Borsos Mihály bejegyzései - Erdélyi magyarok a világban2024-03-29T02:39:50ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihalyhttp://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2532551888?profile=RESIZE_48X48&width=48&height=48&crop=1%3A1http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blog/feed?user=273tmmuw73luy&xn_auth=noRómábantag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-21:4464973:BlogPost:5231632012-11-21T13:00:00.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p>A hit városában némák az ajkak,<br></br> emberek fagynak keresztek alatt.<br></br> Arcukon fáradtság, kiábrándultság,<br></br> lábbal tapossák Isten parancsát.<br></br> <br></br> Szemérmes az Isten, a bűnt eltűri,<br></br> nézi, hogy kétség embert legyőzi.<br></br> Járja a gonosz embernek bugyrait,<br></br> szedi a vakság áldozatait.<br></br> <br></br> Veszik a hit, a remény, az alázat,<br></br> veszik lélek az ördögnek magának.<br></br> Új istenek születtek új világnak,<br></br> templomuk lettek a pénzházának.<br></br> <br></br> A pénz lett az…</p>
<p>A hit városában némák az ajkak,<br/> emberek fagynak keresztek alatt.<br/> Arcukon fáradtság, kiábrándultság,<br/> lábbal tapossák Isten parancsát.<br/> <br/> Szemérmes az Isten, a bűnt eltűri,<br/> nézi, hogy kétség embert legyőzi.<br/> Járja a gonosz embernek bugyrait,<br/> szedi a vakság áldozatait.<br/> <br/> Veszik a hit, a remény, az alázat,<br/> veszik lélek az ördögnek magának.<br/> Új istenek születtek új világnak,<br/> templomuk lettek a pénzházának.<br/> <br/> A pénz lett az Úristen, s ember felett<br/> a pénz mondja meg, hogy kit szerethetsz.<br/> Emberszeretetnek nincs ma már ára.<br/> Birtokolni! Az az ember vágya.<br/> <br/> SZENT PÉTER Bazilika árván állhat, <br/> harangjai imára szólhatnak,<br/> imára az emberért, az Istenért,<br/> a gyarló bűnök megváltásáért.<br/> <br/> Európa csendes, hallgatnak harangok,<br/> emberek halnak meg hitehagyott,<br/> megtébolyult, tán megőrült a lélek,<br/> kapzsiság mindent magáévá tett.<br/> <br/> Keleten vörösen kel az izzó nap,<br/> halnak emberek, kik hisznek Uram,<br/> vesznek bibliák, s vesznek a keresztek,<br/> a hit veszik el, s vele a nemzet.<br/> <br/> Az ördög járja be lélek bugyrait,<br/> kéjesen kínálja a bűn vágyait, <br/> erőtlen ember, bűn mocska lepi el,<br/> álmokat kerget a hite helyett.<br/> <br/> Róma városban is rab lett a lelked,<br/> Colosseumba megy templom helyett,<br/> viadal, győzelemmé az öldöklés,<br/> a hit helyett jutalma lett a pénz.<br/> <br/> Uram nézz rá elvakult bárányaidra,<br/> nézz rá a sok vakon bolyongóra,<br/> szánd meg a szegényt, a sok kifosztottat,<br/> hitet adj nekik, kenyér légy magad.<br/> <br/> Némán ballagok, a kövek hallgatnak,<br/> emberek jönnek, mennek, rohannak,<br/> Isten városa csendes, árvák templomok,<br/> a hit, s remény, s dőlnek le a romok.<br/> <br/> Nem hallom szentséges lélekhangotok,<br/> megölik az emberi jóságot.<br/> Róma fáj, hogy itt is magányos vagyok,<br/> imám elvész, port hintenek vakok.<br/> <br/> Hova menjek, testvéreim, Ti hol vagytok?<br/> Hol van haza, hol szeretni tudtok?<br/> Lesz-e béke, lesz-e, új Magyarország?<br/> Istenem biz’ a régit ellopták.</p>
<p>21.11.2012</p>
<p><br/></p>Uram!tag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-20:4464973:BlogPost:5228262012-11-20T12:19:41.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Kérlek, figyelj, néz fel az égre,<br></br>s lásd hol égi csillag szalad:<br></br>őszi zivatarok zenéje<br></br>harsog ablakaink alatt.<br></br><br></br>A hold is bújik felhők arcába, <br></br>felhők lomhán futnak feléd,<br></br>s a hegyeknek zuhanó fodra<br></br>csobban, zuhog, bántón zenél.<br></br><br></br>Hallod? Székelyföld muzsikája<br></br>a nemzet imájával szól.<br></br>Átmenve a télnek havába,<br></br>kiált egy árva kolompból.<br></br><br></br>Halkul a szó hegyeknek ormában:<br></br>haldoklik a székely torok,<br></br>s Isten kezében élve…</p>
<p><br/>Kérlek, figyelj, néz fel az égre,<br/>s lásd hol égi csillag szalad:<br/>őszi zivatarok zenéje<br/>harsog ablakaink alatt.<br/><br/>A hold is bújik felhők arcába, <br/>felhők lomhán futnak feléd,<br/>s a hegyeknek zuhanó fodra<br/>csobban, zuhog, bántón zenél.<br/><br/>Hallod? Székelyföld muzsikája<br/>a nemzet imájával szól.<br/>Átmenve a télnek havába,<br/>kiált egy árva kolompból.<br/><br/>Halkul a szó hegyeknek ormában:<br/>haldoklik a székely torok,<br/>s Isten kezében élve fáznak<br/>a magányos templomtornyok.<br/><br/>Kérlek! Figyelj az én népemre,<br/>s lásd nyomorukat, s könnyeit,<br/>vesznek el messze végtelenbe,<br/>menekülő székely-fiaid.<br/>20.11.2012</p>Öszi káprázattag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-19:4464973:BlogPost:5227292012-11-19T16:14:56.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Tompa fényét a langyos földre ontja<br></br>a jóságosan rám mosolygó nap:<br></br>ám Kárpátok hegyét hóval borítja,<br></br>s lent legyőzi az indián nyarat.<br></br><br></br>S itt a hegyen, hol ritkul fák lombozata,<br></br>a fény egy árva fészekre tapad:<br></br>benne ül magányosan egy szirti sas,<br></br>rá a bús felhők havat hordanak.<br></br><br></br>Lentebb langyosak még fénylő sugarak,<br></br>s még zsongnak pöttyös katicabogarak,<br></br>hol ébren zöldell még a természet.<br></br><br></br>De a hegy felől hófellegek gyűlnek,<br></br>az ég…</p>
<p><br/>Tompa fényét a langyos földre ontja<br/>a jóságosan rám mosolygó nap:<br/>ám Kárpátok hegyét hóval borítja,<br/>s lent legyőzi az indián nyarat.<br/><br/>S itt a hegyen, hol ritkul fák lombozata,<br/>a fény egy árva fészekre tapad:<br/>benne ül magányosan egy szirti sas,<br/>rá a bús felhők havat hordanak.<br/><br/>Lentebb langyosak még fénylő sugarak,<br/>s még zsongnak pöttyös katicabogarak,<br/>hol ébren zöldell még a természet.<br/><br/>De a hegy felől hófellegek gyűlnek,<br/>az ég jégcsap szívét dobja le földnek,<br/>s a fagy üvöltve mondja: Győzelem!<br/>19.11.2012</p>Üzenem nektektag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-18:4464973:BlogPost:5225382012-11-18T11:14:07.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p>Most csak egy szép szót mondok: szeretlek, <br></br>szeretlek bennetek, s jó volt veletek. <br></br>S most megyek, merthogy, elfogy az időm,<br></br>de a tennivalóm az biz rengeteg. <br></br>Be kell, hogy bizonyítsam majd nektek,<br></br>mit szeretnék, hogy lelketekben élek.<br></br>Régi barátok kérlek, s remélek,<br></br>s míg élek öröm, ha köztetek leszek.<br></br>Várom újra, hogy visszahívjatok,<br></br>s hallgathassam jó gyermeki szavatok.<br></br>Az emlékeink vesznek az időben,<br></br>elmosódnak őszülő életünkben.…</p>
<p>Most csak egy szép szót mondok: szeretlek, <br/>szeretlek bennetek, s jó volt veletek. <br/>S most megyek, merthogy, elfogy az időm,<br/>de a tennivalóm az biz rengeteg. <br/>Be kell, hogy bizonyítsam majd nektek,<br/>mit szeretnék, hogy lelketekben élek.<br/>Régi barátok kérlek, s remélek,<br/>s míg élek öröm, ha köztetek leszek.<br/>Várom újra, hogy visszahívjatok,<br/>s hallgathassam jó gyermeki szavatok.<br/>Az emlékeink vesznek az időben,<br/>elmosódnak őszülő életünkben. <br/>Hosszabb lesz sora, kik már elmentek,<br/>egyre több percet állunk emlékezetnek.<br/>Megköszönöm hát szavaitokat,<br/>Isten vezesse minden napotokat.<br/>18 11.2012</p>Ősz-szökőtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-17:4464973:BlogPost:5224442012-11-17T10:48:23.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Már bíbor az alkony a nagy palettán,<br></br>szürkeségbe vesz a vad sötétség,<br></br>hófelhők közelednek fent északról,<br></br>tépő szelek rázzák hegyek völgyét.<br></br><br></br>A szurdokban lent a tó is búsan sír,<br></br>szivárvány házát fedi be a köd,<br></br>virágok halomra hervadnak most kint,<br></br>mi szép volt az őszben, hangosan nyög.<br></br><br></br>A levelek földkeblére borulnak,<br></br>fáznak, lázasak, remegve csókolnak,<br></br>engednek enyészet gyújtó tüzének,<br></br>ölelkezve lent egymásra halnak.<br></br><br></br>A fák…</p>
