Amikor gyerek voltam, a jó ég tudja miért, mindig azt akartam tenni és tudni, amit a bátyám. Ha arra volt szükség, kissé fájó szívvel, de feláldoztam a kisházamból a csipketerítőt halászhálónak, csak részese lehessek valaminek, aminek ő is. Ha a fiúk fociztak, akkor én is azt akartam, ha mást nem bírtam, beálltam a kapuba védeni, ha onnan kikergettek, mert már…

Ülünk a semmi és a valami közepében. 

Nézi az Isten és biztos röhög. De annyira, hogy vissza se jön tőbbé talán...

Gondozatlan kertek. Elhanyagolt termőföldek. Külföldi árú. Itthoni fizetésért.No nem azért mert nem lehetne hanem mert nincsen amiből.

Essszük és vesszúk a tévéből a műanyag kúltúrát, mikőzben eladjuk erdeinket, mert kell a pénz ájfonra hiszen ez a menő, nem a gumicsizma. És óvjon az …

  Mikor a házak megindulnak.

  Nagyon nagy a szomorúság,

  Sirnak,fájnak, másznak

  Az eltávozott után...

  A házak sirnak és utra kelnek,

  Hogy érjék el a távozókat,

  Keresik a düllöngő multat,

  S a jövendő szép reményt....

Van ott valaki?

Írta: Attila-benczi

Van ott valaki?

Kérdezte a rőtszakállú.

Válaszra senki sem méltatta,

Hisz egyedül volt, kertjében.

Szavait csak ő hallhatta.

……………………………………….

Ágyadban izzadtan fetrengsz,

Érzed, valamit elvesztesz.

Ébren, szád bennem áll.

Reggelre. Udvarodon ismeretlen fa áll.

…………………………………………….

Csont kerítése körül

Rózsabokrok nyíltak

Színtelen szirmaik

Elfelejtett üzeneteket hordoztak…

Vajon megváltozhat a világ?

Írta: Attila-benczi

Ott ülök. Lelógó lábakkal

Mindenki szótlan, elveszített vágyakkal.

Fentről minden olyan… Más.

Retteg a világ. Hol a változás?

………………………………………………..

Nézd, egy Öltönyös… Padra leül.

Semmiből… egy Nincstelen elé kerül.

Ne menj! Kiáltok fentről

Talán ettől a Koldus felé perdül.

Szívében: undor? Szánalom vegyül.

Lassan, mellé… Visszaül

Az öltöny, a kéregetőre kerül.

Kezet…

KRISTÓF ISTVÁN sáromberki kántor visszavonulása alkalmából…

Ébrednék hosszú álomból

hangod szól

messzi távolból

bűnöm már megbocsáttatott

kezed hogy elengedtem

én…

"Nem vándorként – meghívottként"

 Levél esztendőkkel ezelőttről

“Farkaslaka, 1963. X. 19. Kedves Tamási Áron! Nem vándorként ugyan, hanem mint meghívott vendég, érkeztem Farkaslakára – a Szt. János napi búcsúra. Igaza van; kedvesek, barátságosak itt az emberek, és szép a táj, amit a Bölcső és bagolyban leír. Mikor olvashatjuk a megígért folytatást? Üdözli Feketéné Mária

(Balra: Köszönti talán dsenlő, a…