Majd egy évet vártam arra a pillanatra, hogy elinduljak az „én” utamra. Szeretek utazni! Mindig van az-az érzés, ami más, mint azelőtti utazási élmény. A legelső változás, amit észleltem magamba az, hogy utazóként csak magamra vagyok ítélve, a nézésre és érzékelésekre. Senki más nem érezheti és érzékelheti azt, ami bennem zajlanak. Kiszabadultam abból a mindennapi környezeti „mókuskerékből” ami megszokott, de állandóság jó érzéseivel élem mindennapjaimat. Paradoxnak tűnik, de csodálatos az…

Közalkalmazottként közszolgája voltam és vagyok a mai napig a hivatásom gyakorlásában. Ez a hivatás arról szól, hogy az utólag szerzett mozgásukban korlátozott fogyatékkal élő emberekkel dolgozom. Munkálkodunk együtt az érintettel azért, hogy ha már ilyen állapotba került, akkor legalább komfortosabb életvitellel élje további életét. Ennek a szakmának van egy csodálatos varázzsá, és pedig a napi emberi szenvedések sikerélményé válásának megteremtése és megélése. De mindezek mellett…