<p><br/>Már bíbor az alkony a nagy palettán,<br/>szürkeségbe vesz a vad sötétség,<br/>hófelhők közelednek fent északról,<br/>tépő szelek rázzák hegyek völgyét.<br/><br/>A szurdokban lent a tó is búsan sír,<br/>szivárvány házát fedi be a köd,<br/>virágok halomra hervadnak most kint,<br/>mi szép volt az őszben, hangosan nyög.<br/><br/>A levelek földkeblére borulnak,<br/>fáznak, lázasak, remegve csókolnak,<br/>engednek enyészet gyújtó tüzének,<br/>ölelkezve lent egymásra halnak.<br/><br/>A fák merő ruhátlan szüzességgel<br/>a szélben nyögve földig hajolnak,<br/>s ki nem hal bele, az elszendereg,<br/>adja erejét a téli vadonnak.<br/><br/>Elcsendesül a rengeteg lent, s fentebb,<br/>elül éneklő madarak zaja,<br/>aludni tér a gyönyörű természet,<br/>gyászfedél borul fénylő arcára.<br/>17.11.2012<br/><br/></p>Rengetgbentag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-16:4464973:BlogPost:5224142012-11-16T10:35:49.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Hajnal közeledett, lesett a résen,<br></br>s ijedt szemekkel jött a kócos ősz,<br></br>szomorúság izzott fel a szemében, <br></br>völgyre csapott, hegyen öldökölt.<br></br><br></br>A határ rémülten felremegett,<br></br>a ködtől, föld s ég, egybe ereszkedett.<br></br>A vízcseppek mint megannyi lélek,<br></br>mosták arcát, fakuló természetnek.<br></br><br></br>Óriás felhők mentek égen át,<br></br>sötét leplük takarta napnak arcát.<br></br>A cseppek mint a ménkő hullott alá,<br></br>mélyen szomjazó földet áztatná.<br></br><br></br>A hegyek vajúdó…</p>
<p><br/>Hajnal közeledett, lesett a résen,<br/>s ijedt szemekkel jött a kócos ősz,<br/>szomorúság izzott fel a szemében, <br/>völgyre csapott, hegyen öldökölt.<br/><br/>A határ rémülten felremegett,<br/>a ködtől, föld s ég, egybe ereszkedett.<br/>A vízcseppek mint megannyi lélek,<br/>mosták arcát, fakuló természetnek.<br/><br/>Óriás felhők mentek égen át,<br/>sötét leplük takarta napnak arcát.<br/>A cseppek mint a ménkő hullott alá,<br/>mélyen szomjazó földet áztatná.<br/><br/>A hegyek vajúdó bús ölében,<br/>csobogó vizek zuhogtak rengetőn,<br/>állok alattunk eget figyelve,<br/>s múlásnak lelkem lesz végső temető.<br/><br/>A moraj egyszerre csak elhalkul,<br/>a hegytetőn összerogy a zivatar,<br/>kilyukad felhőknek arca langyul,<br/>ezer sugárral tündököl fel a nap.<br/><br/>Mozdult a hegy a rét, mint az erdő,<br/>állatok seregét várta a mező.<br/>Élettel telt meg az őszi világ,<br/>neszekben sóhajtott a búcsúzó nyár.<br/><br/>Kiáltás zaja csendet verte fel,<br/>a sas kiáltott, társát ő kereste,<br/>századok sírján szállt a keresztre,<br/>fent, székelyhegyen bánatát temette. <br/><br/>Házak csendben kiáltoznának,<br/>kiáltásuk az időtlenségben hal,<br/>meghal a szó székelyek ajkában,<br/>reggelre ledől a magas sziklafal.<br/><br/>Megfogyva hátrál, álmosan eszmél,<br/>robog a kő, omlik le a büszke szikla,<br/>szája szóra nyílna, suttog regét,<br/>hogy örökséget hagyjon az unokára.<br/><br/>Ember az erdélyi rengetegben,<br/>mint magányos szikla áll rendületlen.<br/>Siboi bölény hajol föléje,<br/>védi, oltalmazza, Istennek keze.<br/>16.11.2012</p>Porszem vagyoktag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-15:4464973:BlogPost:5222182012-11-15T11:04:32.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Borzongok, nem fázok, <br></br>a boldogság az mi ma szívemben tombol.<br></br>Ma gazdagabb lettem,<br></br>mert felismertem, nem vagyok tökéletes.<br></br>Most tudom, így helyes,<br></br>hogy nem akarom legyőzni a hitemet.<br></br>Nem szenvedek, élek,<br></br>s nekem mit nyújt föld örömöt, megelégszek.<br></br>Nem kérek álmokat, <br></br>sem hazug vadcélokban élő vágyakat.<br></br>Irgalmat, azt kérek,<br></br>irgalmat hazámnak, nemzetemnek, s népnek.<br></br>Én a senki vagyok,<br></br>porszem múlt, s jelen képében múlóromok. <br></br>És te…</p>
<p><br/>Borzongok, nem fázok, <br/>a boldogság az mi ma szívemben tombol.<br/>Ma gazdagabb lettem,<br/>mert felismertem, nem vagyok tökéletes.<br/>Most tudom, így helyes,<br/>hogy nem akarom legyőzni a hitemet.<br/>Nem szenvedek, élek,<br/>s nekem mit nyújt föld örömöt, megelégszek.<br/>Nem kérek álmokat, <br/>sem hazug vadcélokban élő vágyakat.<br/>Irgalmat, azt kérek,<br/>irgalmat hazámnak, nemzetemnek, s népnek.<br/>Én a senki vagyok,<br/>porszem múlt, s jelen képében múlóromok. <br/>És te kivagy „Néró”?<br/>Ki most mondod, hogy én vagyok a tékozló.<br/>Lásd én megbékéltem,<br/>Istennel, emberrel, szeretetben éltem.<br/>Háború neked kell,<br/>ki letámadsz, mikor a béke menetel.<br/>Ha gondolataid<br/>békétlenséget szülnek, úgy helyed nincs itt.<br/>Én most elhallgatok, <br/>veszkődjenek tovább a rút-gondolatok.<br/>Tökéletlen vagyok, <br/>de így is Istenem, benned hinni tudok.<br/>15.11.2012</p>Őszi csendtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-14:4464973:BlogPost:5222002012-11-14T15:44:22.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Szánnám én biz az ostobát,<br></br>ki nem látja menynek hatalmát,<br></br>mert aki látja a csodát,<br></br>az bírja Isten birodalmát.<br></br><br></br>A minap el, messze jártam, <br></br>hol élet kihalását láttam, <br></br>s az este varázspohara<br></br>méreggel volt teletálalva.<br></br><br></br>Sötét, s árva lett éjszaka,<br></br>benne zúgott századok zaja,<br></br>s az árva-fák alatt lassan,<br></br>feljött ámuló hold a béna.<br></br><br></br>Láttam csillogni falevélnek,<br></br>múló aranyszínű életnek<br></br>lebegését át másvilágra,<br></br>borult rá…</p>
<p><br/>Szánnám én biz az ostobát,<br/>ki nem látja menynek hatalmát,<br/>mert aki látja a csodát,<br/>az bírja Isten birodalmát.<br/><br/>A minap el, messze jártam, <br/>hol élet kihalását láttam, <br/>s az este varázspohara<br/>méreggel volt teletálalva.<br/><br/>Sötét, s árva lett éjszaka,<br/>benne zúgott századok zaja,<br/>s az árva-fák alatt lassan,<br/>feljött ámuló hold a béna.<br/><br/>Láttam csillogni falevélnek,<br/>múló aranyszínű életnek<br/>lebegését át másvilágra,<br/>borult rá az éji avarra.<br/><br/>Ó te szépséges ősziest, <br/>sötétítetted a világot,<br/>kinek esős ecsetje fest,<br/>rozsdabarna színű virágot.<br/><br/>A halk éjben ordít a csend,<br/>varázsköpönyeged szétfoszlik,<br/>s a csillagos éjben szenved<br/>ősznek arca el-elcsuklik.<br/><br/>Az Úr kezében van a véső,<br/>alakítja formázza arcát, <br/>faragja szüzek gyötrődő <br/>vágyaktól felizzó alakját.<br/><br/>Te mintáztad a hegyeket,<br/>bölcsen véstél mind alá völgyet,<br/>völgybe vezetted vizeket,<br/>mi táplálta nekünk a földet.<br/><br/>A föld, mint az anyaöle,<br/>termékenyen ontja gyümölcsét,<br/>jutalomból őszelőre,<br/>érleli szerelmének kincsét. <br/><br/>Erdélyben hallgatnak a fák,<br/>a hegyek föléjük hajolnak,<br/>mintha csak halkan mondanák,<br/>ne félj, székelynép vigyázok rád.<br/><br/>Felhők rohannak szanaszét,<br/>a tél hideg-arcával simul,<br/>állatok futnak menhelynek,<br/>s a hegyekre csend, s magány borul.<br/><br/>Nem maradt más az embernek,<br/>mint a remény, s hála Istennek<br/>túlélt a nemzet egy évet,<br/>turulmadár szárnya integet.<br/>14.11.2012<br/><br/></p>Idegenbetag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-13:4464973:BlogPost:5222662012-11-13T14:53:26.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Kik tőlem messze együtt ünnepeltek,<br></br>boldogan verseltek, büszkén szavaltok,<br></br>költök vagytok, s nekünk hangosan daloltok,<br></br>énekeltek, s a lelkek fénytelenek.<br></br><br></br>Gondoljatok rájuk, kik mentek messze <br></br>el tőletek, kik más hazában vagytok,<br></br>hol édes a szó: hol kakukkmadár szól,<br></br>hol Isten, s haza: magyar szóval kelnek.<br></br><br></br>Idegenben más nyelveken beszélnek,<br></br>más a csók, más az élet, mást kérnénk<br></br>szívünknek, a hazánkat szeretnénk.<br></br><br></br>Zenél halkan a…</p>
