Minimanók,nevezetesen Pöttyömke és Csikmanó,a két testvér,teljesen véletlenül csöppentek földünkre.Mikor szüleik félrenéztek kissé,úgy gondolták,ideje meglovagolni azt az izgága…

Ködös este, szürke hétköznap. Munkának vége, irány az otthon. Az édes otthon. A villamoson a nap végéhez méltó hangulat: álmos emberek, ködös pillantások. Már majdnem belesüppedtem a puha, szürke légkörbe, amikor éles hang ébreszt a valóságra:

- Julikám, üljünk le, ott van egy kettes szék.

Hátrapillantok. Idős hölgy, vidám kis zöld kabátban. Szatyrát lóbálva teper át a villamos végéből az elejére. Közeledik, izgatottan csettint, majd lecsap a zsákmányra: beáll…

Megdöbbentő hírt olvastam: egy áruházban több nyugdíjas is kutyakonzervet vásárolt magának. Értsd: saját fogyasztásra. Kutyájuk ugyanis nincs.

Bevallom, elsőre majdnem elsírtam magam. De hirtelen elindult a tarkómból az a kis zsibbadás, melyet talán még székely dédapámtól kaptam titkos örökségül a génjeimen át, s amely mindig megelőzi a „bicska kinyílását”. Rájöttem, nem sírni kell, hanem törni-zúzni, ököllel asztalokat ütni, hogy meghasadjanak s a lábukon többé meg ne…

Élünk, szaladunk, rohanunk. Néha nem is törődünk egymással, csak megyünk, hajtjuk, terelgetjük erőltetett menetben a hétköznapokat. Aztán van az évben néhány alkalom, amikor a szürke hétköznapokon rés nyílik, megtelik fénnyel, szeretettel. Ünnep. Karácsony. Ilyenkor mindenki fokozottan figyel a családjára, igyekszik meleg hangulatot teremteni a dobozban, melyet otthonnak hívunk.

Vannak esetek, amikor az ember észreveszi, nem tudja nem észrevenni, hogy az ünnep mindenkinek…

                Minden

                  nap

             fényesebb

     csizma, ablak, pohár

  illatfelhő függönyöm fehére.

      Porszemet mossa  víz

   csillan gyertyatartó, kis tál,

        /nagy bólés kanál/

vázává avanzsált pezsgős pohár

              a bonanzán.

Ünnepi asztal, két gyertya ég,

 egyik nem elég fényes még.

Januárban fényesedik egészen

    ugye azt…

A Megtisztulás útját járja.

Él, az alvók nem érzik fájdalmukat,

de ha ébred-vakít a fény!

Újra szabad , tiszta és őszinte-gyermekként…

Tudjátok mi az ami hazavonz?

Az az érzés, az a kín,ami arra késztet, hogy írjak?

Tudjátok!!! .-tudom én azt.!!!

Van aki bevallja magának, és van aki nem.

Gyerekkoromban hallottam beszélni a gyökerekről, de nem tudtam mi az. Most már tudom, de ezért a tudásért el kellett hagynom a szülőföldemet.Nagy árat fizettem ezért a tudásért, talán a legnagyobbat amit élő ember fizethet.

Most már tudom , hogy mik azok a gyökerek!

A gyökerek azok, amik nem…

Gyermekkorom nem telt el karácsonyfa-állítás nélkül. Még a Második világháború legzivatarosabb éveiben is mindig sikerült szüleimnek beszerezni, feldíszíteni és ajándékokat csempészni alá. Később sem volt ez másképp. Elmondom egyik nagyon fájó, de meghatóan szép karácsonyomat.

Nem tudtunk a piacon fát venni, s ezért a Körös-parton, egy kertből törtem le egy…

Kedves Barátaink! 

Hatalmas tárgyi adományt kaptunk Stockholmból, Svédországból, Fábián László stockholmi tagtársunk közreműködésével.

Egy teljes iskola berendezését: 160 padot, székekkel, 15 db. 5 méteres iskolatáblát, teljes tanári szoba bútorzatát, fizika és kémia szertárt, szövőszékeket, és egyéb iskolai felszereléseket. 

