A földön közeledett 2o14 karácsonya, de ebből a mennyben semmit sem vettek észre. Jézusnak eszébe jutott, hiszen ez a nap a születésnapja. Elment hát az Atyjához, és szülinapi ajándékként arra kérte, engedje le a földre, hogy nézze meg hogyan ünneplik az emberek a karácsonyt. Az Atya nem nagyon akarta, de mivel ismerte fiát, tudta róla hogy egy lázadó, ezért beleegyezett. Jézus pedig elindult világot látni...                                …

Tamás bácsi, aki 85 éves volt, haldoklott. Barátai ismerősei összegyültek az ágya mellett, és halkan beszélgettek. Milyen renkivüli ember volt ez a Tamás. Mennyi minden füződik a nevéhez. Segítette a szegényeket, alapitványt hozott létre és sorolhatnánk. Egyszer csak Tamás bácsi kinyitotta a szemét, és intett az ágya körül állóknak, jöjjenek közelebb. Majd ezeket a szavakat mondta:

-Látom a cselekedeteimmel foglalkoztok. És ebből kiindulva úgy gondoljátok, jó ember…

Eltemettük.  Az udvaron lévő meggyfa tövébe. Kicsi teste volt, a tenyerembe tartottam, éreztem a melegét. A kisfiam szemébe könnyek gyültek, szégyelt sírni, őt is megfertőzte már a körülöttünk lévő művilág. Én nem sírtam, sokféle érzés kavargott bennem. Amíg kiástam a gödröt, arra gondoltam, más madár képébe, ide fog szállni a fára, így hírdetve az élet diadalát a halál fölött.  Óvatosan kézbe vettem, mintha egy ereklyét fogtam volna, belehelyeztem a gödörbe, elbúcsúztam tőle azzal…

Lehetséges ma az, hogy egy koldus élete megváltozzon? Ha szeretnéd tudni a választ, gyere velem,olvassuk együtt a történetét, amely fordulóponthoz érkezett. Jó olvasást .

Nehezen aludtam el. A barlang falát bámultam, nem jött álom a szememre, lehet azért, mert úgy néz ki változni fog az életem, nem is keveset, szinte azt lehet mondani száznyolcvan fokot. Mindez Rékának, a cigánynőnek köszönhető.…

Harangoztak. A kisvároska közepén lévő nagyobbacska domb tetején a ravatalozó házból énekhang szállt föl.

                -,, Megkörnyékeztek engem a halál félelmei ,,….

Egy csavargót temettek, negyvennyolc éves volt. Tíz ember volt csak, a pap meg a kántor, a négy sírásó, a csavargó édesanyja, meg testvére, valamint a fia. A tízedik a többiek számára ismeretlen ember volt.  A pap kényelmetlenül érezte magát, mert ugyebár csak a jók jutnak be a mennyeknek országába, az ilyen…

Szinte üvöltött a gépzene. A hangulat a tetőfokára hágott. Mindenki jól érezte magát, egy kitűnően megszervezett esküvő volt ez. Éppen a vőfély járt körbe egy kalappal.

A férje szinte eufórikus állapotban volt. Kipirosodva ült mellette, közben ivott, a fehér ingen is látszott a bor nyoma. Csak ő nem tudott felszabadulni, egy furcsa, szinte megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Elrontotta az életét, elvesztette önmagát, erről sz…

 Szeretném a fát fának is látni,

 de szemeimet köd borítja még.

 Önmagam is úgy kellene látnom

 Ahogy Isten engemet is néz.

- Uram add költsön, a szemedet nekem.

- Ha kész vagy a szenvedésre szívesen.

- Rendben, csak te légy velem,

 a szenvedést így jobban viselem.

Isten szemével látom a világot,

örömöm forrása végtelen.

De egyedül maradtam ezzel,

osztozni senki sem akar velem.

Na…

Ez év november 28-án, Kézdivásárhelyen a Gyűjtemények házában került sor az Egy falatnyi Erdély című könyv bemutatására. A könyv az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány elnökének Bálint Lászlónak az ötlete alapján született. 2009-ben létrehozta az erdelyimagyarok.com internetes közösségi portált, azzal a szándékkal, hogy összefogja az erdélyi magyarokat, bárhol is éljenek a nagyvilágban. Ami meg is történt, hiszen egyre többen fedezték…

Késő  este volt. A nyolcvan éves plébános hazafele tartott. Csendes városrészen vezetett keresztül az útja, de ha netán zajos lett volna, akkor sem nagyon érdekelte őt. Ugyanis két hete álmodott valamit, s azóta ez foglalkoztatta. Sehogy sem tudott megszabadulni ettől. A plébánián is ahol lakott, már -már furcsán néztek rá, volt aki meg is kérdezte, mi bántja, de ő mosolyogva válaszolta semmi, s azzal ment is tovább. Most is ez történt vele,…

    Tűnődöm, nézve házam ablakából,

   sárga leveleket hordoz már a szél.

