Ilyés András Zsolt bejegyzései - Erdélyi magyarok a világban2024-03-29T06:59:53ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolthttp://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2532554940?profile=RESIZE_48X48&width=48&height=48&crop=1%3A1http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blog/feed?user=3lgbgpovalxfu&xn_auth=noCunami a Kárpát-medencébentag:www.erdelyimagyarok.com,2017-12-07:4464973:BlogPost:7071592017-12-07T08:20:12.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p> Alig virradt s már kikelt az ágyból, papucsai után kotorászott a szoba sötétjében, majd kiment vizelni a tyúkól mellé. Kémlőn fürkészte az eget, esőfelhők után kutakodott, de azokat nem találva nyugtázta magában a napi teendőit. Ha már ott volt, gondolta felkölti a kakast, hadd kukorékolja ki a hajnalhasadást. Dolga végeztével visszaindult a házba, hogy vegyen valami rendes gúnyát magára, de a tornácra érve észrevette, hogy a huszonéves Marci unokája épp akkor lépett be a…</p>
<p> Alig virradt s már kikelt az ágyból, papucsai után kotorászott a szoba sötétjében, majd kiment vizelni a tyúkól mellé. Kémlőn fürkészte az eget, esőfelhők után kutakodott, de azokat nem találva nyugtázta magában a napi teendőit. Ha már ott volt, gondolta felkölti a kakast, hadd kukorékolja ki a hajnalhasadást. Dolga végeztével visszaindult a házba, hogy vegyen valami rendes gúnyát magára, de a tornácra érve észrevette, hogy a huszonéves Marci unokája épp akkor lépett be a kapun.</p>
<p> - Jó reggelt, tata! Maga ilyen korán már felkelt? – köszönt rá Marci az öregre.</p>
<p> - Fel én hálaistenek még egyszer, gyerekem, talpra állított ma reggel is a Jóisten! – hálálkodott az öreg, majd szigorúbb hangon folytatta: - A teheneknek enni kell, mert ha nem adsz, nem kapsz!</p>
<p> - Tehenek, tehenek… Feszt csak a kínlódás! Az élet nemcsak erről szól, tata.</p>
<p> - Még hogy az élet miről szól? – nevetett fel kissé gúnyosan. – Én is mulattam éjjeleket, de reggel vettem a tarisznyát s mentem ki a mezőre a madárcsicsergésbe. Ne mind húzd az időt, cserélj hóbelevancot s gyere, segíts ki néhány renddel.</p>
<p> - Oh, na, tata, ma vasárnap van. Délben templomba akarok menni – mentegetőzött Marci, az átbálozott éjszaka után semmi kedve nem volt kaszálni menni. Templomba se, csak kereste a kibúvót.</p>
<p> - Falun nincs vasárnap szezonban. Majd imádkozunk ebéd után a vadkörtefa árnyékában, amíg szárad a széna.</p>
<p> Marci érezte nyakán szorul a hurok, valami meggyőzőbb kifogást kell kitaláljon, hogy eltérítse szándékától a nagyit. Fáradt volt, zúgott a feje, legkisebb porcikája sem kívánta a mankózást.</p>
<p> - Tata, maga nem néz tévét? Nem látta az időjárás jelentést? – tört elő belőle az újabb turpiság. - Sárga kód van mára az egész országban. Nem szerencsés ilyenkor elmozdulni itthonról. Nagy vihar van készülőben: jégeső és villámlások, nem beszélve az erős szélről, még magára törné a vadkörtefát.</p>
<p> - Nem kell nekem televízió, azokban csak hazudoznak. Itt vannak a fecskék, elárulnak azok sok mindent.</p>
<p> - Igen, igen, de a fecskék nem érzékelik a cunamit. A még nekik is új… – érvelt tovább Marci.</p>
<p> - Mit? - értetlenkedett az öreg.</p>
<p> - Mit? Mit? Hát a cunamit! – csillant fel az unoka szeme, hogy talán mégis sikerül megvezetnie a nagyit. – Áradások lesznek, négy-öt emeletnagyságú hullámok jönnek és mindent elsodornak, ami az útjukba kerül.</p>
<p> - Hja, gyermekem, hetvenben akkora árvíz volt, hogy a fél csordát lemosta a legelőről. Mi akkor se haltunk meg… - felelte az öreg, de lerí, hogy elgondolkozott. – De azé maradj itthon, s mikor látod, hogy jönnek azok a magas hullámok a kert végénél, enged ki a jószágokat, nehogy a pajtába pusztuljanak.</p>
<p> Marcinak fülig nyúlt a szája. Talán senki nem örült ennyire még cunaminak, ha egyáltalán örülni lehet neki. Az öreg elszántan ment vissza a házba öltözködni. Bakancs helyett a hosszúszárú gumicsizmát húzta fel. Ám előtte egy száraz kapcát tekert lábára. Kifelé jövet a verandából magához vette a gyapjúlájbiját, majd hátrament a csűrbe is. A tartalékjárom mellől leakasztotta a régóta nem használt nagykarimájú szalmakalapot, bütykös ujjaival lepalt néhány pókhálót róla, majd hozzáverte az állásra vezető létrához. Nagylábú pókok menekültek belőle mindenfelé, de nem sokáig láthatta őket, mert a felszabaduló szénapor befátyolozta a környezetét. Következő útja a pince torkába vezette, ahonnan egy nylonzsákot kotorászott elő, hogy legyen a hátára, ha netán a lájbi elázna.</p>
<p> - Most már jöhet! De a teheneknek akkor is enni kell, mert ha nem adsz, nem kapsz! – magyarázta maga elébe félhangosan, majd a kaszát vállára véve kilépett a kapun, de még visszahallatszott, ahogy az utcán felfelé mentében sajátmagát győzködi: - Láttam én már közelről bocsos anyamedvét is… Engem aztán nem ijeszt meg egy ilyen cuna, vagy mi…</p>Neveletlen inastag:www.erdelyimagyarok.com,2015-12-16:4464973:BlogPost:6691522015-12-16T07:00:00.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p>Falunk határában több kőbánya is van, amely sok kőfaragó embernek ad munkát, s ezzel megélhetést. Az újfalusi kőfaragók más helyekre is elmennek köves munkát vállalni, ott szorgoskodnak, ahol szükség van rájuk. Az idősebb mesterek fiatal inasokat vesznek maguk mellé, hogy legyen, aki segítse őket, de főként, legyen, aki tovább vigye a szakmát. Mert magam is igazat adva nekik, ez biztos kenyér, mert amíg a világ állni fog, mindig szükség lesz a kőművesekre. Mindig lesznek gazdag emberek, akik…</p>
<p>Falunk határában több kőbánya is van, amely sok kőfaragó embernek ad munkát, s ezzel megélhetést. Az újfalusi kőfaragók más helyekre is elmennek köves munkát vállalni, ott szorgoskodnak, ahol szükség van rájuk. Az idősebb mesterek fiatal inasokat vesznek maguk mellé, hogy legyen, aki segítse őket, de főként, legyen, aki tovább vigye a szakmát. Mert magam is igazat adva nekik, ez biztos kenyér, mert amíg a világ állni fog, mindig szükség lesz a kőművesekre. Mindig lesznek gazdag emberek, akik építetni fognak.<br/> Egyik alkalommal a megrendelő egy három méter magasságú kőfalat készítettet. A mester rakta is, amíg felérte, majd összetákoltak egy állványt és arra felállva folytatta a kert magasabb pontjainak építését. A suhanc inas szorgosan adogatta fel neki a köveket és a malteros vedret, de neheztelt, mert nem volt ideje szivarozni. Gondolta megelőzi magát, hogy félreállhasson füstölni egyre-másra kezdte felrakni a faragott követ az állványra a mester lábai elé. Mikor jó néhányat felpakolt, elégedetten szólt a mesterhez:<br/> - Így na, legyen kő az állványon!<br/> - Legyél te, odalent! – dühödött fel a mester, félreértve a szándékot. - Nézze meg az ember neveletlen kölykét, mit nem mond nekem.</p>A félreértés szépségetag:www.erdelyimagyarok.com,2014-03-13:4464973:BlogPost:5934152014-03-13T15:37:00.