Úgy szeretnénk, hogy a nagyvonalú ajándék mielőbb eljusson a székelyvarsági iskolákba, ahol ezekkel a felszerelésekkel még évtizedekig tanulhatnak…

Rajz, mely arcképet ír le. Határozott vonások örökítik meg az ábrázolt nőt. Szél hozott, szél visz el álomnak tűnő megsejtés, mely formát ölt. Gondolatok sokasága van jelen a portré kifejezésében.

Kérünk, Várakozásunk Fénye,

Vezess ösvényeden,

Hogy megtisztulásunk méltó legyen!

Engedd kusza létünkben rend fogantatását,

Lazuljon a torkunkat fojtó kötelék,

Újuljon, mit eddig rozsda mart kevélyen,

Oldozd fel dermedt szívünk…

In vino veritas! Így tartja a fáma,

Így hát boros fejjel fogok tollat máma!

Elmondom röviden boros életemet,…

Késő őszi hűvös, szeles, de napos idő volt. Péter a tizenegy éves kisfiú nagyszüleinél ebédelt. Szülei esküvőbe mentek, nem kis cirkusz után, mégis otthon hagyták, édesapja kikelt a képéből, a sok hiszti és földre vetődés láttán, büntetésből egyedül akarta hagyni a lakásban,édesanyja viszont átölelte és kieszközölte a papától, hadd maradjon tatával és mamával. Péter annyira szeretett volna velük menni, a rosszkedvén ez a kis szívesség semmit sem változtatott. Mogorva volt, egész délelőtt…

Mostanában valószínűleg minden szombaton bűnt követek el. Némi családi erőszak hatására esténként egy tehetségkutató műsort nézek. Afféle énekversenyt. Az egyik ún. kereskedelmi tévécsatornán, melyet általában hatalmas ívben elkerülök, mert elporladt már bennem a bőségben soha nem birtokolt türelem utolsó molekulája is, és nem vagyok hajlandó hosszú percekig hosszan sorjázó bugyuta reklámokat elviselni néhány remélt és közöttük felejtett műsortöredékért cserébe.

De a családi béke ára…

Motto: A szégyen napja

Sokáig kitartottam. Kitartottam Erdély mellett Erdélyben. Másokat is arra biztattam, hogy "itt élned és meghalnod kell". Ezt tanultam anyukám egyik kézzel másolt verséből (tudjátok ti, melyik), amit egy erősen kopott krokodilbőr táskából halászott elő a családi fényképek közül, azt meg a belső szoba ruhásszekrényéből. Odakuporodtunk az ágyvégébe és felolvasta nekem, aztán szabad volt nekem is elovasni, és annyira átéltük, a magyarság szomorú sorsát,…

Ezerkilencszázhatvanas valamint ezerkilencszázhetvenes évek között az általam vélt polgári világ csak nyomokban létezett Marosvásárhelyen. A „forradalmi” szegénység közepette azért a polgári középosztályi mentalitás, ízlés apró zizzenései csak jelen voltak a mindennapokban. Éles kasztszerű elkülönülések az „önálló iparosok és tisztviselők” és a „szegényebb kézművesek” között „elhalványodtak” hiszen az elsőkből lettek az utolsók és az utolsókból elsők. Serdülő fiatalokat ezek a rezzenések…

Tóth Tihamér és a pulyka, avagy csoda karácsonykor

Abban az esztendőben olyan keményre sikeredett a tél, hogy nem sokkal karácsony előtt a koporsós Grünsteinnek befagyott az üzletajtaja. Na, mivé lesz a világ, már a halál se jó üzlet, sóhajtott az öreg, míg a segédek a vasredőnyt feszegették. Aztán a szembe szomszéd, Kornerné megjelent egy nagy baltával, és na, emberek, álljanak csak félre kiáltással, egy mozdulattal leverte a lakatot. Ez az asszony ilyen, mindenki ismerte. Egyedül…

    Kissé cuppogós idő volt. Ott ült a piaci asztal mögött és csak nézte az embereket amint vászonszatyraikkal sétálnak az árusok között, lehajtott fejekkel, sietve,…

2004. december 5-e a magyar történelemnek Világosnál is sötétebb dátuma, immár kitörölhetetlenül!

Akkor, 1849-ben önként adtuk fel, de külső kényszerre, hatalmas muszkafenyegetettség közepette, s ugyanúgy Majténynál is, még 1711-ben, ott és akkor reménytelen külpolitikai konstellációban, elviselhetetlen túlerővel…