   Zsigereimben éreztem már régen.

Itt az ősz. A halál szele borzolta kedélyem.

   Tűnődöm, s közben egy kósza levél,

   ablakpárkányra hull, imigy köszön el.

     S tudom halála érint engem is.

Könnyezlek levél testvérem. Ki meghalni…

Eltékozolt ifjúságom hóhéra utolért.

Bűnhődnöm kellett bohó szabadság vágyam miatt.

Léha életem, így egyszer csak véget ért.

Cellám ajtaján kattanva zárult a lakat.

Meg is bolondultam volna, bizony isten.

De irgalma végtelen, ilyen Ő, az Isten.

A cellám ablaka épp a várostérre nézett.

Így láthattam ott két kócos gyerekarcot, szépet.

A börtönőr megsúgta árvák a gyerekek.

Hozzám hasonló, kicsit elszállt szüleik…

Tavaszi szerelem

Mit is mondhatnék most én neked,

a szavak kifejezni úgysem képesek

érzéseim, melyek olyanok,…

Valamikor réges- régen, amikor az emberek hamuba sült pogácsát ettek és hideg vizet ittak utána, valahol a mai Anglia területén, volt egy kis falucska. Ebben a faluban maradt fenn egy szokás, amelynek eredete elveszett az idő tengerében.

Egyesek azt mondják, a szokás még az első emberpártól, Ádámtól és Évától származik a paradicsomból. Mások szerint Afrikában a bennszülöttek körében kell keresni az eredetét. S mivel folyamatos vita tárgyat képezte a szokás eredetének a keresése,…

Hideg csípős, téli reggel

köd szitál és esik a hó.

Szerelmes a szűz természet,

 ártatlan akár  télapó.

Mintha sima óceánon

Lépkedne a vőlegény.

  Nyomokat keres a havon,

  szívében éled új remény.

Ameddig ellát a szem…

Láttál már keringőt járó falevelet?

       Szinte észrevétlenül,

             vált el az ágtól.

A levegővel vagy egy láthatatlan társsal,

          forogva táncol,

         s közben lehull,

    csupaszon hagyva a fát.

Mily szép így, csupaszon a fa,

nincs benne semmi kivetnivaló.

Igaz szemérmesen, alig várja már,

hogy betakarja őt a puha hó.

De addig is erős, szél rázza meg ágait,

mintha kíváncsi lenne, milyen is…

Merengek mi lesz, amikor meghalok?

Ugyanúgy kelnek fel este a csillagok.

Ugyanúgy ereszkedik esti csend a tájra,

szúnyogok raja telepszik, rá a gőzös lápra.

Érkezik a Hold is, kiöltözve szépen,

mennyasszonyi ruhát hord, úgy ragyog az égen.

Tűnődöm, nélkülem milyen is lesz a ház.

Feleségem ugyanúgy főz, közben…

A föld nevű bolygó egyik közepes nagyságú falújában, vasárnap, úgy éjféltájban, ismeretlen körülmények között, megdöglött egy macska. A falu főutcáján persze. Reggel az újságkihordó fiú vette észre először, amikor még, kisé csipás szemeit törölgetve, vakarta elő az első újságot a táskájából.

- Nicsak, egy döglött macska - mondta magában, de ennél többet nem foglalkozott vele, mert Misi bácsi még be talál telefonálni a főnökének, negyed hét és még az a lusta lapkihordó nem hozta a…

Hajnal volt. Mély csendből ébredt a hegy. Lassan virradt, a madarak csicsergése felverte az erdő összes lakóját, de a hajnalt is megelőzte valaki. Az öreg buddhista szerzetes, aki harminc éve lakott itt, fenn a hegyen egy kőházban. Minden reggel négy órakor kelt, megmosakodott a gyors és hideg hegyi patakban. A csend ilyenkor szinte fáj. A kőház körül faoszlopocskák helyezkedtek el, vagy száz, szépen sorban egymás mellett, kör alakban. Mindenik tetején háromszögű piros zászló. 

A…

Miasszonyunk, hallgasd meg imámat,

melyet a szívem súg most nekem.

Öleld szívedre édesapámat,

s mond meg neki, hogy szeretem

Fenyők ti, akik őrt álltok fent a Hargitán.

Kérjétek azt, ki meghalt értünk a Golgotán.

Hogy azt a helyet, melyet neki készített,

Az Atyjánál, Lelke könnyen lelje meg.

Könnyeimből pedig, amit érte hullatok,

Készítsetek neki gyöngyöt, angyalok.

Sírja mellett nőjön sok virág,

Illatuk balzsamként szálljon…

Márciusnak egyik reggelén,

újból fehérbe öltözött a táj.

Utoljára öltötte magára

Ünneplő ruháját Január

Hófehér kabátja csak úgy ragyogott,

de arcán már látszott, búcsúzni érkezett.

Elmegy most ő és hosszú ideig,

nem fogunk róla hallani híreket.

 …