a köménymagot és a borsót, ezt bele kell önteni a dagasztótálba, végül rá az evőkanál olajat. Az egészet jól össze kell dagasztani, majd hagyni kell kelni kb fél órát. Aki géppel dagaszt, érdemes olyan programot választania, amely félóra dagasztás+félóra kelesztésről szól. Ezután a tésztát ki kell önteni a dagasztótálból, át kell gyúrni (kb. fél perc), meg kell formázni cipónak vagy vekninek, majd a tetejét be kell vagdosni, s végül, ha tálban szeretnénk sütni, akkor beletesszük a tálba a megformázott cipót. Ezután le kell takarni egy kendővel és hagyni kell kelni. Amikor kb. két óra múlva megkelt, be lehet tenni a kb. 220 fokos, előmelegített sütőbe és kb egy óra tíz percet kell sütni. Sütés vége előtt negyedórával érdemes megfordítani a tálat. Amikor kivettük a sütőből, a kenyeret oldalára kell billenteni a tálban és egy fakanalat alá dugni, hogy szellőzzőn, vagy pedig ki kell venni és rá kell tenni egy rácsra húlni.

És végül a legfontosabb: mielőtt megszegnénk a kenyeret, három keresztet vetünk rá.

Jut eszembe: ha azt tapasztaljuk, hogy a kenyér belsejáben nagyobb hézagok alakultak ki, érdemes a tetejével lefelé szárítani, miután kivettük a sütőből.

Megtekintések: 496

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Ez nagyon finom lehet....de borsòt?! a kenyerbe?
Végülis a bors nem fontos, sem a köménymag, de ad neki egy kellemes, enyhén fűszeres ízt.
Rengeteg recept létezik, lehet variálni a hagymás kenyértől a tökmagosig/szezámmagosig mindent.
Azt hiszem nem ertetted hogy a bors es borso kozt oriasi a kulonbseg!
Ehhe, olvasd csak el újra a receptet... láttál már őrölt borsót ? Miből készült? :-)
Na ez az!!!Ha mar irunk, irjun legalabb magyarul, ha mar ennyire buszkek vagyunk ra! Ne keverjuk a szezont a fazonnal! Tevedni emberi dolog, de legalabb javitsuk ki ha mar folhivtak ra a figyelmunket! A hibainkbol mindig csak tanulhatunk, nekem legalabbis ezt igy tanitottak..... na midegy! Ha lesz idom folteszek egy igazi kenyerreceptet!
Elnezest de nem tudok ekezeteket hasznalni!
Szóval, ha elolvasod mégeccer a receptet, láthatod, hogy "őrölt bors" van írva a hozzávalóknál és nem zöldborsó, tehát értelemszerűen erre hivatkozok később a receptben. Amúgy köszi a javítást, de mi mindig is "borsót" mondtuk az őröltborsra is és a zöldborsóra is, úgyhogy - mivel hallani is így esik jól - így is fogom írni mindkettőt. :-)

Az újabb kenyérreceptet pedig örömmel várom.
Az én mindennapi kenyerem

Az évek folyamán leegyszerűsítettem a kenyér készítésnek a receptjét.
Nekem bevált, remélem annak is, aki kifogja próbálni.

4 teás csészényi liszt
1 kiskanál só
2 kiskanál granulált élesztő
fél kiskanálnyi cukor vagy méz
kb. 1 kiskanál olíva olaj vagy kevés vaj (ki lehet hagyni)
2 teás csésze (kb. fél liter) langyos víz

Az élesztőt a langyos cukros vízben felfuttatjuk, ráöntjük a lisztre és hozzá adjuk a többi hozzávalót (sót és olajat). Keményebbnek kell lennie a kalácstésztánál. Ha lágy akkor lisztet, ha kemény akkor langyos vizet adjunk hozzá.

Robotgéppel megkavarni vagy kézzel meggyúrni, 1 órát kelni hagyni, majd ismét megkavarni vagy gyúrni és egy olajozott vagy lisztezett tepsire (vagy alufóliával letakart tepsire) hosszúkás vagy kerek formájú alakban ráhelyezni. Pár helyen recés késsel megvágni és fél órát kelni hagyni.