<p><br/>Kik tőlem messze együtt ünnepeltek,<br/>boldogan verseltek, büszkén szavaltok,<br/>költök vagytok, s nekünk hangosan daloltok,<br/>énekeltek, s a lelkek fénytelenek.<br/><br/>Gondoljatok rájuk, kik mentek messze <br/>el tőletek, kik más hazában vagytok,<br/>hol édes a szó: hol kakukkmadár szól,<br/>hol Isten, s haza: magyar szóval kelnek.<br/><br/>Idegenben más nyelveken beszélnek,<br/>más a csók, más az élet, mást kérnénk<br/>szívünknek, a hazánkat szeretnénk.<br/><br/>Zenél halkan a szél, harcunk regéje<br/>dicső időkből, fejünk földre hajtva,<br/>szabad-nemzet, lelkünk holtig siratja.<br/>13.11.2012</p>Őszi merengőtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-12:4464973:BlogPost:5220672012-11-12T15:01:40.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Hallgat az ősz csendben, mozdulatlan,<br></br>aranykönnyei lehull az avarban,<br></br>a napsugár végsőt itt a nyárnak,<br></br>viszi melegét déli világnak.<br></br>Merre a szem ellát, bíborpalást<br></br>fátylat sző az őszi ködös párlat,<br></br>színei bomlanak gyümölcsfáknak, <br></br>természet ledér-orgiájának.<br></br>Míg a szél is kuksol halk vackában<br></br>levél sem rezzen ágak szavában, <br></br>nem süvít, nem jajgat magányában,<br></br>terpeszkedik boldogan a tájban.<br></br>Senki nem veszi kedvét a mának,<br></br>égből érkező…</p>
<p><br/>Hallgat az ősz csendben, mozdulatlan,<br/>aranykönnyei lehull az avarban,<br/>a napsugár végsőt itt a nyárnak,<br/>viszi melegét déli világnak.<br/>Merre a szem ellát, bíborpalást<br/>fátylat sző az őszi ködös párlat,<br/>színei bomlanak gyümölcsfáknak, <br/>természet ledér-orgiájának.<br/>Míg a szél is kuksol halk vackában<br/>levél sem rezzen ágak szavában, <br/>nem süvít, nem jajgat magányában,<br/>terpeszkedik boldogan a tájban.<br/>Senki nem veszi kedvét a mának,<br/>égből érkező sugarak lágyak,<br/>nem mondják nekik, hogy állj, elég már,<br/>fejünk felett angyalarca vigyáz.<br/>Késői ajándék ez az Úrtól,<br/>adja a fájó nyári szárazságból,<br/>kárpótlásul a maradt életnek,<br/>az újrazöldülő természetnek.<br/>Bár tudom hamarosan vége lesz,<br/>hisz a természet az Isten, s a rend, <br/>már nekem sem fáj oly cudar módon,<br/>hogy a halkuló ősz szájon csókol.<br/>Mi szép volt a nyárban elveszejtem, <br/>virágok szirmain harmat lebben,<br/>bölcsen nézem, rajtuk elmerengek,<br/>jő a tél,a közöny, s én engedek.<br/>12.11.2012<br/><br/></p>Őszi virágtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-11:4464973:BlogPost:5218842012-11-11T15:01:58.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Kéken ragyog az ég<br></br>fényes fentebb a nap<br></br>lelkem sütkérezik<br></br>ölelő karodban.<br></br>Csodásak a felhők<br></br>egeknek házában,<br></br>ringanak az Isten<br></br>szerető ajkában.<br></br><br></br>Bölcső, s mint akarat<br></br>víg őszi alkonyat<br></br>szelőknek lágy-szárnyán<br></br>érkező pillanat.<br></br>Röpke-éltű tavasz<br></br>csal ki virágokat<br></br>s mire jő a holnap<br></br>a csókok ráfagynak.<br></br><br></br>Fehér, kék, zöld-bíbor<br></br>e késői csokor<br></br>vigad lelkem benne<br></br>tavasznak kedvese.<br></br>Barackszínű kelyhek…</p>
<p><br/>Kéken ragyog az ég<br/>fényes fentebb a nap<br/>lelkem sütkérezik<br/>ölelő karodban.<br/>Csodásak a felhők<br/>egeknek házában,<br/>ringanak az Isten<br/>szerető ajkában.<br/><br/>Bölcső, s mint akarat<br/>víg őszi alkonyat<br/>szelőknek lágy-szárnyán<br/>érkező pillanat.<br/>Röpke-éltű tavasz<br/>csal ki virágokat<br/>s mire jő a holnap<br/>a csókok ráfagynak.<br/><br/>Fehér, kék, zöld-bíbor<br/>e késői csokor<br/>vigad lelkem benne<br/>tavasznak kedvese.<br/>Barackszínű kelyhek <br/>ölükbe cserkésznek<br/>ringatnak,szeretnek<br/>hegyekre felvisznek.<br/><br/>A csók aranysárga<br/>mézédes folyása<br/>kedvesem ajkára<br/>rózsa száll álmába.<br/>Ő az én tavaszom<br/>igaz boldogságom<br/>kitáruló vágyam<br/>éji szabadságban.<br/><br/>Nyíló szirmok szárnya<br/>védője vágyamnak<br/>simogat bársonya<br/>szavaknak mámora.<br/>Hárfahangja terjeng<br/>tündérek kertjében<br/>csalogányok dala<br/>ősznek szavalata.<br/><br/>Szívemnek szép zálog<br/>az ősznek mámora<br/>Istennek, s hegyeknek<br/>késő találkozása.<br/>Ifjak esnek térdre<br/>szerelmet remélve<br/>simogat is vele<br/>a természet keze.<br/><br/>Lennék én a tavasz<br/>Hargitán kinyílva<br/>Jóisten ajkából<br/>áldást is elhozva.<br/>Lennék ott bús erdő<br/>szerelmes lágy szellő<br/>a reményt áldóhit<br/>szabadság, hazavisz.<br/><br/>Védeném hitetek<br/>vetnék magot Nektek<br/>új búza is nőne<br/>a mi földjeinkbe.<br/>A Hargita is áll,<br/>a székelykő is vár<br/>s a Csaba királyfi <br/>visszatér, szép hazám.<br/><br/>Csillagok ösvényén<br/>új fények gyúlnak már<br/>Isten áldásából<br/>újra nyílik virág.<br/>Üzenete el jő<br/>bársonya tündököl<br/>vedd észre én népem <br/>ki szeret, s üdvözöl.<br/><br/>Méhecskék repülnek<br/>mézet gyűjtögetnek<br/>mézükkel éltetnek<br/>téged székely nemzet.<br/>Harangok felzengnek<br/>ünnepre szóljanak <br/>mindenütt világban<br/>székelyeknek kongnak.<br/><br/>Nem baj hogy múlt a nyár <br/>ősz is búcsúzik már <br/>lélekben a nemzet<br/>újra tavaszra vár.<br/>Újra kihajt a szár<br/>a havasi gyopár<br/>együtt lesz a nemzet<br/>székelyföld, s a világ.<br/><br/>Legyen áldott a nap<br/>mi új hitet fakaszt<br/>mi hozza a tavaszt<br/>minket, s magyarokat.<br/>Erdélyben zúg a szél<br/>dicsőségről mesél<br/>hegyekben völgyekben<br/>Erdély életre kél.<br/>11.11.2012</p>Veszkődéstag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-10:4464973:BlogPost:5218022012-11-10T11:54:45.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br><br></br>Ködöl a hegyormon a szürke homály,<br></br>pataknak nyargalását lefedi már,<br></br>sárgul, barnul az erdő és vidék, <br></br>ősz veszi birtokba a nyár ölét.<br></br><br></br>Hervadtak a rétek, kopaszodtak fák,<br></br>eljátszotta a nyár boldog mosolyát,<br></br>elmúlás belém kövült engedetlen,<br></br>s arcom tépdesi, múlik szenvedélyem.<br></br><br></br>Hittem az élet reményt hoz, szenvedélyt,<br></br>szerelmet örömöt, s megannyi reményt,<br></br>képzeletem festett bíbor képeket,<br></br>a szeretet élt benne, lelkem, s a…</p>
<p><br/><br/>Ködöl a hegyormon a szürke homály,<br/>pataknak nyargalását lefedi már,<br/>sárgul, barnul az erdő és vidék, <br/>ősz veszi birtokba a nyár ölét.<br/><br/>Hervadtak a rétek, kopaszodtak fák,<br/>eljátszotta a nyár boldog mosolyát,<br/>elmúlás belém kövült engedetlen,<br/>s arcom tépdesi, múlik szenvedélyem.<br/><br/>Hittem az élet reményt hoz, szenvedélyt,<br/>szerelmet örömöt, s megannyi reményt,<br/>képzeletem festett bíbor képeket,<br/>a szeretet élt benne, lelkem, s a hegyek.<br/><br/>A hegyek még állnak, tán engem várnak,<br/>Szamosban víz folyik, magyar hazának,<br/>csak én érzem létem vesztét lelkemből,<br/>hogy évek törnek össze az időmből.<br/><br/>Mily hűtlen voltam, míg a hegyek hívtak,<br/>nélkülük az éltem kínokban hallhat,<br/>hűtlen életem most lapokra szakadt,<br/>s olvasni benne más senki nem akad.<br/><br/>Ahogy múlik ez az ősz, visz engemet,<br/>s mire a tél el jő, lehet elveszek,<br/>fakuló arccal, de most esküt teszek,<br/>holtam után is Titeket szeretlek,<br/>szerelmetes népem, székelyemberek.<br/>10.11.2012</p>Szirének hangjatag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-09:4464973:BlogPost:5217732012-11-09T12:02:32.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Vannak emberek, akiket megszeretsz,<br></br>s gondolataikkal beléd költöznek.<br></br>Érzed örömüket, s mint fájdalmukat,<br></br>könnyeik könnyeiddel összefolynak.<br></br><br></br>E kapcsolat megmagyarázhatatlan,<br></br>vélem egy az isteni akarattal.<br></br>Úgy jön, s tűnik semmibe, mint szivárvány,<br></br>eső, s nap-ölelő találkozásán.<br></br><br></br>Az ér, a patak a folyó, a tenger, <br></br>a cserje, a fa, s az erdő sűrűje,<br></br>a síkság, a domb, a hegynek teteje,<br></br>a születés, az élet, s annak vége.<br></br><br></br>Így…</p>
