Marosvásárhelyiek otthon és a nagyvilágban

SZep napot  kivanok Nashville TN-bol!

Kedves barataim!

Ha ugy velitek hogy megerdemlem es tamogatni szeretnetek, kerlek szavazzatok ram a kovetkezo linken( a pontszamnak megfelelo csillagra kell klikkelni). Koszonom.

http://www3.tvr.ro/descoperaromanii/jakab-tibor/

Szia Lenke ! Ez élménykép, vagy valódi, aktuális ? Valamikor (1971)  csodáltuk az idő mulását ugyanott. Baráti, vásárhelyi üdvözletettel, Nagy Antal, Nagybaconból ( Erdővidék )

Keves Nagydoki! Egyáltalán nem lenne nonpluszultra. Csak le kellene másoltatni a margitszigeti másolatot. És csak... akarni kellene. Már úgy értem,  akarják azok a hatalmasok, akiknek hatalma sok. Egyszer már - nem is olyan régen - megígérték a vásárhelyieknek, hogy visszaépítik.

Én boldog vagyok azért, mert megboldogult nagymamám még látta a kutat. És még boldogabb lennék, ha én is láthatnám. Mert a miénk. Hát tartsák be az ígéretet! Mert ők, a vásárhelyiek, megígérték (hallgatólagosan), hogy adót fizetnek. És fizetnek. Na, azokból az adólejekből kellene hogy jusson a kútra is. Én azt mondom, hinni kell abban is, ami nincs, azért, hogy legyen. Higgyjünk hát az ígéretek betartásában. Ha nem, akkor mrg követeljük.

Baráti üdvözlettel, bakózoli

Én is nagyon jól emlékszem! Az 50-es években közlekedtek a gázzal működő autóbuszok.Minden végállomásnál volt egy gáztöltő.Az autóbusz hátulsó ajtajánál lehetett felszállni,mert hátul ült a taxator.Általában nők adták a jegyet.

Nagyszerű emlékképek. Van-e valakinek, vagy ismerősi körében olyan fénykép, ami a még régebbi típust ábrázolja, amilyennel a legendás hírű kari bácsi is utaztatott bennünket? Még csak a régi szerpentin volt meg, nem volt lekövezve a gránit kockakövekkel, csak egyszerűen zúzott kötörmelék volt az útra, és főleg a gödrökbe, terítve, mint annak idején az országútak 90 %-ra. Emlékszem amikor utaztubk falura nagysüleimhez, Szováta irányába, meg oda is és Parajdra is.

A fül-orr-gége klinikai megállónál volt a gáztöltő kút vagy állomás, a másik, amire még emlékszem a nagyállomás épülete előtt, meg Szentanna, Szentkirály, Marosszentgyörgiy végállomásokra is emlékszem. 

Üdvözölném, ha előkerölnének az ilyen képek, hisz életünk egy része ez is.

Csak azt nem értem, hogy az akkori jó kezdeményezéseket miért kellett elhallgattatni és 50-60 évvel később próbálnak babérokat, hírnevet, kizárólagosságokat alkotni, szintén az olyanok, akik annak idején elhallga(tta)tták, szándákosan a sikereket, melyeket egyszerű, józanul gondolkodók alkottak meg. Nem folytatom a fejtegetéseket, mert csak oda jutok eredményként, ahol, ma vagyunk okozóikra / -hoz.

Üdvözlettel és szeretettel minden kedves és nem kedves, de szívből érző erdélyi Magyarnak. Beleértve a Székelyeket is!!

Szeretettel köszöntök Mindenkit aki vonalban van és aki majd ide látogat,

Köszönöm a kellemes meglepetéseket.

Valóban érdekes és általam ismeretlen képek ezek. Négy dolgot szeretnék:

1., elnézést, hogy a mindenki által kedvelt és szeretett, sok vidéki által is, legendás buszvezető neve, Kari bácsi, kisbetűvel lett írva (nem ellenőriztem a szöveget elküldés előtt);

2., ha megfigyelték a szemlélők, a régi vasúti állomásépületek "egy kaptafára" lettek építve, ami azt jelenti, hogy az intézmények, gyárak, hivatalok nagy része hasonló stílust hordozott-mutatott, ilyenszerűek láthatóak még a volt (de még lesz!!) Nagy-Magyarország területén, Ausztriában, helyenként még Németországban is (iskolák, raktárak, gyárak-üzemek, hivatalok) Kár volt lebontani a háború után a sérülésekre való hivatkozással és egy ormotlan, stílus nélkülit építeni helyébe. Baj, hogy egy olyan építész-csoport ill. jövevény csapat határozza meg a műemlékek sorsát, akik olyan hagyományra építkeztek (terben is szellemben is) ahonnan hiányzik vagy nincs építészettörténeti folytonosság (mert nem hallottam sem oláh románkori-, gótika-, reneszánsz- [renaissance], barokk-, copf-, klasszicizmus-ról), hogy Erdélyben letezett és van, sajnos egyre kevesebb, az más, s ezt bevették egy most más állam (építészet- és)történetébe, sajnos, az megint más.

3., emlékszem arra még, hogy a gyalogátjárok csak fehér kővel lettek kijelölve, s az emberek azért igyekeztek ott áthaladni egyik oldalról a másikra, nem kellett annyi zebra (most több van a városban, mint az állatkertben!!), s a gkv.-ők nagy többsége akkor is udvarias volt, ilyen helyeken is.

4.,  köszönettel venném, ha mások is jelentkeznének ilyen képekkel, vagy tájékoztatnának, hol található meg több vagy sok ilyen régi felvétel, helymagyarázattal és évszámmal ellátva.

Záró mondatként, csak bíztatni szeretnék minden erdélyi magyart, marosvásárhelyit és más településbélit, hogy ha van ilyen képük vagy rokoni és ismerősi körben, azt közöljék mindnyájunk örömére és megmaradásunkra, no meg keressék fel és látogassák is meg, ezzel is előmozdítva turizmusunkat, szülőföldünkön, megmutatni, hogy voltunk, vagyunk még és leszünk is, nem lehet minket legyűrni ..., de együtt élni, toleráns módon és tiszteletben, azt lehet. Mert a magyar nép mellérendelő fajta, ahogy az Isten teremtette!!     

Kedves János,

Ha belep az oldalamra, talál egy pár fényképet a régi Vásárhelyről.

Tisztelettel

Ildikó

Szeresd a magyart

Szeresd Uram, szeresd a magyart,

Nem rosszabb másnál, nem alantasabb.
Ha nem is fehérbárány, de nem fekete ő,
És befogadó  fajta, idegen szerető.
Van, hogy búját véredbe fojtaná
És hitét is néha elhagyná,
Mégis-mégis a Te gyermeked,
Te akartad Uram ,s megteremtetted.
Szeresd Uram, szeresd a magyart,
Szeret ő is Téged, szíve színarany.
Engedd magadhoz közelíteni,
Látni fogod Uram, hogy tud küzdeni.
Szeresd Uram, szeresd a magyart,
Vezesd utadon, fénylő napod alatt.

Kocsis E. Éva

Magam sem tudom megmagyarázni miért vártam mostanáig.No ,de ha így is történt.most küldöm üdvözletemet Mindenkinek,aki e csoport tagja.

Férjem vásárhelyi és az egyetemi évek emlékei is odakötnek bennünket.Lányom és unokáim az egyetem előtt.