Félóra múlva az előremelegített sütőben 500F (kb. 250C) fokon 10 percig, 400F (kb. 200C) fokon 10 percig, majd 350F (kb. 175C) fokon 30 percig sütni. FONTOS: nem minden sütő egyforma, ezért érdemes kikísérletezni, hogy mi a legmegfelelőbb hőmérséklet. Nekem a gázsütőnél a fent megadott hőmérsékletek beváltak.

Miután kivesszük a sütőből takarjuk le egy tiszta konyharonggyal, hogy megpuhuljon.


Ha nincs túl sok időm a sütésre és elfogyott a kenyér itthon, akkor ujjnyi vastagságúra kinyújtom a megkelt tésztát, megkenem olíva olajjal és megszórom bazsalikommal és 15 percig sütöm, majd kocka alakúra vágva tálalom, kenyér helyett.

Én ezt a leegyszerűsített receptet használom a pizza készítésre is.

Lehet kísérletezni krumplipüré hozzáadásával vagy magok hozzáadásával is.
Alább közreadom egy féltve őrzött kincsemet: a NAGYMAMÁM által lediktált kenyér elkészítésének módját. Nálunk, a Nagykunságban így készült, valamikor régen. A recept ma is tökéletes, elkészíthető. Szeretettel ajánlom kedves Mindnyájuk figyelmébe!
Házi kenyér
Párt készítünk

5 liter árpa ( tavaszi vagy sörárpa, őszi nem jó) 3 ujjnyival több víz legyen rajta. Feltesszük főni, amikor puhul, 1 liter komlót teszünk hozzá. Addig főzzük, amíg szétmegy, puha. Ne apadjon el a leve. Hűlni hagyjuk. 1,5 kg fehér szőlőszemet összetörünk, forrjon must. Kihűlés után vajlingba vagy teknőbe 1 összemarik lisztet( kenyérlisztet) és pillangós búzakorpát kavarunk hozzá annyit, hogy a levit feligya. Ruhával betakarjuk, meleg helyre tesszük, 1 éjszakára úgy hagyjuk. Levesszük a ruhát, erős szagának kell lenni. Ha nem érzik, még hagyjuk érni. Akkor pillangós búzakorpával feldörzsöljük, hogy ne ragadjon a kezünkhöz. Párszárítóra tesszük, 3-4 nap alatt megszárad, szellős, árnyékos helyen. Nap ne érje! Mikor megszárad, zsákba szedjük, szellős, száraz helyre tesszük.

Sütéskor

6 kg liszthez 1 összemarik párt kell beáztatni 1 jó liter langyos vízbe. 10 órakor beáztatjuk, langyos helyre tesszük, betakarjuk. 6 óra múlva szitán leszűrjük, kinyomjuk és kb ½ liter langyos vízzel még átöblítjük a párt.
Újból szűrjük, kicsavarjuk szárazra. A léből kovászt csinálunk. Annyi lisztet adunk hozzá, hogy gyenge galuska sűrűségű legyen. Ez a kiskovász. Éjfél után csinálunk nagykovászt. A kiskovászhoz lisztet adunk, keményre felverjük a lapickával. Ha nem elég erős a pár, a kiskovászba élesztőt kell tenni.
Ha nincs pár, morzsolka kell.