<p><br/>Vannak emberek, akiket megszeretsz,<br/>s gondolataikkal beléd költöznek.<br/>Érzed örömüket, s mint fájdalmukat,<br/>könnyeik könnyeiddel összefolynak.<br/><br/>E kapcsolat megmagyarázhatatlan,<br/>vélem egy az isteni akarattal.<br/>Úgy jön, s tűnik semmibe, mint szivárvány,<br/>eső, s nap-ölelő találkozásán.<br/><br/>Az ér, a patak a folyó, a tenger, <br/>a cserje, a fa, s az erdő sűrűje,<br/>a síkság, a domb, a hegynek teteje,<br/>a születés, az élet, s annak vége.<br/><br/>Így szeretünk mi is örök-időkre,<br/>lelkünk tiszta csillag üdvösségére,<br/>de ha még is elveszik a hitünket,<br/>bennünk meg áll a szív, s a széplélek.<br/><br/>Ha valaki elköszön, én gyászolom,<br/>lelkemben kínok közt el is siratom,<br/>fáj a múlt, s minden mi léhán elveszett,<br/>a képek lassan, de széttöredeznek.<br/><br/>Ádáz, s mint mostoha hozzánk az élet,<br/>mert, mit nappal gyűjtünk, az éjjel elvesz.<br/>Lehet, homokvárra épít e nemzet?<br/>S mit hazánkért teszünk, semmit sem jelent?<br/><br/>Nem értem én e világnak dolgait,<br/>pusztításnak a gyilkos rút arcait,<br/>az emberek megölik a szentföldet,<br/>s holnap már a földön élni sem lehet.<br/><br/>S hol itt az ész, a tudás, s mint szeretet,<br/>ha pénzért magáért mindent megtehetsz.<br/>Van e földön még egy, akit te szeretsz?<br/>Vagy a szereteted végleg elveszett.<br/><br/>A fény, mi egyre jobban zsugorodik,<br/>a humánum magasztossága kopik,<br/>emberek hajtott fejjel menetelnek,<br/>s sokasodnak a gyilkos vesztőhelyek.<br/><br/>Hol vannak azok kiket te is szeretsz? <br/>Ők is a szegények közt menetelnek.<br/>Emberek vesznek, bősz istentelenek,<br/>szirének hangja győzedelmeskedett.<br/>09.11.2012</p>Darumadártag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-08:4464973:BlogPost:5212572012-11-08T13:12:58.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br><br></br>Hortobágyon darumadarak gyűlnek,<br></br>hosszú útról megpihenni érkeznek,<br></br>s vannak párok, akik fészket keresnek,<br></br>mások fáradtságtól csak megpihennek.<br></br><br></br>A Hortobágyi láp a kedvenc helyük, <br></br>Európai gyülekező földjük, <br></br>s ha enyhe a tél úgy mind itt maradnak,<br></br>míg ha hideg, úgy délre tovább szállnak.<br></br><br></br>Októberben északon szárnyra kelnek,<br></br>s gyakran egyvégtében ide repülnek,<br></br>az égen sokaságuk ék alakban,<br></br>repülnek mind hazánkba…</p>
<p><br/><br/>Hortobágyon darumadarak gyűlnek,<br/>hosszú útról megpihenni érkeznek,<br/>s vannak párok, akik fészket keresnek,<br/>mások fáradtságtól csak megpihennek.<br/><br/>A Hortobágyi láp a kedvenc helyük, <br/>Európai gyülekező földjük, <br/>s ha enyhe a tél úgy mind itt maradnak,<br/>míg ha hideg, úgy délre tovább szállnak.<br/><br/>Októberben északon szárnyra kelnek,<br/>s gyakran egyvégtében ide repülnek,<br/>az égen sokaságuk ék alakban,<br/>repülnek mind hazánkba éjjelnappal.<br/><br/>Hortobágy természeti rezervátum,<br/>költőhely, s mint élettér e madárnak,<br/>fent az égen, tollukon csillog a nap.<br/>lelkünk boldogsága e szürke-madarak.<br/><br/>Hűséges e madár párjával végig, <br/>míg él hű, kitart élete végéig,<br/>mikor a fiú násztánccal udvarol<br/>bájjal, teljes odaadással hódol.<br/><br/>S ha megköttetik a mindhalálig frigy,<br/>szerelmük fészkét sásból felépítik,<br/>nádas, mocsaras vizeken zsombékra<br/>emelik, s az anya erre költözik.<br/><br/>Szerelmüknek gyümölcse lesz két tojás,<br/>kotlanak is rajta harminc napon át,<br/>a gúnár is kotlik ám a tojáson,<br/>példa embernek, szolidaritásból.<br/><br/>Vigyáznak egymásra hűséges őrként,<br/>hogy kiskölykeiket felnevelhessék,<br/>a szürke pamacsok gyorsan felnőnek,<br/>s ha tovább kell költözni, már repülnek.<br/><br/>A gondos szülők etetik kölykeik,<br/>mindaddig míg a család nem költözik,<br/>de a kölykök ekkora már kijárják, <br/>a tanító darumadár iskolát.<br/><br/>Repülnek el délre, majd onnan vissza,<br/>harmadik évben a gyermekek sorsa,<br/>lépnek ők akkor szüleik nyomába,<br/>élte ez a mi darumadarunknak.<br/>08.11.2012</p>Hargitai madártag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-07:4464973:BlogPost:5211242012-11-07T12:18:18.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Sírnék, de elapadtak könnyeim,<br></br>feszülők beljebb, mint húron az íj.<br></br>Karmolom arcom, s nézem csak egyre,<br></br>hogy torzul el az élettükörbe.<br></br>Gonosz lenne ez a lélektükör?<br></br><br></br>Nem értem ti miért nem értitek? <br></br>Az igaz-szóban mit nem szerettek?<br></br>Minek kell még történni veletek <br></br>itthon, hogy végre észhez térjetek.<br></br>Ez lenne sorsa a mi népünknek?<br></br><br></br>Naponta szólnak hazug dallamok,<br></br>szégyentelenül hazudnak, nagyot.<br></br>S ti még mindig hisztek a…</p>
<p><br/>Sírnék, de elapadtak könnyeim,<br/>feszülők beljebb, mint húron az íj.<br/>Karmolom arcom, s nézem csak egyre,<br/>hogy torzul el az élettükörbe.<br/>Gonosz lenne ez a lélektükör?<br/><br/>Nem értem ti miért nem értitek? <br/>Az igaz-szóban mit nem szerettek?<br/>Minek kell még történni veletek <br/>itthon, hogy végre észhez térjetek.<br/>Ez lenne sorsa a mi népünknek?<br/><br/>Naponta szólnak hazug dallamok,<br/>szégyentelenül hazudnak, nagyot.<br/>S ti még mindig hisztek a szavuknak,<br/>a hitetleneknek, gyauroknak.<br/>Sorsa ez lenne itt magyaroknak?<br/><br/>Idealizmussal gyötrik a lelket,<br/>szemináriumban vérteződnek.<br/>Dolguk elhitetni, Te anyag vagy, <br/>s a Te lelked szép lassan elapad.<br/>Identitásod veszik, haldoklik.<br/><br/>Nem volt elég a vér, a gyalázat,<br/>mit árulásukkal ők okoztak?<br/>Mennyi áldozat kell még majd ahhoz,<br/>hogy elérkezzünk a szabadsághoz?<br/>Istenem, ezt szántad magyaroknak?<br/><br/>Áld meg az én népem Jóistenem,<br/>határon innen, s túlsegíts nekem.<br/>Segíts a nemzetnek talpra állni,<br/>hinni Istenben, s hazatalálni.<br/>Kérlek, mutass nekünk haza utat?<br/><br/>Csak lassan annak száz esztendeje,<br/>hogy nemzetünk szanaszét van verve.<br/>Irgalmaz meg a sok menekültnek,<br/>hogy halálunk békével érkezzen.<br/>Uram, a Te szíved majd megbocsájt? <br/><br/>Valami itt bent rettentően fáj,<br/>Kárpátok könnyei arcomat mossák.<br/>Hargitán dalol egy árva madár,<br/>dalát lassan ember nem hallja már.<br/>Istenem, meghallhat ez a madár?<br/>07.11.2012</p>Korképtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-06:4464973:BlogPost:5209462012-11-06T12:25:19.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p>Sorstalanságunk reményt vesztett útjáról<br></br>lelkifurdalásban a múltunkról írok.<br></br>A történelem viharában kallódok,<br></br>s keresem a Ti valóságos arcotok.<br></br>Havas hegycsúcsokra, ködös világokra,<br></br>forradalom fájdalmairól szónoklók,<br></br>gondolataim mint foszló koldusrongyok<br></br>betekernek, szorításuktól fuldoklok.<br></br>Vetek papírra konok ákombákomot,<br></br>s szelleme feketén ül a trónotokon,<br></br>védőangyalok zengnek széltrombitákon, <br></br>dalokat éneklek, megveszett világon, <br></br>s…</p>
<p>Sorstalanságunk reményt vesztett útjáról<br/>lelkifurdalásban a múltunkról írok.<br/>A történelem viharában kallódok,<br/>s keresem a Ti valóságos arcotok.<br/>Havas hegycsúcsokra, ködös világokra,<br/>forradalom fájdalmairól szónoklók,<br/>gondolataim mint foszló koldusrongyok<br/>betekernek, szorításuktól fuldoklok.<br/>Vetek papírra konok ákombákomot,<br/>s szelleme feketén ül a trónotokon,<br/>védőangyalok zengnek széltrombitákon, <br/>dalokat éneklek, megveszett világon, <br/>s Magyarországtól egész Amerikáig,<br/>hangos az újvilág szenvedők jajától.<br/>06.11.2012</p>Erdély öröktag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-03:4464973:BlogPost:5205302012-11-03T12:57:23.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Az a csend, az a zúgás, s mint moraj,<br></br>mi lélekvesztőn hiányzik lelkemből,<br></br>az visz újra oda messze vissza,<br></br>a szívemben élő fenyves erdőkhöz.<br></br><br></br>S nincs világnak ily gyönyörűsége<br></br>mely teveled versenyre kelhetne,<br></br>olyan vagy te, mint Isten tenyere,<br></br>szerelmes tavaszban megszépülve.<br></br><br></br>Hegyek, fenyvesek, rétek békéje,<br></br>szivárványszínekben koszorúznak, <br></br>folyók, tavak, patakok csobognak,<br></br>lelkét adják a székely vadonnak.<br></br><br></br>Csak ott, csak…</p>
