Árnyék a falon

Marcona, dühös, fekete, - hej, rég kísér már, átka rég nyom! - holdfényes falon éles árnyék, árnyék, árnyék, az én árnyékom! Valami kemény, gúnyos harcos, valami ősöm, zord vitéz, ki sírhelyéről minden éjjel eljön hozzám és szembe néz. ...Nézem, nézem a holdas árnyat remegő, lázas nyűg alatt s előtte félős babonával hajtom meg mélyen magamat. (Dsida Jenő)