Advent I. vasárnapjára

Nem csupán a színházak kezdenek új évadot, nem csak az iskolákba csengették be az új tanévet –függetlenül a naptári év időmeghatározásától–, hanem egyházunkban is új liturgikus év veszi kezdetét. Az Úrjövet, az Advent szent négyhete egyszerre előkészületi idő Urunk születésének megünneplésére, és alkalom az Isten utáni vágyódás, a vele való találkozás felszítására. Szent Márk evangélista közlésében Jézus éber szolgákhoz, kapuőrökhöz hasonlítja…

Jöjj el, Uram!

Várakozni jó. Izgalmas. Feszültséggel teli. Szemed lélegzetvisszafojtva a puska távcsövének  fénynyílásán, ujjad remegve tapad a fegyver ravaszára, hogy elsüthesd, ha előbukkan a vad.

Vendéged érkezik. Rég nem láttad. Külföldön volt évekig. Már szólt. Bejelentette. Nyugtalanul jársz fel s alá, egyre gyakrabban pillantasz órádra kényszeredetten, heves szívdobogással kémleled az utat, hol jönnie kell. Kíváncsian nézel ki az ablakon, minden nesz, csengőhang…

Giccs, ami nincs

Vagyis csak látszat. Értéktelen bóvli, gagyi tömegáru. A semmivel felfújt lufi. Sóder. Cucc. De ha birtoklom, ha már nekem is van, menő vagyok. Legyen az korondi bészbollütő, plüssmaci vagy kerti törpe, bőr szerkó az orosz piacról, a legújabb márkás autó vagy kopott farmer, táblagép vagy érintőképernyős ketyere. Az adja a rangomat, attól vagyok értékes. Nem a bölcseségem, a tudásom, a hiteles emberségem, erkölcsöm, hitem tesz  szerethetővé, hanem az,…

A szépség, ami megmenti a világot

-A Metanoia videóstúdió, a Magyar Katolikus Kulturális Hetek keretében kérdezte Kuklay Antalt Pilinszky János költészetéről, szerkesztett változat-

   A verselemzés számomra prédikációvá vált...  Pilinszky örök emberi dolgokról beszél. Ha az embereknek kinyílik a fülük a szépségre, ahogyan ez a versekben megtestesül, akkor egyszerre nyílik ki a szívük az evangélium számára. Dosztojevszkij mondta, hogy „a szépség menti meg…

Képek      

Mint filmkockák képei peregnek a kép-család tagai lelki szemeim előtt: gyermekkorom emlékképei, arckép, fénykép, szentkép, önkép, álomkép, fantáziakép, jelkép, szókép, költői kép, tükörkép... és még sorolhatnám.

Az ember „képes”-lény. Képet alkot mindenről, ami körülveszi. A valóságot képekben érzékeli. A képpel köntöst ad az életnek. Belső tudását így teszi érzékelhetővé. Képek nélkül „képtelen” felismerni  a külső és belső történéseket. Nem a képet…