<p><br/>Az a csend, az a zúgás, s mint moraj,<br/>mi lélekvesztőn hiányzik lelkemből,<br/>az visz újra oda messze vissza,<br/>a szívemben élő fenyves erdőkhöz.<br/><br/>S nincs világnak ily gyönyörűsége<br/>mely teveled versenyre kelhetne,<br/>olyan vagy te, mint Isten tenyere,<br/>szerelmes tavaszban megszépülve.<br/><br/>Hegyek, fenyvesek, rétek békéje,<br/>szivárványszínekben koszorúznak, <br/>folyók, tavak, patakok csobognak,<br/>lelkét adják a székely vadonnak.<br/><br/>Csak ott, csak veled vagyok én képes<br/>hinni hazámban, szép szerelemben,<br/>az ember szavában, igazságban,<br/>hitében hű nagy Magyarországban.<br/><br/>Székely igazság, ez-az én népem,<br/>bár hogy is üldözik, s vérét veszik,<br/>szabadság szeretetében hiszek,<br/>az én dicsőséges nemzetemnek.<br/><br/>Tudom, hogy az Isten lát bennünket,<br/>látja pusztító szenvedésünket,<br/>de látja az elszántságunkat is, <br/>hogy hitünket megőrizzük mindig.<br/><br/>Ne adjátok fel, Istenre kérlek,<br/>suttogó hangokat megvessétek,<br/>mert, ki egy gyilkos elnyomót szolgál,<br/>az eladta a szabadság jogát.<br/><br/>A hitben, a nemzetben van remény,<br/>s a múlt, a közös sorsunk, az Erdély,<br/>mi tartást, de büszkeséget adhat<br/>népünknek, s szépséges Havasoknak.<br/><br/>Most ősz van, harapós lett az idő, <br/>fogát vájja, s levelek temetők,<br/>rozsdabarna lett ősznek szakálla,<br/>a megváltást, a szűztelet várja.<br/><br/>Csiki ember szeme felvigyázza, <br/>Kárpátok völgyeit újraszántja,<br/>vet abban búzát, minden jó magot,<br/>reményt, szabadságot, s egy szebb napot.<br/>03.11.2012</p>Álszent szeretettag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-02:4464973:BlogPost:5205922012-11-02T12:11:29.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p>Olyan a temető ma, mint a méhkas <br></br>az akácfavirágzásnak idején,<br></br>Emberek mennek a holtak kertjébe <br></br>gyászukat látványosan kifejezvén.<br></br>Kezükben virágok, s hatalmas szatyrok,<br></br>benne tárgyak, rivalizáló torzók.<br></br>Itt is eljátsszák az eszement versenyt,<br></br>ki többet, drágábbat, ki giccsesebbet.<br></br>Némely síron kocsideréknyi virág<br></br>adva a szeretettnek álszent súlyát.<br></br>Gyertyák, némely síron giccsesen több száz<br></br>gazdaggal versenyző rivalizálás.<br></br>Gyermekkoromban…</p>
<p>Olyan a temető ma, mint a méhkas <br/>az akácfavirágzásnak idején,<br/>Emberek mennek a holtak kertjébe <br/>gyászukat látványosan kifejezvén.<br/>Kezükben virágok, s hatalmas szatyrok,<br/>benne tárgyak, rivalizáló torzók.<br/>Itt is eljátsszák az eszement versenyt,<br/>ki többet, drágábbat, ki giccsesebbet.<br/>Némely síron kocsideréknyi virág<br/>adva a szeretettnek álszent súlyát.<br/>Gyertyák, némely síron giccsesen több száz<br/>gazdaggal versenyző rivalizálás.<br/>Gyermekkoromban gyújtottunk egy gyertyát<br/>ablakunkban, érezve lelkünk gyászát.<br/>Sírjainkhoz vittünk egy szál virágot,<br/>s kértük az Istent, hogy áldja őket ott.<br/>Változott a világ, s a síremlékek,<br/>s lett embert rokkanó rivalizálás. <br/>Az élő ember sírboltokat, állít,<br/>mérete lakóházakhoz hasonlít.<br/>Évente egyszer a márványt beborítja, <br/>virággal, gyertyával, álszent hamissággal.<br/>Míg mások, már ekkor sem mennek oda, <br/>hol szüleik, véreiknek van pora.<br/>Sokakban a szeretet csak mondva él,<br/>s átlépnek gyarlón a sírok tetején.<br/>Fáj a lelkem látni e szörnyű közönyt,<br/>embereket, emberbe halni jövőt.<br/>Istenem én e csupasz sírok előtt,<br/>imát mondok minden feledett holtért.<br/>S tinektek, kik hasonlóképpen tesztek,<br/>üzenem, szeretem igaz lelketek.<br/>02.11.2012<br/><br/></p>Gyászbantag:www.erdelyimagyarok.com,2012-11-01:4464973:BlogPost:5203492012-11-01T08:29:18.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br/>Ma elnémulnak az ajkak,<br/>csend lesz az úr akaratban.<br/>A sekély ember térdre rogy,<br/>hitetlen, ő is imát mond.<br/>Mind megrettenők majd ottan,<br/>gyász lelkünket ostorozza,<br/>s miközben nézünk az égre,<br/>semmik vagyunk, vesszük észre.<br/>A fájdalom mély hatalma,<br/>győzz az Isten akarata.<br/>Emlékezünk, s remegünk,<br/>érint a halál, bennünk.<br/>01 11.2012</p>
<p><br/>Ma elnémulnak az ajkak,<br/>csend lesz az úr akaratban.<br/>A sekély ember térdre rogy,<br/>hitetlen, ő is imát mond.<br/>Mind megrettenők majd ottan,<br/>gyász lelkünket ostorozza,<br/>s miközben nézünk az égre,<br/>semmik vagyunk, vesszük észre.<br/>A fájdalom mély hatalma,<br/>győzz az Isten akarata.<br/>Emlékezünk, s remegünk,<br/>érint a halál, bennünk.<br/>01 11.2012</p>Katona síroktag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-31:4464973:BlogPost:5203072012-10-31T12:51:56.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>A virágok szép pompájában vár most<br></br>a sírhalom, s mennyi dísz, s derű<br></br>krizantém fehér őszi virágtenger,<br></br>együtt ring a bősz őszi szelekkel.<br></br><br></br>Sírok megannyi fapadjai<br></br>integetnek, szólnak suttogva, ülj le,<br></br>sírhalom előtte, gaz már belepte,<br></br>békés , nem hivalkodó a keresztje<br></br>rajta áll, meghalt, és a Don elnyelte.<br></br><br></br>Odébb egy másik mintha intene,<br></br>a hervadt őszi csendes sírkertbe,<br></br>hős, a hazáért meghalt tizenhétbe,<br></br>s a név már nem is látszik…</p>
<p><br/>A virágok szép pompájában vár most<br/>a sírhalom, s mennyi dísz, s derű<br/>krizantém fehér őszi virágtenger,<br/>együtt ring a bősz őszi szelekkel.<br/><br/>Sírok megannyi fapadjai<br/>integetnek, szólnak suttogva, ülj le,<br/>sírhalom előtte, gaz már belepte,<br/>békés , nem hivalkodó a keresztje<br/>rajta áll, meghalt, és a Don elnyelte.<br/><br/>Odébb egy másik mintha intene,<br/>a hervadt őszi csendes sírkertbe,<br/>hős, a hazáért meghalt tizenhétbe,<br/>s a név már nem is látszik a zöld-köbe<br/>az idő, mi feledéssel belepte.<br/><br/>Megyek tovább fakult sírok között,<br/>melyek fölött csak Isten őrködött,<br/>katonák, hazafiak enyészete,<br/>öreg temetők fájó csendélete,<br/>mar bele sirató székelylelkemben.<br/><br/>Csak egy emlék áll a temetőben, <br/>a háborúban hős elesettek<br/>emlékére, készült el negyvenhatban,<br/>Római Katolikusegyház által,<br/>hívő emberek adakozásában.<br/><br/>Ki emlékszik a hős katonákra, <br/>kiknek csontjai idegen földbe<br/>porladnak jeltelen sírok földjébe,<br/>mely sírokra virágot senki nem tesz,<br/>s már az sincs, ki értük imát rebegne.<br/><br/>A gondolat repít el messzire,<br/>a legyalult székely temetőkbe,<br/>hol idegenek lakta házak állnak,<br/>halottak csontjain múló gyalázat,<br/>emlékükre már a könnyek vigyáznak.<br/><br/>E néma hantok előtt magányban<br/>ölellek én magamhoz nemzetem,<br/>tisztelettel élek sírjaitokban,<br/>szeretetem viszem én múltatokba,<br/>gyertyát gyújtok jeltelen sírotokra,<br/>virágözönt szórók hamvaitokra,<br/>s az őszi naphalványuló csókjával,<br/>veletek leszek minden gondolatban.<br/>31.10.2012</p>Elhagyott keresztektag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-30:4464973:BlogPost:5202692012-10-30T14:51:42.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Keresztek: rajta kopott embernevek,<br></br>alattuk sorsok múlásra talált,<br></br>bennük a történelem, s nemzethalál, <br></br>gyermekek, apák , gyászoló anyák.<br></br><br></br>A kereszt, mi még megmaradt belőlük,<br></br>az élet, a tűz, mely lelkesítette,<br></br>hitre, szeretetre, a hős nemzetre,<br></br>most porlik lent mélyen hideg-földbe.<br></br><br></br>Házak, otthonok, szerelmetes tájak,<br></br>néptelenedve semmibe néznek,<br></br>tőlük már többé, ám semmit nem kérnek,<br></br>sötétség birodalmába tértek.<br></br><br></br>Nem sírnak…</p>
