Utópisztikus vagy nem

Írta: Attila-benczi

Figyelem! Figyelem!

Foglalják el a helyüket!

Nem sok idejük maradt

a gép megremegett …

Vége mindennek!

Ez nem igaz!

Nagyon jó volt

visítva nevettek

ahogyan átélték a

háromdimenziós

légi katasztrófát.

Elcsitultak a sikolyok

halvány fény derengett

a terem közepén

egy űrruhás lény.

Hirtelen eltűnnek a falak

üvegbúra ereszkedik le.

Őrült gyorsasággal…

Születés

Írta: Attila-benczi

Megremegnek a csillagok

talán egyedül vagyok?

Vízcseppek körül vesznek

életet adó burok. Lecsúszok.

Lágy szellő erős orkán

kezdődik egy álom?

Még emberfoszlány vagyok

mi leszek,fiú vagy lány?

Erős fények,zavaró illatok.

Igen,egy perc,érkezem.

Mi ez? Színtelen szemek

apró erőtlen kezek,

nem,oda nem megyek!

Elhinni sem merem,

meg érkeztem.

Mi véget jöttem

nincs itt élet…

A Kálvinista Róma adott otthont július 6-10-e között a Kárpát-medencei református középiskolások ez évi találkozójának.

Már a színhely megválasztása különleges jelentőségű, mivel a Debreceni Református Kollégium idén ünnepli fennállásának 475., az 1838-ban alapított első kelet-magyarországi leányiskola, a Szabó Magda regényei révén is híressé vált…

Szinte nesztelenül siklott a vonat a síneken. Hegynek fel, völgybe le. A kora nyári estében szépséges táj tárult elé. Csak lassabban haladna a vonat… Hogy csodálhassa. Hogy a tekintélyt parancsolóan nagy házak falai közé életet képzelhessen, sorsokat találgasson. Valami hiányzik, töprengett. Percekig nem jött rá, mi az. Aztán egyszer csak világ gyúlt a gondolataiban.Az emberek! Hol vannak az emberek? Minden ház udvarán katonás rend. Nincs egy elgurult és otthagyott labda, egy hanyagul…

Azon a májusi reggelen, mikor nyikorgó kerekekkel bevonultak a cirkuszi kocsik, senki nem sejtette, hogy az Amar cirkusz megjelenésével fenekestül fogja felfordítani az Aranysárkány egynémely vendégének életét. A kis park harmat verte fáin álmosan nyújtóztak a rigók, benn a konyhán Nénnyuka készülődött a zöldségpucolásnak, kinn az Aranysárkány előtt Puszi úr, vendéglősi minőségében épp az aznapi híreket tárgyalta meg Szeredi bácsival, az öreg mindenessel. Szeredi bácsi a napot minden reggel…

Szállongó pillangó lelkem

napfényre, illatra vágyna;…

                                                    Az én reményem

                                   A képek némán összeállnak bennem

                                   s arcomon érzem sebhelyes kezét,

                                   nem bánt haragja már az éjszakának,

                                   csak simogat az árva,lágy sötét.

                                   Aztán…

                Kezdő tanítóként kerültem 2003-ban egy domboldalon ácsorgó iskolába. A szép kicsi falut köröskörül erdők dédelgették. A legelőkön juhnyáj csilingelt. Békés volt minden.

                De amikor megkezdődött az iskola, csak hüledeztem a meglepetésektől: igazgató is lettem a tisztes épületben. Természetesen fogalmam sem volt, mit jelent ez, hiszen egy árva pecsétnyomón kívül semmi egyebet nem kaptam – tanácsot sem!

                Ahogy öregedett az ősz, a…

Tökéletes

Annak, aki mindig keres,
nincs olyan, hogy tökéletes,
de a reményt föl nem adja,
tökéletes lesz ő maga.

      mennem kell

Vallomás

( Az utolsó Pók, nemzetségéből- Vagy a sajátom)

Írta: Attila-benczi

Itt ülök a „rácsos” ablakommal szemben

nézem a bűzös,dübörgő világot,

érzelemmentes embereket.