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;" xml:lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Háromszék környékén, pláne falunkban nagy szokás, hogy gúnynevekkel illetik a személyeket. Ezek lehetnek egy személyre szólóak, ám leginkább a családokra irányulnak, és generációról-generációra öröklődik. Amolyan „rangként” nőnek hozzánk, és sok embernek meggondolkoztat a hivatalos neve, amikor szóba…</span></p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;" lang="HU" xml:lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Háromszék környékén, pláne falunkban nagy szokás, hogy gúnynevekkel illetik a személyeket. Ezek lehetnek egy személyre szólóak, ám leginkább a családokra irányulnak, és generációról-generációra öröklődik. Amolyan „rangként” nőnek hozzánk, és sok embernek meggondolkoztat a hivatalos neve, amikor szóba kerülnek, ám a csúfolkodó neve által, azonnal felismerjük. A mi családunk több generáció óta a „Csinos” gúnynevet viseli, amely körül az óta népes rokonság alakult ki.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;" lang="HU" xml:lang="HU"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;" lang="HU" xml:lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Hétvégeken eljártunk diszkóba, ilyenkor a szokás hatalma szerint, nálunk gyülekeztek össze a közeli barátok egy megegyezett időpontra, majd a csapat együtt indult bulizni. Kapcsolatunk elején történt, hogy mennyasszonyom, Júlia korábban jött be hozzánk, hogy lánytestvérem egy kicsit felturbózza az estére. A nehezen eldöntött ruhaválasztás, a tetszetős - nem eltúlzott – sminkelés, valamint a kontyozás után, elégedetten pördült néhányat a nagytükör előtt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;" lang="HU" xml:lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Na, mit szól hozzá, csinos vagyok-e? – kérdezte anyámtól, aki épp, akkor lépett be a szobába.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;" lang="HU" xml:lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Anyám alaposan megnézte, majd elmosolyogta magát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Még nem, de az leszel… - felelte, átértelmezve a választ.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Júlia kissé elpirulva fogadta a választ, mert ő nem ilyen értelemben érdeklődött.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>Amikor a rendőr fizet…tag:www.erdelyimagyarok.com,2014-02-18:4464973:BlogPost:5903562014-02-18T21:24:19.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Egyetlen csatorna sugározta a 86-os futball világbajnokságot, és vagy nem volt jel az antennának, vagy annyira havazott a képernyő, hogy csak a kommentátor ordibálásából volt észrevehető, amikor gólt rúgtak. De fáradalmas előkészítések árán, mégis meglehetett nézni a meccseket, mert a lelkes szurkolók nem ismertek akadályokat. Tucatnyian összetársulva…</span></p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Egyetlen csatorna sugározta a 86-os futball világbajnokságot, és vagy nem volt jel az antennának, vagy annyira havazott a képernyő, hogy csak a kommentátor ordibálásából volt észrevehető, amikor gólt rúgtak. De fáradalmas előkészítések árán, mégis meglehetett nézni a meccseket, mert a lelkes szurkolók nem ismertek akadályokat. Tucatnyian összetársulva megvettek 4-5 nagytáska sört, majd a fadobozos fekete-fehér tévékészülékkel együtt feltették a traktorokra. Nekivágtak a hegynek, mert a gerincen lévő erdészháznál tisztán jött be a kép, s itt kényük-kedvük szerint kiadták magukból hóbortjukat. Ihattak, ordibálhattak: itt nem zavarták a szomszédokat. A pártelnökből, erdészből, milicistából, határpásztorból s miegyébből álló válogatott tagok között éktelenkedett Ficsúr, aki trolis traktorával dolgozott az erdőn, ám a mérkőzések napján, többek közt, ő is szállított a havasra. <a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543925645?profile=original"><img width="750" class="align-left" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543925645?profile=RESIZE_1024x1024" width="750"/></a></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Egyik alkalommal a milicista vissza kellett térjen a faluba. Ketten, pityókosan indultak vissza Ficsúrral, akivel eléggé felszínes volt a baráti viszonyuk.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Muszáj egy autót vegyek - tört ki útközben Ficsúr, szeme sarkából figyelve a milicistát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 11.25pt; text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">- Kocsit?.. Azt, minek?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 11.25pt; text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">- Bankot akarok rabolni, s legyen, mivel elmeneküljek.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Részeg vagy-e, ember… Miket mondasz? – förmedt rá az egyenruhás, de furdalta a kíváncsiság. – Miért akarsz bankot rabolni?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 29.25pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 29.25pt;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Csak, hogy tudjak venni egy kocsit!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 29.25pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 29.25pt;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Ezt, most nem értem.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 29.25pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 29.25pt;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Nem baj, még én is gondolkozok rajta – nyugtázta Ficsúr.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Megérkezésük után a korcsomába várta Ficsúr, hogy társa elintézze ügyeit és visszatérjenek a havasra. Addig várta, hogy unalmába az asztal alá itta magát. Képtelen volt talpra állni, így nem tudtak visszamenni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Miféle egy alak vagy?!… Ezt, meg fogod még érezni – morogott fenyegetőzve a milicista, majd lődörögve távozott.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A szokásos fejfájással ébredt Ficsúr. Lassan kezdett kibontakozni előtte a tegnap esti kép, amitől még inkább csak bele sajgott az agya. Rádöbbent, hogy ellenségé vált, és ismerve haragosa elvetemült tulajdonágait, biztosra vette a megtorlást.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Csaknem súg be a bankrablással, hiszen tudhassa, csak hülyéskedtem – hasított belé a félelem, latolgatva, hogy mikkel élhet vissza a volt barátja.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Pár nap elteltével az erdőről hazatérve, újra beült a korcsomába. Traktorával leparkolt a szokásos sarokba, ami árulkodóan hatott tartózkodási helyéről. Tartva a rá leselkedő bosszútól - szokását meghazudtolva -, csak pár hűsítőt fogyasztott.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Megérzésére hagyatkozva, távozása előtt rendelt egy féldeci szilvapálinkát, és jó alaposan beáztatta vele az inggallérját. Huncut vigyorral indult haza, de amint beindította a traktort, mellette termett a milicista.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Na, barátocskám, most elbúcsúzhatsz a könyvedtől – szólt rá kárörvendően.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 29.25pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 29.25pt;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Milyen okból?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Ittas vezetésért… amit megjegyzek, hogy idáig is már számtalanszor elnéztem. Mostanra betelt a pohár.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Aha, csakhogy én nem vagyok részeg. Belé is fújok, ha kell – hencegett Ficsúr, miközben lemászott a kabinból.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 29.25pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 29.25pt;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Pfuj, te bűztanya… még hogy nem ittál. Fabábúnak nézel?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 29.25pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 29.25pt;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span lang="EN-US" xml:lang="EN-US">Fogadjunk két láda sörbe, hogy nem ittam.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Elég nagy bajba vagy így is, ne tetőzd még – próbálta csillapítani, de Ficsúr addig-addig erősködött, hogy végül, csak kötélnek állt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; tab-stops: list 0cm;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - De, ennyivel úgyse úszod meg… a könyved is jő a sörrel – tisztázta a helyzetet a milicista, aki biztosra ment, mivel érezte a leheletből áradó pálinkabűzt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; tab-stops: list 0cm;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Állok elébe – játszotta az eszét Ficsúr, közben már fújta is a szondát. Aztán még egyet, mert hibásnak tűnhetett az első.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; tab-stops: list 0cm;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Ez lehetetlen, sze’ érződik rajtad – hüledezett a milicista, aki nem akart hinni a szemének.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Hogy csináltad?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; tab-stops: list 0cm;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> - Előbb adja vissza a könyvem, és a két láda sör árát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; tab-stops: list 0cm;"><span lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Odaadta, mert fúrta a kíváncsiság, hogy a székely ember, megint milyen turpisságot eszelt ki.</span><span style="font-size: 14.0pt;" lang="EN-US" xml:lang="EN-US"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>A természet ajándékatag:www.erdelyimagyarok.com,2014-02-04:4464973:BlogPost:5888272014-02-04T17:14:52.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal">Sokunk szemében, oly sivárnak és egyszínűnek tűnnek a téli hónapok, kiváltképpen a február, amikor úgy érzi az ember, untig elege van a hidegből-, hóból. Ám, ha kimerészkedünk barlangjainkból, hamarosan több élvezetben és örömben lehet részünk, mert mindig felmutat valami újat, valami csodálatosan szépet a természet. Magam is azt hittem, csak a tavaszi hónapok tudnak megbabonázni, de megváltozott az álláspontom, mivel rájöttem, hogy igaza van a mondásnak:…</p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal">Sokunk szemében, oly sivárnak és egyszínűnek tűnnek a téli hónapok, kiváltképpen a február, amikor úgy érzi az ember, untig elege van a hidegből-, hóból. Ám, ha kimerészkedünk barlangjainkból, hamarosan több élvezetben és örömben lehet részünk, mert mindig felmutat valami újat, valami csodálatosan szépet a természet. Magam is azt hittem, csak a tavaszi hónapok tudnak megbabonázni, de megváltozott az álláspontom, mivel rájöttem, hogy igaza van a mondásnak: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">minden évszaknak megvan a maga szépsége</i>.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span> Unottan keltem fel a televízió elől, egyetlen csatornán sem találtam kedvemre való adást. Úgy döntöttem járok egyet a szabadban. Miután vastagon felöltöztem, magamhoz vettem a fényképezőgépet és elindultam a hegyekbe. Néztem a bérceket, amint fehér sapkájukkal integetnek felém. Bokáig süllyedtem a puha, érintetlen hóba, aztán nekiindultam a meredeknek. Jókora lábnyomokat hagytam magam után, melyek elárulhatták utam irányát az éppen arra tévedőknek. Alig egy órát gyalogolhattam, megmásztam néhány dombot, mikor kezdett megváltozni a hangulatom. Minél magasabbra hágtam a hegyoldalban, annál élesebb lett a levegő, nagyobb a hó és csípősebb a szél. Gyönyörködtem a hegyvonulatokban, melyek szerető módjára ölelték körbe a tájat. Elbűvölő látvány tárult elém, minderre nem figyeltem fel idáig, pedig ez az a táj, ahol születtem, felnőttem és élni fogok. Ez az a táj, amelynek csodáit ember nem képes feltérképezni… szépségének teljességét szavakba önteni. Egyre jobban éreztem a természet csábítását, közelebb éreztem magam a világhoz, amelyről eddig rideg elképzelésem volt.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span> Felszabadultan érkeztem a tetőre, mély levegővételek között figyeltem, hogyan oszlik szét az egyszínűség és nyeri vissza igazi arcát a tél. Pár lépésre tőlem a fenyves nyújtózkodó zöld ágain oly szelíden pihent a hó, mintha örök időkre érkezett volna. A szemközti hegyoldalban zúzmarás koronájú bükkös integetett hívogatóan hosszú karjaival, és a távoli bércek is üdvözöltek ezüstös ragyogásukkal. <a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543946079?profile=original"><img width="531" class="align-left" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543946079?profile=RESIZE_1024x1024" height="332" width="500"/></a>Térdig süllyedve álltam a hóban. Levettem sapkámat, homlokomon végig táncolt az élénk szél. Belülről könnyebbséget éreztem, egész lényem pillangószárnyakon lebegett, mintha pihenésre készülne a fenyvesek tetején. Percekig álltam a géppel a kezemben, néztem a hihetetlen valóságot, az álomszép jelent, amely körülvett engem megmutatva a szabadság előjeleit. Megfeledkeztem a múltról, elhitettem magammal, hogy nincs más élet, csak ez itt, ahol minden békés és lenyűgöző. A természet iránti szeretem felerősödött, most sajdult belém, hogy milyen érték vesz körül, és mindezidáig nem vettem tudomásul. Beléptem az erdőbe, majd az előbbi vonzerő itt is kifejtette hatását, egyre mélyebbre merészkedtem a sűrűbe. Nem gondolkoztam, elég volt az a tudat, hogy élek és valami csodának váltam részévé. Fehér hó hullott alá az ágakról, apró neszek hallatszottak, amint az apró, túlterhelt ágak töredeztek le a hó súlya alatt. A magas fák között őzek bukkantak elő, de amint megpillantottak menedéket keresve inaltak el. Elképzelni festményen sem tudtam volna szebbet: békesség és boldogság honolt mindenfelé, pajkosan zenélt a szél, mintha húrjait egy mesebeli hercegnő pengetné. Otthonosan éreztem magam, elzárva a külvilág kudarcaitól és rontásaitól. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span> Fájdalmas volt a búcsúzás. Nehézkes léptekkel indultam vissza a völgybe, a tenyérnyire zsugorodott falu irányába. Ígéretet tettem a láthatatlan erdei lényeknek, hogy még visszatérek a leutánozhatatlan szépségű birtokukra, de már nem jámbor idegenként. Egy forrás mellet elhaladva jóízűen kortyoltam a kristálytiszta vízből, aminek frissessége még inkább elbűvölt.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span> Közeledve a faluhoz, néhány eltévedt kutyaugatás jelezte a szabadságom elvesztését. Hazaértem. Visszapillantottam az elhalványuló tájra, az égbenyúló fákra és mély sóhajtással léptem be az ajtón. Körbetáncolt a családi tűzhely melege…</p>
<p class="MsoNormal">Visszatértem a megszokott valóságba.</p>Egy régi ember új éveitag:www.erdelyimagyarok.com,2014-01-29:4464973:BlogPost:5878952014-01-29T07:29:59.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> (Emlékezés egy generációnyi jóságra) <br></br></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Kálmán nehéz két hónapig bírta felesége nélkül.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> <i>Még csak</i> 79 éves volt. Mégis akkora akaraterő, cselekvésvágy lakozott benne, hogy sok fiatalt…</p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> (Emlékezés egy generációnyi jóságra) <br/></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Kálmán nehéz két hónapig bírta felesége nélkül.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> <i>Még csak</i> 79 éves volt. Mégis akkora akaraterő, cselekvésvágy lakozott benne, hogy sok fiatalt megszégyenített. A sors vele sem bánt kesztyűskézzel, siheder korától dolgoznia kellett, és csak fokozta nehézségüket a háborúk sorozata. Többször véltem hallani, amint fiatalabb korosztálynak, tiszta szívből, szinte fájdalmat okozva sóhajtozta, „inkább enném naponta egyszer, csak háború ne legyen”. És ő tapasztalatai alapján beszélt, hangjában érezni lehetett a félelmet, pedig nem volt lágy ember… mégis oka volt félni. Hosszú évekig dolgozott a kőbányában, ahol a mindennapi nehéz munka kiedzette testét, és neki ez nem volt elég, otthonában tartott két lovat, amelyekkel fuvarozott. Nem panaszkodott, nem ismerte a kényelmet, túlzás nélkül mondhatnánk: a hajnali csicsergésre ő ébresztette fel a madarakat.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> <a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543928242?profile=original"><img width="750" class="align-left" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543928242?profile=RESIZE_1024x1024" height="341" width="512"/></a></span>A hetedik X ellenére járta az erdőt lovaival. Nyugdíja volt, de mégsem találta nyugalmát, nem tudott veszteg maradni egy helyben. Rozáliával leéltek egy életet, nem volt szükségük rá, hogy nyugdíját kiegészítse, csupán a megszokott munka iránti hajsza miatt tette. Pedig az ő korában már nem rohangálhatott az ember, meg kellene állnia néha lélegzetvételre, de mintha neki nem is levegő kellett volna… csupán a mozgás. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ám ez a mozgás, már nem tartalmazott sok rugalmasságot, és ezt a szeretett lovai is érezték, mert rönkölés közben, amikor gazdájuk beleesett a derékig érő hóba, megálltak szelíden és türelmesen várták magukhoz. Könyörtelen iramot diktált magának, gondolta, így nem érheti utol az öregség. Robotolása közben sok újévet maga mögött hagyott, de talán fel sem tűntek, mert kevés ünnepnap adatott meg neki. Mások hiába kértek, minden jót-, szépet az újévtől, mert ő csak mosolygott naivságukon. Tudta, csak apró részekben teljesülnek az álmok, és amit az élet ingyen ad a jobb kezével, azt a ballal visszaveszi. Sohasem volt reményvesztett, csupán a sors belenevelte a bizonytalanság érzetét, és nem tudott szabadulni tőle. Ezért dolgozott folyton, nem szorult felnőtt gyerekei, unokái segítségére, sőt még ő segített, mintha mostanság is kicsi csecsemők lennénk, és szükségelnénk a nevelést.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A reményteli újévektől ritkán fogadta ama luxust, hogy egy-egy pohár borocska mellett, a meleg szobák ölén pihenjen, mert ott buzgott benne az a fiatalos érzésvilág, ami erőt adott neki, hogy fölülmúlja a mindennapi megpróbáltatásokat. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Így történt, hogy hetvenkilenc éves kora ellenére fiatalon talált örök megnyugvásra, elkísérve feleségét a síron túli szerelembe. Nyugodjanak békében!</p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;"> </span></p>Falusi parlamentektag:www.erdelyimagyarok.com,2014-01-19:4464973:BlogPost:5856832014-01-19T13:49:16.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A téli időszak e táján, Erdély valamennyi falujában az állattartó emberek már gondjaikba veszik a nyári teendőket. Összegyűlve a tanácstermekbe, előrelátóan igyekeznek alapozni a gazdaságra, főként az állatokra ügyelő személyek megvitatásánál, és a legelők elosztásánál. A jó döntés érdekében a legkisebb tényeket is nagyító alá kell tenni, le kell vonni az elmúlt évek tapasztalatait és kifürkészni az újonnan adódó lehetőségeket.…</p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A téli időszak e táján, Erdély valamennyi falujában az állattartó emberek már gondjaikba veszik a nyári teendőket. Összegyűlve a tanácstermekbe, előrelátóan igyekeznek alapozni a gazdaságra, főként az állatokra ügyelő személyek megvitatásánál, és a legelők elosztásánál. A jó döntés érdekében a legkisebb tényeket is nagyító alá kell tenni, le kell vonni az elmúlt évek tapasztalatait és kifürkészni az újonnan adódó lehetőségeket. Ha jó pásztort sikerül megszavazniuk a csorda ügyelésére, akkor több szempontból is <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>elégedettek lehetnek. A pásztorfogadásoknál sokat nyom a latban, hogy minél olcsóbb legyen a legeltetés, de a jó pásztor megfizethetetlen, mert nemcsak a szeretet állat válik életképesebbé, hanem a gazda bajsza is zsírosodhat. Átlagosan véve, egy pásztor havi keresete állatonként egy kiló sajt-, vagy egy napi tejhozam (10-12 liter) árának felel meg. Ehhez ősszel hozzáadódik egy véka „pityóka”. Azaz a hónap többi napja tiszta nyereség a gazda számára. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A falvak területén sok a munkanélküli, mindenki a maga módján próbál talpon maradni. A szegénység uralma alatt, minden aprópénzecske fontos szerepet játszik, épp emiatt csapódnak be sokan, hiszen egy olcsóban ajánlkozó, de sokat mulasztó pásztor esetében fogyatkozik a tej, és ezzel a gazda is becsapódik, többszörös veszteséget szenved. (Havi húsz lejjel olcsóbban fogadnak pásztort, de napi két liter tejet is veszíthetnek, ami kétszáz lejes kárt okozhat - állatonként.) Manapság a tehéncsordák és a juhnyájak a falu vagyonát jelentik, mert ez az egyetlen (nagyon kevés!) pénzforrás, mindamellett számos tálalásban nyújt táplálékot. Épp ezért kell jelentős figyelmet fordítani rá, és ahol szükség van áldozatot hozni.</p>
<p><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-ansi-language: HU; mso-fareast-language: EN-US; mso-bidi-language: AR-SA;"><span style="mso-spacerun: yes;"> <a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543934416?profile=original"><img width="750" class="align-left" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543934416?profile=RESIZE_1024x1024" height="342" width="483"/></a></span>Vannak, akik megalázónak találják eme foglalkozást, de azok nem szeretik az állatokat sem (habár termékeit fogyasszák), és mások kenyerének kigúnyolása sem dicsekvő tulajdonság. A dolog iránti (kényszer!?) vonzódás a lényeg, és a munkahelyek között nincs bő választék… Még gyerekkoromból emlékszem, amint egy idős bácsi mesélte, hogy a háborús időkben nehéz sorsuk volt, de az is kellemetlen dolog, amikor szegény tartozik a szegénynek: az egyik nem tudja megadni, a másik nem tud elvárni. Frissen házasodott férj volt, és annyira szegények, hogy mindenkinek tartoztak a faluban, amíg aztán egyik tavaszon megfogta a bot végét, és a tehenek mellé állt. Az élete nagy fordulatot vett, mert őszire, nemcsak a kölcsönöket adta meg, hanem a falu adósodott be neki: egy-egy gazda a havi bérrel, másik egy véka kukoricával vagy éppen egy tábla szalonnával. Megadták aratáskor, vagy disznóvágáskor, mert így kérte a székely becsület. Több évi pásztorkodás után egy kis családi házat is építettet.</span></p>A túlélés áldozatairól, újévkor…tag:www.erdelyimagyarok.com,2014-01-02:4464973:BlogPost:5820712014-01-02T11:27:58.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p> Eltelt 2000 év, és a híresztelések ellenére sem lett világvége. Késett a megjósolt világégés, de az ördög nem alszik, és lám 2012-re ismét beharangozták a végítélet eljövetelét.</p>
<p> A második évezred után átéltünk még egy évet, aztán tizenhármat, és még mindig élünk. Úgy-ahogy, de élünk. Bolygónk nem akarja kiadni a lelkét, hiába az áradások, erdőtüzek, háborúk, atom-, biológiai fegyverek, merényletek: röviden a népirtás ezernyi formája, mert ezeket mind túléltük. E nagy terhek…</p>
<p> Eltelt 2000 év, és a híresztelések ellenére sem lett világvége. Késett a megjósolt világégés, de az ördög nem alszik, és lám 2012-re ismét beharangozták a végítélet eljövetelét.</p>
<p> A második évezred után átéltünk még egy évet, aztán tizenhármat, és még mindig élünk. Úgy-ahogy, de élünk. Bolygónk nem akarja kiadni a lelkét, hiába az áradások, erdőtüzek, háborúk, atom-, biológiai fegyverek, merényletek: röviden a népirtás ezernyi formája, mert ezeket mind túléltük. E nagy terhek ellenére (egyesek gyászban, mások bűntudattal) tovább küzdünk egy jobb, biztonságosabb lét reményében. De hol van az a parányi jel, amely a megváltásra adna biztatást?</p>
<p> Talán az új év?</p>
<p> Hát persze! Ha belegondolunk, amióta az ember az újévet ünnepli, mindig azt kívánja, azt várja az új évtől, hogy megváltoztassa, kényelmesebbé tegye a sorsát, otthonát. Hiszünk a varázsban, amely minden év elsején álnokul becsap, mert sejtjük a következő év is olyan lesz, mint a többi, mégis elkövetjük ugyanazokat a hibákat, beleessünk ugyanazokba a csapdákba, amelyekbe az elmúlt esztendők során. Ez nem fog másképp lenni a következő érákban sem…</p>
<p> Mindig ugyanaz!... Nem változik semmi. Tovább áradnak a folyók, tovább robbannak a pokolgépek, tovább tartnak a földrengések stb. Vagyis újabb megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve. Áldozatok vagyunk egy olyan világban, ahol kísérleti alanyként használ fel bennünket az Univerzum. De mi, földlakók kiálltuk a próbákat, bármennyire is lesújtó, eltipró volt. Túléltük…</p>
<p> Ezekután nem értem, miért sietetnénk a világvégét. Mi történik, ha azt is túléljük? Az ember annyi mindenre képes, még arra is, hogy kiszámíthatatlan jövője érdekében túlélje a kínos, gyötrelmes jelent. És ez így lesz minden évben, mert nem fogunk megjavulni soha…</p>
<p> Még akkor sem, ha szilveszter éjjelén fölállunk, elénekeljük a himnuszt, majd meghallgatjuk, amint a harangok ünneplik az évváltást. Gondolatainkban a megújulást keressük, de ennyitől nem fog emelkedni az életszínvonalunk, csupán ráncaink, éveink száma. Koldusként állunk a nyomorúságos jövő küszöbén, és alamizsnaként kapunk néhány idegrohamot.</p>
<p> De ezt is túléljük…</p>LAPOK NAGYAPÁM NAPLÓJÁBÓL (2)tag:www.erdelyimagyarok.com,2013-12-13:4464973:BlogPost:5798312013-12-13T17:13:30.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;"><b><span style="mso-ansi-language: HU;">Szent Péter dollárja</span></b></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Nagyapám ölfát hordott az erdészet megbízásából. Egyik munkanap végeztével betért sörözni a málnásfürdői…</span></p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;" align="center"><b><span style="mso-ansi-language: HU;">Szent Péter dollárja</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;" align="center"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Nagyapám ölfát hordott az erdészet megbízásából. Egyik munkanap végeztével betért sörözni a málnásfürdői bisztróba, ahol összetalálkozott Kupeccel, egy régi ismerősével, aki nemrég jött haza Detroitból. Sörözgettek jóízűen, megvolt az étvágyuk hozzá, hiszen gyorsan szaporodtak asztalukon a korsók, közben mindenféléről beszélgetek. Kupec megkérte nagyapámat, hogy vigyen neki egy szekér szárazfát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Másnap megérkezett a szekér, a fát lerakták az udvar egyik sarkába, majd pár pohár pálinka után fizetésre került a sor.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Na... Kálmán, mondjad mennyivel tartozom fáradtságodért? – kérdezte Kupec.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Neked, mint barátnak kétszázezer lej... – felelte a nagyi. – De ha nem haragszol meg, szeretnék kérni egy dollárt es. Nem mintha fődi létemben rá lennék szorulva, hanem azé’, hogy amikor meghalok, legyen mivel békérezkedjek Szent Péternél. Mennyek valutával, me’ ha nem, visszakűd a pokolba.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Ugyan, Kálmán, ennyitől én sem szegényedek meg – kacagta el magát Kupec, és nagyi kezébe nyomta a dollárt a többi pénzzel.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Fáradtan tért haza, bekötötte lovait az istállóba és enni tett nekik. Bejött a konyhába, majd a pénzt odaadta nagyanyámnak, aki számolás közben meg találta a dollárt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Miféle pénz ez, Kálmi? – kérdezte meglepetten, mert ő ilyet még nem látott.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Nagyapám elmosolyodott és nekünk is elmesélte tréfás mennybemenetelének előterveit.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Ezzel fizetem le Szent Pétert, hogy béengedjen a Jézushoz... Mikor temettek el, tegyétek a kezem ügyébe, így a mennyország kapujánál odaadom Petinek és bébocsátást nyerek. Így még sorba sem kell állnom! – tette hozzá a nagyi.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Féltve őrizte az egydollárost, nem állt szándékában megválni tőle e földi létben, hiszen az üdvösségének a váltságdíja volt.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<h3 style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Amit tudok</span></h3>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;" align="center"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Időként meglátogattam a szeretetreméltó öregeket. Rég nem jártam náluk. Hiába, a felnőtté válás nem ad túl sok lehetőséget szeretteink látogatására. Lefoglalják a saját (családi) gondjai.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Nagyapámat nem találtam otthon, így nagyanyámmal beszélgettem. Kétségbeesetten panaszolta el, milyen mostoha az élet: a kevés nyugdíjból nem tudnának megélni, ha az a két ló nem lenne, és nagyapám nem gürcölne velük.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Nagyon elformálódott a világ!... Ebből csak háború lehet, me’ valahol ki fog törni a nyomorúság miatt – jósolta megtörten.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Mü má’ leéltük az életet, de tü, fiatalok... Mi lesz veletek?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543930854?profile=original"><img width="750" class="align-left" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543930854?profile=RESIZE_1024x1024" height="552" width="362"/></a>Hát igen, ilyenek az öregek! Ez nem az a világ, amelyben ők nőttek fel. Hangulat hiányában, hogy ne hallgassam a szívszorongató emlékezéseket, igyekeztem elterelni a szót. Megpillantottam ágya fölé akasztva egy rózsafűzért és egy imakönyvet. Levettem és belelapoztam.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Mama, ezt mé’ akassza az ágy fölé? – kérdeztem, megjátszva, hogy nem ismerem a bibliát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Rám nézett. Tekintetében láttam a világfájdalmat, ahogy sajnálkozva féltett minket.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Imádkozom belőle... Ebbe van beléírva a sorsotok.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Kisgyerekkoromban sokszor aludtam náluk, emlékszem, ahogy imádkozni láttam.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Olyan aprók a betűk, hogy maga szemüveggel sem láthatja – szóltam vissza kételkedve. – Különben, maga béhunyt szemmel imádkozik.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Megint rám nézett, hosszasan.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Nem olvasom – vallotta be. – Én csak azt imádkozok, amit tudok... amit anyám tanított kicsi koromban.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Megkért, olvassak fel neki a bibliából. Fél órát olvastam, aztán mennem kellett.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Minden este, amikor lefeküdt, összekulcsolt kezében ott tartotta a bibliát és a rózsafűzért, de úgyis csak azt fohászkodott, amit tudott...</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<h3 style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></h3>
<h3 style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Fogmosás</span></h3>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;" align="center"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Málnásfürdőn szeszgyár működött, onnan fuvarozták jószágaiknak a malátát az állattartó gazdák. Kis árat kellett fizetni a kifőzött gabonáért, így minden járművel rendelkező gazda, köztük nagyapám is, hordta a terméket. Nagyapám általában hétvégeken állt a malátacsap elé kancáival, hogy megtöltse hordóit.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Történt egy szombati napon, amint sorát várta, hogy odalépett hozzá egyik ismerőse és megszólította:</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Na, te es eljöttél, komám?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Elkergetett az asszony.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– S amúgy, hogy vagy másképp?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Vótam jobban, s akkor se tetszett. Az ember örökké másképp szeretné, mint ahogy a valóság adja – tréfálkozott nagyapám.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Ne panaszkogy örökké, úgy se sajnállak – hunyorgott az ismerős, mert szemébe sütött a nap. Kisvártatva megelégelte a hunyorgást, átment a szekér túlsó oldalához, lábát feltette az első kerékre, s úgy beszélgetett tovább nagyapámmal. – Nem értem, miféle juhok az enyimek! Mikor bérakom eléjik a malotát, az istennek sem eszik, csak szagolják. Hogy lehetne rászoktatni őköt?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Egyszerűen! – vágta rá nagyapám, gondolkodás nélkül. – Vegyél kézbe egy-egy fogkefét, márcsd belé a malotába, osztán mosd meg vele a juh fogát. De vigyáz, új fogkefe legyen mindegyik juhnál!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">A következő hét végén megint találkoztak a malátáscsapnál.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Igazad vót, komám! – újságolta boldogan az ismerős. – Mióta megmostam a juhok fogait, úgy esznek, hogy nem győzöm hordani nekik.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Tényleg megmostad? – kérdezte nagyapám tamáskodva.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Meg biz’ én, úgy, ahogy mondtad. Kicsit nehéz volt, de bévált a módszer.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Há, ami az igaságot illeti, nem hittem vóna rólad, hogy képes leszel a fogmosásra – dicsérte meg nagyapám hiszékeny ismerősét, hisz valójában ő tréfából ajánlotta e szokatlan megoldást...</span></p>LAPOK NAGYAPÁM NAPLÓJÁBÓLtag:www.erdelyimagyarok.com,2013-12-06:4464973:BlogPost:5785912013-12-06T18:09:40.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p><span class="font-size-4" style="font-family: times new roman,times;"><strong>Névjegy</strong></span></p>
<p align="left" class="MsoNormal" style="text-align: left; text-indent: 0cm; line-height: 150%;"><b><i><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></i></b></p>
<p align="left" class="MsoNormal" style="text-align: left; text-indent: 0cm; line-height: 150%;"><b><i><span style="mso-ansi-language: HU;"><u>Im…</u></span></i></b></p>
<p></p>
<p><span style="font-family: times new roman,times;" class="font-size-4"><strong>Névjegy</strong></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left; text-indent: 0cm; line-height: 150%;" align="left"><b><i><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left; text-indent: 0cm; line-height: 150%;" align="left"><b><i><span style="mso-ansi-language: HU;"><u>Im memoriam</u></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm; line-height: 150%; text-align: left;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Nagyapám, Préda Kálmán 1930-ban született a Kovászna megyei Zalánpatakon. Hetvenes évei elején, még erejében kitartó ember volt, úgy testileg, mint lelkileg, keménnyé edzette a folytonos munka, mindig talált valami tennivalót, sohasem unatkozott. Szokott a pohár fenekére nézni, azonban ez nem gátolta meg abban, hogy józan gondolkodással tegye értelmessé az életet maga körül. Kifogyhatatlan volt a tréfákból, és mi, az unokái szívesen, nagy kedvvel hallgattuk őt, amint estenként mesélt az általa megéltekről: hogyan nélkülözték-, szenvedték át a háborús éveket, milyen volt legényéletének az az időszakasza, amelyet favágóként töltött a havasokon stb.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: left;"><span style="mso-ansi-language: HU;">1965-ben költözött családjával Mikóújfaluba, ahol magam is élek. Világéletében elválaszthatatlan volt a lovaktól, fuvaros-fogatosként gyakran befogta két ápolt lovát, amelyeket nagy gonddal és szakértelemmel kezelt, hogy csak ragyogtak, mint csillagok a fekete égen. Ennek folytán megbecsült lovas gazda volt, a környéken sokan igénybe vették segítségét különféle munkálatok elvégzéséhez, ugyanakkor tapasztalt állattartó, rengeteget tudott a jószágokról.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: left;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Az általa elmesélt történetek közül – néhánynak magam is tanúja, szereplője vagyok – adok tovább egy csokorra valót, hogy mások is megismerhessék e viharos, kalandos életutat, remélve: nagyapám „mindig kéznél levő” tréfái derűt varázsolnak az olvasók arcára is.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543941261?profile=original"><img width="750" class="align-center" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543941261?profile=RESIZE_1024x1024" width="750"/></a></span><strong>Meglepetések</strong></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 150%;" align="center"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Az 50-es évek legelején, három hosszú évet katonáskodott nagyapám. Már a bevonuláskor szembetűnt, hogy nem lesz könnyű dolga a haza szolgálatában, ugyanis a behívóparancsot vasárnap délben kapta kézhez, az istenháta mögötti falu postásától. Ez még nem hordozott magával rossz előjeleket, de amikor kiderült a sürgönyből, hogy hétfőn este jelentkeznie kell a zilahi kaszárnyában, az a földindulást hozta magával. <i>(Nagyapám már házasember volt, szülei házában laktak a feleségével.)</i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Felgyorsult a világ Zalánpatakán. Az egész közeli rokonság érezte az idő szorítását, rohangálva gyűjtötték, csomagolták össze a szükséges kellékeket. Egy nemrég leszerelt fiatalembertől bőröndöt is sikerült szerezniük. <i>(Később, mikor nagyapám már két éve katonáskodott, feleségét megszöktette ez az említett fiatalember. Úgy tűnik, számára kielégítő üzletnek minősült a csere. Természetesen nagyapám kifizette a bőröndöt, s lám mégis elvitte a feleségét. Leszerelése után nagyapám törvényesen elvált egykori feleségétől, majd újraházasodott Orosz Rozáliával. Én ez utóbbi házasság oltásának <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>vagyok a gyümölcse.)</i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">A gyors felkészülődésben egy kis szerencse is közrejátszott, hiszen nagyapám nagyobbik fiútestvérének – aki egy éve katonáskodott – éppen csomagot akartak küldeni, amit végül nagyapám vitt magával.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">De ezzel még nem ért véget a meglepetések sora. 1951 tavaszán nagyapámat Zilahról áthelyezték Hosszúfaluba. Megérkezése után írt a szüleinek, hogy ezután Hosszúfaluba címezzék a leveleket.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Telt-múlt az idő, és nagyapám még mindig nem kapott választ. Aggódni kezdett, hogy nincs-e valami gond az otthoniakkal, és azért késik a válaszlevél?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Aztán egy alkalommal, amint a laktanya ablakán bámult kifelé, megpillantott egy öreg nénit, aki a kaszárnya udvarán álldogált. Tarkás fejkendővel volt átkötve a feje, fekete gyapjúból és aranyszállal kötött szvettert viselt, valamint jókora nagy hátizsákot cipelt a hátán. Az öltözetéről következtetve nagyapám gondolta, hogy faluról van a néni. Csak azok öltöznek ilyen parasztias viseletbe. Az öreg néni viselkedéséből kitűnt, hogy vár, azaz keres valakit a katonák között. Nagyapám kiment az udvarra a hátal álló öreg nénihez.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Keress valakit, mámika? – szólt hozzá, magyarul.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Én tégedet, drága lelkem! – fordult feléje az öreg néni, mert felismerte a hangját.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="mso-list: Ignore;">–<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span style="mso-ansi-language: HU;">Anyám... hát, maga az?! – ocsúdott fel nagyapám.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"></p>
<h3 style="line-height: 150%;"><span class="font-size-2" style="mso-ansi-language: HU;"><strong>A borvízhordó</strong></span></h3>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: left;" align="center"><b><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></b><span style="mso-ansi-language: HU;">Reggelente nagyapám a falu szélén szokta várni a fiatal, kezdő, termetileg és elméjében is enyhén visszamaradt fuvarosunkat, Csutikát, akivel el-elbeszélgetett az erdő felé mentükben. Egyik alkalommal, éppen indulásra készen álltak, amikor harangoztak a helyi templomtoronyban. Valamivel később arról is értesültek az egyik korán ébredő járókelőtől, hogy egy tizenéves fiút elgázolt az éjszakai vonat. Az áldozatot természetesen ismerték nagyapámék, sajnálkoztak is eléggé.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: left;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Nem értem én, ezt az életet!... Mé kellett ilyen fiatalon meghaljon, sze még csak ezután kóstolta vóna meg az életet... – sopánkodott Csutika. – Há nem-e, Kálmán bácsi?!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: left;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Beszész valamit, de ez mán nem változtat semmit – válaszolta nagyapám, majd furfangosan hozzáfűzte: – Másképpen nem es olyan nagy baj, hogy meghótt, me’ ezután es hasznossá tudja tenni magát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: left;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Ne bolondozzon, Kálmán bácsi! Hogy tud egy halott hasznoskodni? – kérdezte csodálkozva Csutika.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Há’ úgy, hogy az öregeknek majd ő hordja a borvizet – jött a szellemes válasz.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Csutika többet egy szót sem szólt a témával kapcsolatban, de pár nap múlva felvilágosodva fordult nagyapámhoz:</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="mso-list: Ignore;">–<span style="font: 7.0pt 'Times New Roman';"> </span></span></span> <span style="mso-ansi-language: HU;">Lássa, Kálmán bácsi, oda nem es kell a borvíz!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; text-indent: -18.0pt; line-height: 150%; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt;"><b><span style="mso-ansi-language: HU;">Mi újság, koma?</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;"> Miután átköltöztek Zalánpatakáról Mikóújfaluba, nagyapám munkába kezdett a kőbányában. Persze, ettől még tudott gazdálkodni, továbbra se mondott le állatairól. Vele ellentétben más emberek untig elégelték, amit a bányában dolgoztak, de nagyapám olyan személyiség volt, aki nem tudott tétlenül helyt maradni, a lét minden apró lehetőségét kihasználta, hogy érdemessé és biztonságossá tegye családja jövőjét. Tizenhét évet dolgozott vagonrakóként, esetenként éjjeliőrként, amíg aztán nyugdíjazták.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Adódott olyan munkanap, hogy korábban végeztek, mert nem volt vagon, amit rakjanak, ám a munkaidőt le kellett tölteni. Ilyenkor bevonultak a munkásbódéba lustálkodni, kártyáztak, újságot olvastak, olykor még aludtak is. Az egyik ilyen üres napon történt, hogy az újságban érdekes cikket fedeztek fel, és kézről-kézre adták, hogy mindenki elolvashassa. A munkások között volt egy középkorú férfi, aki nem szerette volna, ha rájönnek kollégái, hogy írástudatlan, ezért ő maga is elragadta az újságot színlelve az olvasást. S éppen ezzel a tettével árulta el magát.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Mi jót ír az újság, koma? – kérdezte nagyapám csúfondárosan.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Há’ ebbe elég sok minden van – volt a bölcs felelet.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Hangos kacagásban törtek ki a munkások, miközben az újságot olvasó társukat bámulták, aki nem fogta fel, mit találnak olyan viccesnek rajta.</span></p>
<p class="MsoBodyTextIndent" style="margin-left: 0cm; line-height: 150%; mso-list: skip;"><span style="mso-ansi-language: HU;">– Hallod-é koma... há” nem veszed észre, hogy fordítva tartod az újságot? – hívta fel figyelmét nagyapám.</span></p>
<p class="MsoBodyTextIndent" style="margin-left: 0cm; line-height: 150%; mso-list: skip;"><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tudom, Kálmán...– hazudta elvörösödve, – ... de, aki üsmeri a betűket, az így es el tugya olvasni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"></p>
<p></p>NAGYTATÁM MESÉINEK TITKA: a valóságra alapozott meséktag:www.erdelyimagyarok.com,2013-12-03:4464973:BlogPost:5780532013-12-03T16:59:43.000ZIlyés András Zsolthttp://www.erdelyimagyarok.com/profile/IlyesAndrasZsolt
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Kisgyerek koromban sokszor aludtam nagytatáméknál, mert szerettem, ahogy a nagyiék meséltek. Ösztönösen hajtott az érdekességek, izgalmas kalandok mesélésének meghallgatása. Sokszor hallgattam végig ugyanazon történeteket, és mindig megvolt a varázsa: örömet, egyfajta lelki erőt tápláltak belém, így képes voltam fontos továbblépésekre a mesélés útján. Például ezeket a történeteket megírtam, hogy mások is…</p>
<p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Kisgyerek koromban sokszor aludtam nagytatáméknál, mert szerettem, ahogy a nagyiék meséltek. Ösztönösen hajtott az érdekességek, izgalmas kalandok mesélésének meghallgatása. Sokszor hallgattam végig ugyanazon történeteket, és mindig megvolt a varázsa: örömet, egyfajta lelki erőt tápláltak belém, így képes voltam fontos továbblépésekre a mesélés útján. Például ezeket a történeteket megírtam, hogy mások is elolvashassák.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bár én leginkább a nagytatám átélt háborús élményeit, fordulatos eseményeit szerettem hallgatni minduntalan, de érdeklődéssel, mély meghatottsággal vettem figyelembe, jegyeztem le másféle élettörténeteket is. Elhatározásom volt az életet, az életviteleket megismertetni a mesélés útján, rákövetkeztetni a „múlt embereinek” sorsának alakulására. Gyerekkorom óta sokat változott a világ egyben-másban, de nagytatám megmaradt a régi nagyapónak, aki unokáinak elmesélte a valóság sokszínű oldalát, megismertette az élet értelmét oly módon, hogy ne keltsen bennünk félelmet és egyben a valóságot se kelljen megtagadja.</p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Ez sikerült neki.</p>
<p class="MsoNormal"> <a target="_self" href="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543928916?profile=original"><img width="750" class="align-left" src="http://storage.ning.com/topology/rest/1.0/file/get/2543928916?profile=RESIZE_1024x1024" height="501" width="693"/></a></p>
<p class="MsoNormal">Most felnőtt koromban értettem meg nagytatám meséinek titkát, mert a történetek tartalmán kívül, a kiejtett szavak hátterében ott lapul az a szülői közrejátszás, amely nevelésként épül a gyermekre, felhívja figyelmét, érdeklődését a világ iránt, és így alapozottan felkészíti – a valós mesék nyomán – a további váratlan és várható életkörülményekre, és mindez a mesélés értékén alapszik. Ez a ráébresztés, felkészítés az emberarcú természet csodáinak felkutatására, a mesterségesen megalkotott életterek további fejlesztésére ad útmutatást, de ez túl nehéz lenne, vagy nem lehet értelmére hozni egy kisgyereknek, mert lassú a felfogása és nem bírja el a – számára még – nehéz szavak súlyát. És ebben a káoszban, eltévedhető labirintusban megoldást eszközöl a mese.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Falumtól mintegy tíz kilométerre fekszik Kisbacon, ahol a híres mesemondó, Benedek Elek élt. Háromszéki családokban nincs olyan személy, aki nem ismerné Elek apó meséit, nincs olyan családi könyvtár, ahol ne lenne egy-két mesekönyve a polcon. Ám igazi értéke a meséskönyveknek a generációk tudatában halmozódik fel, hiszen e meséken nőttünk fel és fognak felnőni gyerekeink s unokáink. E mesékben eresztettek gyökeret a népi hiedelmek és nemzetünk hőseinek dicső múltja. Ezek a „nagyapó mesefájának” gyökerei, de a mesefa ágait mi magunk nyessük és oltjuk: termésétől, azaz szókincsétől függetlenül. A mesefa gyümölcsének íze sokféle, de magja, azaz mondanivalója mindig ugyanaz: a lét fogalma. Mi, háromszékiek Elek apó meséiben találtunk rá a gyerekkor értékelhetetlen kincsére és őrizzük törékenységét, hogy gyermekeinknek is olyan felvilágosítást, szórakoztatást és műveltséget ajándékozzon, mint annak idején nekünk.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A mesélésben összekötő szerepet kap a szeretet és az anyanyelv ápolása, mert ezek hiányában a mese elvesztené varázsát.</p>
<p class="MsoNormal"></p>
<p class="MsoNormal">(Druta Annamária rajza)</p>