<p><br/>Keresztek: rajta kopott embernevek,<br/>alattuk sorsok múlásra talált,<br/>bennük a történelem, s nemzethalál, <br/>gyermekek, apák , gyászoló anyák.<br/><br/>A kereszt, mi még megmaradt belőlük,<br/>az élet, a tűz, mely lelkesítette,<br/>hitre, szeretetre, a hős nemzetre,<br/>most porlik lent mélyen hideg-földbe.<br/><br/>Házak, otthonok, szerelmetes tájak,<br/>néptelenedve semmibe néznek,<br/>tőlük már többé, ám semmit nem kérnek,<br/>sötétség birodalmába tértek.<br/><br/>Nem sírnak tovább, s nem bírnak örülni,<br/>haláluk vette birtokban a csodát,<br/>mit adott életük szerelmet, s hazát, <br/>elvitték magukkal, s őrzik tovább.<br/><br/>Őrzik sírokban, az örök magányban, <br/>titkát élő hazaárulóknak,<br/>boldogok, hogy szégyenbe nem osztoznak,<br/>hogy nem részei hazátlanoknak.<br/><br/>Halottak napja jő el rejtve, lopva,<br/>megszólalnak a magyar harangok,<br/>Erdély-országban, a magyar Tátrában,<br/>imák szálnak magyarok ajkában.<br/><br/>Az emlékezés gyújt fényes gyertyákat,<br/>az éjszakában állnak majd sorba,<br/>az anyaországban, Erdély-országban,<br/>gyászolóknak igaz sokasága.<br/><br/>Megrendült arcok, s könnyek fájdalomból, <br/>mily régen volt mikor köztünk éltek,<br/>tavasznak, virágoknak örülhettek,<br/>s részei voltak szépséges életnek.<br/><br/>A nevek mögött szövődtek a tervek,<br/>izzódtak fel szerelmek, s remények,<br/>álmodoztak ők is itt mindannyian,<br/>hazáról, szabadságról korukban.<br/><br/>Háborúk, remények, halál s küzdelmek,<br/>vérszaga ontotta a félelmet,<br/>de éltek, s haltak a hitért, reményért,<br/>ők nem tudhatták, hogy ezek mesék.<br/><br/>Gyermekek születtek jövőéletnek,<br/>ajkukon boldogan szólt a himnusz,<br/>szabadságuk ellen tankok érkeztek,<br/>s legyőzték őket gyilkos idegnek.<br/><br/>Sok gyermek volt a jövő reménysége,<br/>életörömét meg nem ismerte,<br/>de a hóhér várta őt, s lefejezte,<br/>sárgult képek csupán az emléke.<br/><br/>Voltak sokan, kik itt hagyták a hazát,<br/>a szülőt, a rokont, édesanyát,<br/>menekültek a véres bosszú elől,<br/>új hazát keresve messze földön. <br/><br/>Idegenben haltak, nyugodnak földben,<br/>s szent hazai föld, be nem fogadta,<br/>úgy múltak ki, mint a hazaárulok,<br/>borulnak rájuk messzi világok.<br/><br/>Igazságtalan hazafiak sorsa,<br/>csak lelkük van jelen a honba,<br/>de még azt is üldözik itthon sokan,<br/>szabadság harcát lealjasítva.<br/><br/>Csak a szél duruzsol a sírók között,<br/>Kárpátok felől a hó közeleg,<br/>magyarok mossák a szégyent arcukról,<br/>kihal a nemzet dicső-hazánkból.<br/><br/>Árpád hősnépei a menybe mennek,<br/>gyávák, megalkudok a győztesek,<br/>elveszik mind népünk vitézsége,<br/>a haza süllyed el hittelenségébe.<br/><br/>Lesz e még valaha együtt a nemzet,<br/>lesz vezér, ki hittel elvezethet,<br/>lesz e Magyarország holnap érted,<br/>lesz e ki harccal is megvéd téged.<br/><br/>Menekült ember, ki vagy idegenben<br/>agy hitet a hazai magyarnak,<br/>te már tudod nyugalmad hazádban, <br/>otthon lehet, Isten országában.<br/><br/>Hazámfia, kit temetek oly távol<br/>kinek sírjára rózsát a szél hord,<br/>aludj békében árva sírhalmodon,<br/>a Jóisten neked békét adjon.<br/><br/>Keresztek, halványuló nevek rajta,<br/>betűi alatt hallgat a világ.<br/>sokukra nem jut már krizantém virág,<br/>határon innen, s a túloldalán.<br/><br/>Valami csodának kell most történni,<br/>hősöknek újra fel kell támadni.<br/>hazát, s nemzetet kell újra védeni,<br/>hogy elkerüljük a nemzethalált.<br/>30.10 2012<br/> </p>Siroktag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-29:4464973:BlogPost:5198792012-10-29T12:04:56.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br><br></br>Októberi hó alatt<br></br>a csend lett hallgatag,<br></br>s a varjak serege<br></br>az eget befedte. <br></br>Megdermedt virágok<br></br>néma jaj-ja harsog,<br></br>s vesznek el dallamok<br></br>őszülő szólamok.<br></br>Egyedül borzongok<br></br>némán meghajolok,<br></br>győzött akaratod<br></br>sebet ejt a karmod.<br></br>Árva lett a világ<br></br>leplezi már arcát, <br></br>könnyei megfagytak<br></br>szerelmes szavaknak.<br></br>Lelkem ordít, jajgat<br></br>elnémulnak ajkak,<br></br>hegyeknek peremén<br></br>kősziklák megfagynak.<br></br>Kövek, rögök,…</p>
<p><br/><br/>Októberi hó alatt<br/>a csend lett hallgatag,<br/>s a varjak serege<br/>az eget befedte. <br/>Megdermedt virágok<br/>néma jaj-ja harsog,<br/>s vesznek el dallamok<br/>őszülő szólamok.<br/>Egyedül borzongok<br/>némán meghajolok,<br/>győzött akaratod<br/>sebet ejt a karmod.<br/>Árva lett a világ<br/>leplezi már arcát, <br/>könnyei megfagytak<br/>szerelmes szavaknak.<br/>Lelkem ordít, jajgat<br/>elnémulnak ajkak,<br/>hegyeknek peremén<br/>kősziklák megfagynak.<br/>Kövek, rögök, arcok<br/>bomlásnak indultok,<br/>szememben látványtok<br/>fájdalmas múlást hoz.<br/>Keresztek, sírhalmok<br/>hó alatt hallgattok, <br/>szólalnak harangok<br/>temetnek az arcok.<br/>Itt állok köztetek<br/>élő emlékezet,<br/>könnyem is csordulna<br/>ha a szél nem fújna.<br/>De a szél most az úr<br/>ember nyomában túr,<br/>veszünk földi térben<br/>Isten teremtményben.<br/>Fáj lelkem köztetek<br/>kik tőlem elmentetek,<br/>imát mondok értetek<br/>velem van lelketek.<br/>Emberek kószálnak<br/>sírokra találnak,<br/>félelem arcukon<br/>bír borzalmukon.<br/>Mind esendők vagyunk<br/>e helyen gyászolunk,<br/>emlékek tódulnak <br/>időtlen valónknak.<br/>Éveik elmúlnak<br/>temetők porlanak,<br/>s ki imát mond értünk<br/>fogy a mi nemzetünk.<br/>Hősök, anyák, apák<br/>testvérek, boldogság,<br/>e helyen véget ér<br/>ember amiért élt.<br/>Messze a gondolat<br/>visz némuló kaland,<br/>Erdélyi fák alatt <br/>a lélek elhallgat.<br/>Látod feltámadunk<br/>mind együtt maradunk,<br/>halálunkban lehet <br/>szabadságunk vezet.<br/>Ott majd együtt leszünk<br/>nemzetben érezünk, <br/>senkitől nem félünk<br/>mindenkit szeretünk.<br/>Istenem kérlek én<br/>ember bűneiért,<br/>kegyelmet esdeklem<br/>legyetek énvelem.<br/>Csend van, hó van, tél van<br/>szép szó, ember hol van,<br/>elhozzad a békét<br/>Isten szeretetét.<br/>29.10.2012<br/><br/></p>Nemzetemnektag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-28:4464973:BlogPost:5197752012-10-28T14:13:17.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Üzenem haza, a szülőföldemnek,<br></br>üzenem, a fenséges hegyeimnek,<br></br>üzenem, a ház mellett álló tölgynek,<br></br>a gabona mezőknek, a völgyeknek,<br></br>fenyveseknek, a forrásoknak, s víznek,<br></br>az erdélyi Székely, hős Nemzetemnek,<br></br>míg élek, mindig titeket szeretlek,<br></br>Istenem, szabadságot adj népemnek.<br></br><br></br>Szeretlek Titeket, tiszta szívemből, <br></br>nem volt ily szép, semmi más életemből,<br></br>a béke, a csend, a jó szó köztetek,<br></br>a szeretet, mit ad a Ti lelketek,<br></br>a világ…</p>
<p><br/>Üzenem haza, a szülőföldemnek,<br/>üzenem, a fenséges hegyeimnek,<br/>üzenem, a ház mellett álló tölgynek,<br/>a gabona mezőknek, a völgyeknek,<br/>fenyveseknek, a forrásoknak, s víznek,<br/>az erdélyi Székely, hős Nemzetemnek,<br/>míg élek, mindig titeket szeretlek,<br/>Istenem, szabadságot adj népemnek.<br/><br/>Szeretlek Titeket, tiszta szívemből, <br/>nem volt ily szép, semmi más életemből,<br/>a béke, a csend, a jó szó köztetek,<br/>a szeretet, mit ad a Ti lelketek,<br/>a világ kincsét, adnám én értetek,<br/>szabadságotokért, az életemet,<br/>add, hogy imám, értük meghallgattasson,<br/>elnyomásuk, üldözésük, elmúljon.<br/><br/>Szenvedett e nemzet, sokat, eleget,<br/>kell, hogy végre szabadon szeressenek,<br/>hegyeket, völgyeket, ő lábuk járja,<br/>erdőben a medve is, őket várja,<br/>nekik daloljon, madarak kórusa,<br/>nyíljon nekik ki, Erdélynek csodája<br/>fent a szirteken havasi Gyopárka,<br/>e világnak, legszebbik élő virága.<br/><br/>Üzenem másoknak, nincs még egy erő,<br/>mi nemzetben, hazában jobb szerető,<br/>üttetek, vágtatok, vér-ömlött sebből,<br/>de a székely ember, soha el nem dőlt,<br/>Székelykő áll, el nem porlik, el nem vesz,<br/>Gyergyói, Hargitai, Besztercei,<br/>Csiki, Görgényi, Kelemen havasok,<br/>ölelik, védik, a székely köveket.<br/><br/>Üzenem ott mesze a kicsi háznak,<br/>hogy naponta benne van az imámban,<br/>hogy nincs más kenyér jobb, mit Ő keze süt,<br/>s nincs szebb szó, mint az, mi ő ajkából dűl,<br/>nemzetünk, s hazánk tisztább nem lehetne,<br/>mint az Ő szép, becsületes élete,<br/>mindent amit tett, s mit eddig meg sem tett,<br/>nekem legnagyobb kincset jelenthetett.<br/><br/>Üzenem a székely embernek hittel,<br/>hogy semmi nem bír ott, nagyobb erővel,<br/>mint a barátság, szeretett, a nemzet,<br/>mely összefog egymással, s az Istennel,<br/>kell hogy magyarok közt fáklya legyetek,<br/>mert a magyar nép sötétben lépeget,<br/>megossza erejét, rút nagy gyűlölet,<br/>mit szítanak közöttük, hitetlenek.<br/><br/>Üzenem most otthonra mindenkinek,<br/>hogy szüksége van rájuk a nemzetnek,<br/>szüksége van a hűségre, s kiállásra,<br/>nép egységének példamutatásra,<br/>kell, hogy dobbanjon most minden magyar szív,<br/>mikor a haza újra egységbe hív,<br/>mert veszünk mi, falánk Európában,<br/>szolgák leszünk mind, szeretett hazánkban.<br/><br/>S üzenem, a bősz ellenségeinknek,<br/>gyűrjék fel gatyájukat, elleninkben,<br/>mert e nép, megküzd ellenségeivel,<br/>szabadságát védi akár vérével,<br/>békében él alázattal, Istennel,<br/>de meghalni se fél, hazáért, ha kell,<br/>hát úgy játszatok ti most, alávalók,<br/>e nép, számon ne kérje majd, rajtatok.<br/><br/>Őszi szél bőmből Erdély-ország fölött,<br/>sötét felhők gyűlnek hegyei között,<br/>mesze távol hó zúdul a csúcsokra,<br/>a tél csendje borul rá bánatukra,<br/>Csíksomlyón áll egy kereszt fent a dombon,<br/>alatta gyűlnek, székelyek, s magyarok,<br/>mesze szól „Magyarország királynéja”<br/>népünket Ő most vissza, hazahívja.<br/>28.10.2012<br/><br/></p>Hálatag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-27:4464973:BlogPost:5194622012-10-27T14:08:42.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Hálát mondok Neked én Jóistenem:<br></br>hogy segítettél őrizni hitem,<br></br>hogy bírom a fájdalom bánatát, <br></br>s nemzetem szeretetét, a hazát.<br></br><br></br>Hogy adtál nekem szívet érezni:<br></br>nemzetségem könnyét szárítgatni,<br></br>értük alázattal imádkozni,<br></br>velük szeretni, örömben élni.<br></br><br></br>Köszönöm, hogy újra visszahoztál:<br></br>magyar hazában kalauzoltál,<br></br>hogy nem hagytál idegenben veszni,<br></br>s bírtam földedben szerelmesedni.<br></br><br></br>Köszönök neked itt minden napot: <br></br>Mit…</p>
<p><br/>Hálát mondok Neked én Jóistenem:<br/>hogy segítettél őrizni hitem,<br/>hogy bírom a fájdalom bánatát, <br/>s nemzetem szeretetét, a hazát.<br/><br/>Hogy adtál nekem szívet érezni:<br/>nemzetségem könnyét szárítgatni,<br/>értük alázattal imádkozni,<br/>velük szeretni, örömben élni.<br/><br/>Köszönöm, hogy újra visszahoztál:<br/>magyar hazában kalauzoltál,<br/>hogy nem hagytál idegenben veszni,<br/>s bírtam földedben szerelmesedni.<br/><br/>Köszönök neked itt minden napot: <br/>Mit élhettem köztetek magyarok,<br/>a szerelmet, soha el nem múlót,<br/>tavaszt, nyarat, az őszt a haldoklót.<br/><br/>Köszönöm, hogy magyarnak születtem:<br/>hogy magyarként magyar sorsot éltem,<br/>Hogy származásom soha nem feledtem.<br/>hogy élt hitem, benne emberségem.<br/><br/>Tettél Te engem ősz rokonává:<br/>sziklák csúcsán álló virággá,<br/>s fáklyát adtál kezemben fényeset,<br/>s mutattad az utat, merre menjek.<br/><br/>Engedted könnyeim kitisztulni:<br/>a hazaszeretetet éltetni,<br/>helyes utat írottan hirdetni,<br/>szavaimat könyvekben bezárni.<br/><br/>Tudom ha gonoszak fertőznének:<br/>ha hazám ellen vezényelnének,<br/>te fognád kezem, s visszarántanál,<br/>Isten kezeddel énrám vigyáznál.<br/>27.10.2012</p>Magyar vagyoktag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-26:4464973:BlogPost:5190492012-10-26T10:45:06.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Eljött az idő, s búcsúzunk,<br></br>lelkünk múlni, az őszbe készül már.<br></br><br></br>Remegek csendben árvulva,<br></br>s szívemből messze szökik el a nyár,<br></br>éveimnek véges napszerelme, <br></br>ködös nagy esőfellegekre vár.<br></br><br></br>Érzem múlását álmomnak, <br></br>virágok szirma hullik semmibe,<br></br>s mit szenthit őrzött mélyen lelkemben,<br></br>őszi szél mesze szalad már vele.<br></br><br></br>Állok teremtésnek végén, <br></br>s visszatekintve szerelmes lennék,<br></br>szépséges asszonyok éjtitkába,<br></br>boldogságom…</p>
<p><br/>Eljött az idő, s búcsúzunk,<br/>lelkünk múlni, az őszbe készül már.<br/><br/>Remegek csendben árvulva,<br/>s szívemből messze szökik el a nyár,<br/>éveimnek véges napszerelme, <br/>ködös nagy esőfellegekre vár.<br/><br/>Érzem múlását álmomnak, <br/>virágok szirma hullik semmibe,<br/>s mit szenthit őrzött mélyen lelkemben,<br/>őszi szél mesze szalad már vele.<br/><br/>Állok teremtésnek végén, <br/>s visszatekintve szerelmes lennék,<br/>szépséges asszonyok éjtitkába,<br/>boldogságom mélységes kútjába.<br/><br/>Vesztőhelyek ellenére,<br/>rút-világ én hálás vagyok neked,<br/>mert hoztál tavaszt, igaz szerelmet,<br/>lelkemnek, testemnek nyugvó helyet.<br/><br/>Nem bánom a télidőt sem, <br/>mi most kíméletlenül megtalál,<br/>de hazafelé menve, van mi fáj,<br/>szegénység, szenvedés, s édes hazám.<br/><br/>Oly sokszor szóltam én hozzád,<br/>alázattal voltam mindig szolgád,<br/>kértem, védtem Istenünk hatalmát,<br/>mindenek felett az ő jóságát.<br/><br/>Most még is magányos vagyok,<br/>s időnek lombhullásába halok,<br/>rosszabb ez minden félő halálnál,<br/>őszbeszenvedő lassú múlásnál.<br/><br/>Üzenem én magyar vagyok,<br/>s bármit tesztek is, magyar maradok, <br/>harcolok ellenetek kufárok, <br/>míg csak élek is egyetlen napot.<br/><br/>Őszi szél fúj fenyves felől, <br/>hazámban sóhaj száll fel, lelkekből,<br/>Székelyima szól szép szívetekből.<br/>26.10.2012.<br/><br/></p>Gyermeki lélektag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-25:4464973:BlogPost:5188762012-10-25T13:40:14.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Szeretnék lenni újra kicsi gyermek<br></br>kit nem üldöznek ádáz-rút nagy félelmek<br></br>s megbújhat édesanyja ölibe.<br></br><br></br>Felsejlik bennem az egykori csermely<br></br>megannyi vággyal megélt tiszta széplélek <br></br>a remény, a boldogságnak vágya.<br></br><br></br>Azt a régen múlt időt vágyom vissza<br></br>mikor az álmok festették a világot<br></br>Istennek, s arcomra boldogságot.<br></br><br></br>Mikor még hittem, egyszer csak vége lesz<br></br>az üldöztetésnek, s élhetünk hitünkkel<br></br>szabad hazánkban a…</p>
<p><br/>Szeretnék lenni újra kicsi gyermek<br/>kit nem üldöznek ádáz-rút nagy félelmek<br/>s megbújhat édesanyja ölibe.<br/><br/>Felsejlik bennem az egykori csermely<br/>megannyi vággyal megélt tiszta széplélek <br/>a remény, a boldogságnak vágya.<br/><br/>Azt a régen múlt időt vágyom vissza<br/>mikor az álmok festették a világot<br/>Istennek, s arcomra boldogságot.<br/><br/>Mikor még hittem, egyszer csak vége lesz<br/>az üldöztetésnek, s élhetünk hitünkkel<br/>szabad hazánkban a nemzetünkkel.<br/><br/>Szüleim a táborban csitítottak<br/>hogy mi rossz történik az a próbatétel<br/>hisz így leszünk erősek hitünkben.<br/><br/>Megőriztük arcunk, s mint emberségünk<br/>nem tőrt meg az ellenség, tiszta a szívünk<br/>szabadulásunkkal erősödtünk.<br/><br/>Múlt az idő, s a kór csak nőt, mint a bűz<br/>terhe lett, magyar lelkeket felgyújtó tűz<br/>s újra hittünk a szabadságunkban,<br/><br/>Magyarok százezrei lelkesedtek<br/>vonultak együtt kar a karban szent hittel<br/>szabadság szerelme érkezett el.<br/><br/>Huszadik-század legszebb néhány napja<br/>mit megvívót a hősnép apraja, nagyja<br/>lett nemzetünk dicsőséges harca.<br/><br/>Ugyan a senkik nem bírták a vesztük <br/>elárulták a hazánkat, s forradalmat<br/>majd orosz tankokkal legyilkoltak.<br/><br/>Menekült a magyar ki merre csak bírt,<br/>akit statáriális bosszú ki nem nyírt<br/>s a gonosz gyilkolta hős nemzetet.<br/><br/>A gyermek álmaim itt értek véget<br/>minden mit szépnek láttam akkor elvérzett<br/>remény, szeretett, sírva kesergett.<br/><br/>Elmúlt ötvenhat év, s én csak bolyongok<br/>erőt, hitet, megbékélést nem találok<br/>s hazámban most újra jönnek, gazok.<br/><br/>Magyarok én megőszültem köztetek<br/>hittem, hogy egyszer magatokhoz emeltek<br/>s látom újra most, gonoszt köztetek.<br/><br/>A Jóistenre kérlek hát bennetek<br/>kapaszkodjatok egymásba és higgyetek<br/>így maradhat a népünk fenn, s nemzet.<br/><br/>A „gyermek hangja” egyre csak csendesebb<br/>nem kiált már, lázadni egyre kevesebb<br/>A szeretet, könnye hull Istennek.<br/>26.10. 2012<br/><br/></p>Elmúlótag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-24:4464973:BlogPost:5183102012-10-24T11:23:48.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br><br></br>Boldogságos évek vágya,<br></br>remegő, múltjába vesző<br></br>bősz, fészkelődik be emberbe<br></br>csendesen, közelgő őszi estén.<br></br><br></br>Lelkünk száll, tova a világba <br></br>ködbe veszendő őszi tájban,<br></br>szállna fel hegyeknek ormába<br></br>Isteneknek szép országába.<br></br><br></br>Tölgyek ágain sütkérezne,<br></br>fürödne őszi nap hevébe,<br></br>de felhők érkeznek fölébe<br></br>s dermedten hull ősznek ölébe. <br></br><br></br>Bűnös a szó, hazug az élet<br></br>embernek, dermednek az álmok,<br></br>s menetelnek bele…</p>
<p><br/><br/>Boldogságos évek vágya,<br/>remegő, múltjába vesző<br/>bősz, fészkelődik be emberbe<br/>csendesen, közelgő őszi estén.<br/><br/>Lelkünk száll, tova a világba <br/>ködbe veszendő őszi tájban,<br/>szállna fel hegyeknek ormába<br/>Isteneknek szép országába.<br/><br/>Tölgyek ágain sütkérezne,<br/>fürödne őszi nap hevébe,<br/>de felhők érkeznek fölébe<br/>s dermedten hull ősznek ölébe. <br/><br/>Bűnös a szó, hazug az élet<br/>embernek, dermednek az álmok,<br/>s menetelnek bele semmibe,<br/>s lelkem madara hull ölükbe.<br/><br/>Dermedt a lélek, halódik táj,<br/>néma könnyei kopognak már,<br/>s fent a levegőben egy madár<br/>éneke egyre csak halkulás,<br/><br/>A madár ott fent az én vagyok,<br/>csőrömben olajfaága lóg,<br/>békétlenség gyűlölt-szava szól,<br/>s hazámban az öröm haldokol.<br/>24.10.2012</p>Származásomtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-23:4464973:BlogPost:5182072012-10-23T09:04:36.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br/>Harcosok halála<br/>Dübörög most újra<br/>Emlékezés nyomában.<br/><br/>Húsukból riadt emlék<br/>Vonul fel Pestnek utcáin<br/>Szívet, lelket melengetnek.<br/><br/>Ad reményt mártírhalál<br/>Nekünk forradalmi hősök<br/>S örökség mi maradt örök.<br/><br/>Ma zeng újra az utca<br/>Százezrek vonulnak rajta,<br/>S én büszke vagyok rájuk<br/><br/>Kitűnik származásom<br/>Forradalmi székely voltom<br/>Szerelmem- Istenem, s hazám.<br/>23.10 2012</p>
<p><br/>Harcosok halála<br/>Dübörög most újra<br/>Emlékezés nyomában.<br/><br/>Húsukból riadt emlék<br/>Vonul fel Pestnek utcáin<br/>Szívet, lelket melengetnek.<br/><br/>Ad reményt mártírhalál<br/>Nekünk forradalmi hősök<br/>S örökség mi maradt örök.<br/><br/>Ma zeng újra az utca<br/>Százezrek vonulnak rajta,<br/>S én büszke vagyok rájuk<br/><br/>Kitűnik származásom<br/>Forradalmi székely voltom<br/>Szerelmem- Istenem, s hazám.<br/>23.10 2012</p>Forradalomtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-22:4464973:BlogPost:5179102012-10-22T18:37:12.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>A diktatúra zsarnok hatalma,<br></br>legyen barna, vagy éppen a vörös,<br></br>embertelen gyilkos annak arca,<br></br>s hol működik, vér csorog a kövön.<br></br>A diktatúra embert gyalázó,<br></br>nem ismer Istent, könyörületet,<br></br>ember nem lehet ily megalkuvó,<br></br>viselni embertelenségeket.<br></br>Diktatúrában aljas az ember,<br></br>leveti emberi méltóságát,<br></br>porban, mocsokban szív nélkül élhet,<br></br>ki erőszakkal védi hatalmát.<br></br>Az ember nem süllyed ilyen mélyre,<br></br>csak is az istentelenek képe,…</p>
<p><br/>A diktatúra zsarnok hatalma,<br/>legyen barna, vagy éppen a vörös,<br/>embertelen gyilkos annak arca,<br/>s hol működik, vér csorog a kövön.<br/>A diktatúra embert gyalázó,<br/>nem ismer Istent, könyörületet,<br/>ember nem lehet ily megalkuvó,<br/>viselni embertelenségeket.<br/>Diktatúrában aljas az ember,<br/>leveti emberi méltóságát,<br/>porban, mocsokban szív nélkül élhet,<br/>ki erőszakkal védi hatalmát.<br/>Az ember nem süllyed ilyen mélyre,<br/>csak is az istentelenek képe, <br/>bírja el az ártatlanok vérét ,<br/>kioltani, védtelen életét.<br/>De van egy nép Kárpátok völgyében,<br/>ki élő igaz hittel szembe ment,<br/>diktatúrával, s fegyvereivel,<br/>s szabadságát vívta ki békével.<br/>E népnek, magyarok volt a neve,<br/>feljegyezte ezt akkor a világ,<br/>hisz egy elnyomott nemzet vívta meg<br/>hazaszeretettel szabadságát.<br/>E nemzetnek Isten adott erőt,<br/>hogy az árulókkal szemben szálljon,<br/>s haltak barikádon mind-szálig hős,<br/>életüket gyilkolták oroszok.<br/>A nemzet megvédte forradalmát,<br/>s együtt volt akkor még utoljára,<br/>bár újra elvették szabadságát,<br/>de tíz napig hitte igazságát.<br/>E nép nem tűri a szolgaságot,<br/>s legyen bármilyen nagy is az erő,<br/>szembeszáll, s megvívja szabadságát,<br/>mert e nép diktatúrákat verő.<br/>Történelmünkben már bizony sokszor,<br/>léptek földünkre hitvány zsarnokok, <br/>hitték nyugatnak s keletnek hódol,<br/>de mi kezünk kardhoz, harchoz szokott.<br/>Harcoltunk, és bíztunk az Istenben,<br/>így múlt népünk fölött több ezer év,<br/>míg jött el ez az utolsó száz még,<br/>mi szétszórta végleg a nemzetet.<br/>Mienk lett a szegénység, a rabság, <br/>jutalmunk lett csonka Magyarország,<br/>elvették országunk kétharmadát,<br/>meg jó magyarjainknak legjavát.<br/>Büntetése népünknek nem elég,<br/>majd országunkat jutalmul adják,<br/>a vörös diktátornak, s népének,<br/>kik az Istent, s kultúrát taposták.<br/>S mikor elege lett a nemzetnek, <br/>barbár oroszok elnyomásából,<br/>forradalommal harcolt a nemzet, <br/>s a szabad-világ megint elárult.<br/>A gaz bitorlók statáriuma,<br/>gyilkolta le a mi hős fiaink,<br/>s ki bírta, és határokat tudta,<br/>hazánkból kétszázezer futott ki,<br/>A színe java, egyetemisták,<br/>mentek statáriális országból,<br/>de maradt még elég a csőcselék,<br/>ki forradalmárokat akasztott.<br/>A nép tűrte, és gyáván hallgatott,<br/>s éltek itt vígan a hatalmasok,<br/>védték a kommunizmust fegyverrel,<br/>s az elbutított magyar emberrel.<br/>Egyszer valami nagyon elromlott,<br/>s a hazug hatalom összeomlott,<br/>s jött a rendszerváltás, hittük vége,<br/>demokrácia, szabadság bére.<br/>Senki akkor bizony nem gondolta,<br/>hogy itt tartunk húsz évnek utána,<br/>hogy most újra kell azért harcolnunk,<br/>hogy Európában maradhassunk, <br/>magyarként hittel hazánkban haljunk.<br/>Mit ad Isten, újra forradalom,<br/>kell a népünknek szabadságáért,<br/>gyűlünk újra a pesti utcákon, <br/>s hirdetjük hitünket a hazánkért.<br/>22.10.2012<br/><br/></p>Vágyamtag:www.erdelyimagyarok.com,2012-10-21:4464973:BlogPost:5178052012-10-21T10:40:19.000ZBorsos Mihályhttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/BorsosMihaly
<p><br></br>Hiszem hitet, reménységet írok,<br></br>s versekbe mélyen rejtve maradok.<br></br>Huszonegyedik században vagyok,<br></br>s életért, istenért, kiáltok.<br></br><br></br>Gyakran érzem, semmibe szólalok,<br></br>hogy világtalan úton haladok.<br></br>Ha kell a nap, én a nyugtát látom,<br></br>s ha nyugszik, ti Istent gyalázzátok.<br></br><br></br>A szó elszállt, s nem maradt hitele,<br></br>tapos az ember, lélek medrébe.<br></br>Mi szent volt s való, mélyen elveszett,<br></br>megtérni szégyenélő embernek.<br></br><br></br>A ember lépked poklok…</p>
<p><br/>Hiszem hitet, reménységet írok,<br/>s versekbe mélyen rejtve maradok.<br/>Huszonegyedik században vagyok,<br/>s életért, istenért, kiáltok.<br/><br/>Gyakran érzem, semmibe szólalok,<br/>hogy világtalan úton haladok.<br/>Ha kell a nap, én a nyugtát látom,<br/>s ha nyugszik, ti Istent gyalázzátok.<br/><br/>A szó elszállt, s nem maradt hitele,<br/>tapos az ember, lélek medrébe.<br/>Mi szent volt s való, mélyen elveszett,<br/>megtérni szégyenélő embernek.<br/><br/>A ember lépked poklok poklába,<br/>bűnt, bűnre halmoz gyarlóságába.<br/>Ácsolja kínpadját a halálnak,<br/>ácsok adják fejüket bakónak.<br/><br/>Félek e teremtett torz világtól,<br/>az istenünktől elvett hatalomtól.<br/>Nem értem magyar szavaitokat,<br/>nem látom én benne a sorsomat.<br/><br/>Mondva csinált próféták eljönnek, <br/>s hirdetik hazugságát önzésnek.<br/>Gazdagok nem kérdik szegényeket, <br/>hogy koldusként itt élni, hogy lehet.<br/><br/>Az igazságot végül ki mondja meg?<br/>S hozza el szabadságát nemzetnek? <br/>Holnap állnak e, nemzet államok?<br/>Vagy sorsunk, hogy rajtunk üljenek tort. <br/><br/>Ébredjetek fel vesztes magyarok,<br/>harangokat én nektek kongatok.<br/>Büszke, szerető szívetek éljen,<br/>hazában, nemzetünkben, Istenben.<br/><br/>Ha Isten segít, ismét béke lesz, <br/>én is megtérek ősi hazámba.<br/>Ott ahol Isten lesz velem jelen,<br/>otthon a házban, hegyeim mellett.<br/><br/>De látnom kell, hogy hazataláltok,<br/>hogy a béke, s nemzet mellé álltok,<br/>Így, porrá szégyenülve múlok el,<br/>lelkem hal bele a nagy szégyenbe.<br/>21.10.2012<br/><br/></p>