Mindig ezt csinálom

mikor lejár a kötelező „foglalkozásom”.

Várom a sötétség eljöttét csillagok feljöttét,

mindig is érdekelt a távoli világ

az elérhetetlen ismeretlen.

A sok éves magányos „hibernálásom” alatt

csak ennyi maradt,fürkészni az eget.

Néha…

Szép Erdélyből

elszármazott

hű magyarok,

közöttetek

otthon vagyok.

Az örömöm

oly végtelen,

s vagyon rá ok:

tiveletek

otthon vagyok.

A klubba eljárok,

s vigyázok, pajtások,

arra, hogy hű…

          Vándor , ha erre jársz, állj meg itt

          Itt rejti a rög fiamnak hamvait.

           Mi másnak csak kereszt, meg egy csokor virág,

           Nekem mindenem volt ő. Az egész világ!

           Istenben mégis, mégis hinni kell,

           ha olykor a rosszak maradnak-

           s a jók előbb mennek el.

          2013.Júli. 9.                              Gabipapa.. 

a hegy

integet a hegy
hív vajon vagy azt mondja
eredj
nem is tudom a hegy
vagy az erdő a fák csupán
azok fogadnak ma
ezen az éjszakán
utat készítenek
a hegy hajlatán
egyre feljebb emelkedem
megszületik a csoda
így már a csúcsot elérem
velem az erdő
minden szál fa
és a hegy
támad vagy óv
tudja hogy
egyre megy

A   V Á R O S.

Marianum – Kolozsvár. XI.

Kolozsvár...Kolozsvár...Kolozsvár!

Van-e olyan magyar emberfia, aki ne hallott volna Kolozsvárról, a hajdani „Kincses Kolozsvárról?”

Van-e magyar kis-, és nagydiák, gimnazista, netán olyan egyetemista, aki valamikor ne tanult volna Mátyás királyról, az igazságosról, Kolozsvár híres szülöttéről?  Legtöbb magyar embernek, a nem-kolozsváriaknak, legelőször ez ugrik be, ez jut eszébe a város…

most is

most is úgy
éget és
üldöz a nap
mint azon
a nyáron
bámulok és
bandukolok
szerte a
határon
kukorica-
búzatábla
távol a
horizont
csak nekem
ajánlott
vörös-fényes
mesét mond
látom és
hallgatom
enyém már
örökre
itthon vagyok
újjá szül
apám
anyám
vére

Sangria!

az vagy,

a legédesebb keserűkoktél amit ittam,

egy derűs ámokfutás,

ami néha bohém, néha sötét...

mint fellegek

melyek olykor beboritják a véres csatamezőket.

démon vagy, ki ...…

Úrinő vagyok-e, vagy mi a fene?

Főutca. Mustárért megyek be egy élelmiszerboltba. Megveszem.

Közben a bejárat elé megérkezik a „szójalámis” kocsi. (Gyengébbek kedvéért szalámi szójából,

állítólag hús is akadt benne??!) Pár perc alatt kb. 80 fős tömeg áll a sorban, a bolt előtt. Az

elárusítónők bezárják az ajtót és kitessékelnek a boltból. Tiltakozom, ha már egyszer bent

vagyok, nem megyek ki, hisz én vagyok az ELSŐ!!…

Túl élete delén, megfáradva a párt szabta feladatok szüntelen kihívásaiban, a pártitkár élete értelmén gondolkodott az Aranysárkányról elnevezett kocsma fényesre dörgölt sárgaréz pultjánál. Nagy csend honolt az ivóban. Puszi úr a poharakat törölte át nagy beleérzéssel, Nénnyuka, a vendéglő állandó és örök felhatalmazással bíró szakácsnéja éppen sztrapacskának való nokedlit kavart a konyhán, és csak egy öngyilkos hajlamokkal rendelkező légy billegett a söröscsap karmantyúján, mikor Borsos…