Morzsolka

9 kg liszthez 1 cs élesztőt ½ liter vízbe felverünk egy kis liszttel. Ha megkelt egy kicsit, még teszünk hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz. Jó keményre megdagasztjuk, kelni hagyjuk. Duplájára kelesztjük, kisujjnyi vastagra nyújtjuk és megszárítjuk. Sütni nem kell, napra, melegre lehet tenni. Összetördeljük, tovább szárítjuk. Sütés előtt 6 órával beáztatjuk, míg meg nem puhul, teljesen el nem ázik. Jól felérje a langyos víz. Ha szétázik, vajlingba tesszük, 5 dkg élesztővel, liszttel kiskovászt készítünk. 4-5 óráig pihentetjük, utána nagykovászt készítünk.
6 kg liszthez 1 fél marék sót áztatunk jó fél liter langyos vízben. Addig kavarjuk, míg el nem olvad. Hozzáöntjük a kovászhoz, utána adjuk hozzá az átszitált lisztet. Annyi langyos vizet adunk hozzá, hogy könnyen lehessen dagasztani. 1 óra hosszáig pihentetjük, újra átdagasztjuk. 1 óra hosszát pihentetjük, utána vágjuk, szakítjuk, kosárba vagy tepsibe tesszük. ½ órát kelesztjük, előmelegített sütőben a legalsó rácson először 10 percig teljes lángon, majd takarékon sütjük kb 1 óra hosszáig szép pirosra. Kivesszük a tepsiből, hideg vízzel megmossuk a tetejét.
Kemencében 7 kéve íziket kell eltüzelni egyenként. Vizes seprűvel kiseperjük tisztára a kemence fenekét. Sütőlapáttal berakjuk a kenyeret. Az előtét feltesszük, 5 percenként ránézünk, nehogy a meleg összekapja, lenyomja. ¼ óráig meg-megnézzük, levegőztetjük. Kb 2 óra múlva sül meg az 5-6 kilós kenyér, a cipó 1-2 kilósig 1 óra alatt.
Ejjha, mingyá összekarmolom magam... ez ám az ősi kenyér recept, a Nagyid tudhatott valamit!
Azon röhögök itt csendben, hogy ami nálunk, ill. a boltban kenyér, az nálatok még csak cipó (1-2 kilósig). :-)
Egyébként tetszik ahogy indul a párt-készítés (életemben nem hallottam még róla), de van egy sejtésem, hogy, ha jócskán megnöveljük az adagot, akár sört is főzhetünk belőle. :-)

Viccet félretéve, örülök, hogy ezt az igazi kincset megosztottad velünk, nagyon köszönöm.

Jut eszembe, láttam a képeidet, tulajdonképpen Nálatok a kenyérsütés csaldi hagyomány, vagy "pékdinasztia" vagytok?
Köszönöm az elismerő szavakat :)
Nekem a kemence szerelem. Gyermekkorom óta most volt először szerencsém kemencében sütni. Egy kedves ismerősöm szervezett kenyérsütést a tanyájában, ekkor készültek a képek. Egyébként jól érzed, hagyomány volt a kenyérsütés. Még volt szerencsém a Nagymamámmal dagasztani, ugyanaz az érzés jött vissza most. Biztos vagyok benne, hogy lesz egy tanyám, és kemence lesz a házban, és az udvaron is!
Egyébként nem tudok pék le, avagy felmenőmről, egyszerűen csak szeretünk "asszonyok" lenni. Sütni-főzni, megteremteni az otthon melegét és illatát. Sajnos manapság ez már kuriózum...
Hát ja... régen a lányok úgy főztek mint az anyjuk, manapság meg úgy isznak mint az apjuk. :-)

Jó, hogy vannak ilyen emlékeid, lehet, hogy érdemes lenne leírogatni őket, mert a világ sokat változott és még többet fog. Sokszor töprengtem azon, hogy milyen lehetett a vidéki élet az 1800-as évek közepén, úgy egészen az első világháborúig. Persze, nem ringatom magam abba a mesés-romantikus illúzióba, amit a régi magyar filmek sugallnak, de kiváncsi lennék a mindennapok hangulatára, "ízére", milyenek voltak az emberek és milyen lehetett a viszony közöttük.

Értem amit mondasz, én is sokat gondolkodtam már azon, hogy öregkoromra valahol a hegyek között, a Székelységbe egy csendes kis faluba kéne letelepdnem, távol a világ hülyeségeitől. Csak az a baj, hogy valahol nem érzem magam elég erősnek ehhez, annak ellenére sem, hogy otthonosan mozgok a veteményesben meg a szőlőben. Habár lehet, hogy nyugdíjasként már nem kell majd a szakmát, a megélhetést kergetnem és tényleg maradna időm a vidéki életre, munkára.
Én is értelek Téged :)
Sajnos nem merünk erősek lenni a "normális" élethez, mert ezt plántálják belénk, a csapból is az folyik, hogy csak az embertelen, multisplázás-stb. világban tudunk létezni! Pedig NEM! Azt hiszem, csak elkezdeni nehéz, inkább belevágni. Amikor már benne van az ember, akkor természetes, megnyugtató, normális....Miért is csökken az átlagéletkor???...

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek