Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.
Mikor az est szellő-uszálya lebben, S madár dalol a zöldellő ligetben, Mikor az égen első csillag ég, S a nyárfa lombja suttog halk mesét, Bíborba nyíló álmod alkonyán Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár Az ég sötétkék bársonyára száll, Mikor a fényt koszorúba fonod, S azzal köríted tiszta homlokod, Repeső vágyad tündér-hajnalán Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok, Hol most javában nyílnak a virágok, S szívem egy titkos, halk ütemre dobban, Ha látlak olykor állni ablakodban; El-el merengsz... s úgy érzem, igazán Gondolsz reám!
"A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban"
Állj meg egy szóra, egy pillanatra, Állj meg egy képre, egy hangulatra. Állj meg a jóra, az igazra, Nézz mélyen önmagadba. Nézd a tájat, a mesét mesélő fákat, s az eget. A felhőtlen kék eget. A messzeséget, a sok kis emberséget. Végy nagy levegőt. Kérd a tündöklőbb, szebb jövőt!
Ezúton, együttesen köszönöm meg nektek, hogy születésnapomról megemlékeztetek!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Tükröm, tükröm Sosem voltam gazdag és szép, ám fiatal voltam nemrég. Tükröm akkor hízelkedett: Te vagy kislány itt a legszebb. Óh, én bohó, hittem neki. Öreg lettem, már nem kérdem ki a legszebb a vidéken. Hogyisne, még válaszolna! Szívem attól beteg volna. Látom én: arcom fárad, rajta a sok szarkalábat. Életemnek minden jajja rávésődött bizony arra. Szemem fénye is megfakult, benne porlik széjjel a múlt. Csak a mosoly, ami huncut, a ránc körötte szanaszét fut. Mégsem bánom, hogy így történt, Nem keresem a hét törpét, Egy kis lánykát ha meglátok, Adok néki ajándékot: Örül majd a tükröm neki, Majd ő tovább kérdezgeti!
Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.Jusson eszedbe, hogy az angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt. De miattad sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, illatos körülötted. Mint a mesében. Csak mész és arra gondolsz, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép. A virágok ahogy nyílnak. A fák ahogy susognak a szellővel. A forrás ahogy mesél. És a madarak és minden. És ahogy mégy céltalanul, egyik tisztásról másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét. Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincseikkel töltik meg a szíved. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség. Egy nagy csillogó felhőn a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy, kék pipából és jóságosan alámosolyog. Ha visszatérsz újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a Gyűjtő emberek közé és ha gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozd gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű, békesség lakik a szívedben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártál kisfiam.
Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.
Mindig beszél. Mindig lobog. Mindig lázas. Mindig önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan, egész az égben, s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták, és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgyhogy egészen lesoványodott, s áll, mint egy vézna, apostoli szónok a háztető ormán, egyedül, birkózva a csönddel és viharral, haszontalanul és egyre fenségesebben, lobog, beszél.
Lelkem, te is, te is – ne bot és vászon – légy zászló.
Draga Hilda . a legszebb orgonat kuldted nekem !! imadom es Anyak napjara mindig vartam a kinyilasat ....itt ez hianyzik , es az illata is .Emlekek szeretettel olel Kata
Szia, Hildusom! Ne haragudj, hogy itt jelentkezem, de idáig nem jutott eszembe--persze, mert ritkán jövök ide--, hogy itt megtalállak. Névnapodkor sokat próbáltalak hívni, de gondolom megváltozott a számod?! Gittát is megkérdeztem, hogy nem-e tudja, de nem tudta. Nagyon hiányoztok nekem. Magdika is épp akkor lépett ki, mikor akartam köszönteni névnapján, előtte még írt, hogy marad és tudunk levelezni. Másnap már nem találtam. Utólag is nagy szeretettel köszöntelek-mindkettőtöket-és kívánok nagyon sok boldogságot, egészséget, szép őszi napokat. Ha úgy gondolod, hogy még tartsuk a kapcsolatot, akkor kérlek írj!!!
Hilda Márkus
Wass Albert szavait hozom köszöntőül Nektek:
Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is
megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.
Jan 10, 2011
Erzsók sz:Kolumbán Erzsébet
Jan 10, 2011
Erzsók sz:Kolumbán Erzsébet
Jan 10, 2011
Erzsók sz:Kolumbán Erzsébet
Jan 11, 2011
Erzsók sz:Kolumbán Erzsébet
Jan 11, 2011
Erzsók sz:Kolumbán Erzsébet
Jan 12, 2011
Hilda Márkus
Szép napot kívánok mindenkinek!
Wass Albert
Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz... s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
Jan 12, 2011
Hilda Márkus
Szép napot kívánok mindenkinek!
Nálunk ma szép idő volt. A kerten kinyilt a hóvirág...
Köszöntök minden erre járót a Tavasz hírnökével!
Jan 12, 2011
Farkas Borbála
Jan 12, 2011
Hilda Márkus
Szép napot kívánok mindenkinek!
"A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban"
(Gárdonyi Géza)
Jan 13, 2011
Hilda Márkus
Állj meg egy szóra, egy pillanatra,
Állj meg egy képre, egy hangulatra.
Állj meg a jóra, az igazra,
Nézz mélyen önmagadba.
Nézd a tájat, a mesét mesélő fákat, s az eget.
A felhőtlen kék eget.
A messzeséget, a sok kis emberséget.
Végy nagy levegőt.
Kérd a tündöklőbb, szebb jövőt!
(Tóth Borbála)
Jan 15, 2011
Maria Prenoszil
Draga Baratnom !
Kivanok Neked Kellemes Hetveget.
Nagyon sok szeretettel. Baboca
Jan 15, 2011
Hilda Márkus
Szép, új, tartalmas hetet kívánok mindenkinek!
"A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet!"
Tegnap fotóztam ezeket a nyiló virágokat, fogadjátok szeretettel tőlem!
Jan 17, 2011
SZÉKELY ILONA
Jan 18, 2011
Dr Molnár Mária
Jan 20, 2011
Hilda Márkus
Ezúton, együttesen köszönöm meg nektek, hogy születésnapomról megemlékeztetek!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Tükröm, tükröm
Sosem voltam gazdag és szép,
ám fiatal voltam nemrég.
Tükröm akkor hízelkedett:
Te vagy kislány itt a legszebb.
Óh, én bohó, hittem neki.
Öreg lettem, már nem kérdem
ki a legszebb a vidéken.
Hogyisne, még válaszolna!
Szívem attól beteg volna.
Látom én: arcom fárad,
rajta a sok szarkalábat.
Életemnek minden jajja
rávésődött bizony arra.
Szemem fénye is megfakult,
benne porlik széjjel a múlt.
Csak a mosoly, ami huncut,
a ránc körötte szanaszét fut.
Mégsem bánom, hogy így történt,
Nem keresem a hét törpét,
Egy kis lánykát ha meglátok,
Adok néki ajándékot:
Örül majd a tükröm neki,
Majd ő tovább kérdezgeti!
Jan 20, 2011
Szabó Mária
Jan 20, 2011
Hilda Márkus
Legyen szép mindenkinek a napja!
Teljen úgy, ahogy szeretnétek!
Jan 26, 2011
Hilda Márkus
Szép, csodálatos hétvégét kívánok mindenkinek!
Egy kicsit valóban el voltam "havazva" de mostanra már sikerült magamat kilapátolni!
Szeretettel köszöntök minden Barátot!
Hildus
Jan 29, 2011
Kővári Angi
Febr 19, 2011
Kővári Angi
Febr 19, 2011
Kővári Angi
Febr 19, 2011
Hilda Márkus
Szép napot kívánok mindenkinek!
Wass Albert: Mese az erdőről
Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.Jusson eszedbe, hogy az angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt. De miattad sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, illatos körülötted. Mint a mesében. Csak mész és arra gondolsz, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép. A virágok ahogy nyílnak. A fák ahogy susognak a szellővel. A forrás ahogy mesél. És a madarak és minden. És ahogy mégy céltalanul, egyik tisztásról másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét. Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincseikkel töltik meg a szíved. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség. Egy nagy csillogó felhőn a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy, kék pipából és jóságosan alámosolyog. Ha visszatérsz újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a Gyűjtő emberek közé és ha gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozd gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű, békesség lakik a szívedben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártál kisfiam.
Febr 22, 2011
Hilda Márkus
Febr 22, 2011
S.Ildiko
Febr 24, 2011
S.Ildiko
Febr 24, 2011
Hilda Márkus
Minden szépet: jót, kívánok minden embernek a Földön!
Hildus
Márc 6, 2011
Hilda Márkus
Csak ennyit, amiben minden benne vagyon!
Zászló
Kosztolányi Dezső
Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.
Mindig beszél.
Mindig lobog.
Mindig lázas.
Mindig önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan,
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták, és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgyhogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és viharral,
haszontalanul és egyre fenségesebben,
lobog,
beszél.
Lelkem, te is, te is –
ne bot és vászon –
légy zászló.
Márc 13, 2011
Joos Kata
Máj 5, 2011
Joos Kata
Máj 5, 2011
SZÉKELY ILONA
Júl 22, 2011
Sárközi Erzsébet
Sok szeretettel ölellek, puszillak: Erzsike
(Ide írtam, mert priviben nem tudtam.)
Szept 20, 2011