A lólengés olimpiai döntője után, vasárnap még a tiszteletes úr is megemlékezett róla a kistemplomban. Kifelé jövet olyan sokan gratuláltak az aranyéremhez, hogy egy órába is beletelt, míg elindulhattam hazafelé – emlékezik azokra a szívmelengető napokra Tarcsa Sándorné Bulyáki Róza, Berki Krisztián nagymamája. Nagyecseden, a Szállás utcán (ami hivatalosan Petőfi, de itt…

Húsz éve jártam először a Bodrogköz határ menti részein, s már akkor elbűvölt a táj szépsége, különleges hangulata. Megcsodáltam Karcsa Árpád-kori templomát meg Pácin reneszánsz várkastélyát, de a rövidre szabott idő – csak pár órára ruccantunk át Patakról – akkor nem tette lehetővé a tüzetesebb vizitációt. Most dr. Kovách Antalnak, a karosi hagyományőrzők (ősi…

Gyermekkoromban, a nagyecsedi labdarúgó-csapat sok száz kisfröccsöt látott törzsszurkolói még félig angolul, félig magyarul társalogtak a látottakról. Taccsról és kornerről beszéltek, s mindannyiunk kedvence volt a sziklaszilárd bekk meg az ördöngösen cselező centerhalf. De így volt ez országszerte! Aztán történt valami. Sportújságíróink, mintha összebeszéltek volna, felcsaptak nyelvművelőnek, és elkezdtek magyarul írni-beszélni: bedobásról meg szögletről szóltak, a hátvéd és a középcsatár…

Amikor csak tehetem, mindig ajánlom barátaimnak, tanítványaimnak, hogy a trianoni határ szatmári túloldalán járva keressék fel Börvelyt is, mert bizony több figyelmet érdemel ez a település. Gyermekkorom szünideit rendszerint itt töltöttem, anyai-apai nagyszülőknél nyaralva, s már akkor megcsodáltam a temető különleges, addig másutt még nem látott fejfáit.

„Ez a tájék Magyarország dagasztó tekenője” - írta Ady Móricz Zsigmond című cikkében a Nyugatban, 1909-ben. Megállapítása…

„… nem a kőben, hanem a védők lelkében.”

A Felvidéken, éppen a nyelvhatáron, 70-re a magyar, fél kilométerre pedig az ukrán határtól fekszik Dobóruszka (Ruská), a Dobó-család ősi fészke. Itt temették el Eger várának híres főkapitányát!

A hányatott sorsú főúr alakja minden magyar számára ismerős…

Jó negyedszázada szelíd kocogással kezdődött, még az átkosban. Megérezve a Lakitelek felől fúvó új szeleket (egyesek már Monorierdőnél szagot fogtak!), kis vámszedőink életútján sajátos színeváltozás történt. Az enyhén molett, vörösnyakkendős-sípzsinóros úttörővezető néniből például szorgos templomjáró lett, s immár megigazulva, protestáns felmenői nyomába lépve, rövidesen presbiterré is választotta a hálás gyülekezet. Az egykor keményen ateista igazgató pár év alatt elsőpados,…

Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész bronz Móricz-mellszobrát avatták fel június 29-én a partiumi Börvelyben (Berveni).

A helyiek, a környékbeliek és a szép számban Magyarországról odalátogatók délelőtt református istentiszteleten vettek részt, ahol dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdetett igét. Főtiszteletű püspök úr ez alkalommal – rendhagyó módon – Móricz Zsigmond saját maga számára fordított (!) 90. zsoltárjára…

Az Ecsedi-láp „fővárosában” még ma is gyakran idézik Kodály Zoltán szavait: „Nagyecsed, Tyukod, Ököritó, Kisar, Nagyar, Tivadar: itt terem a magyar!” A helyi művelődési ház - természetesen a Nagyságos Fejedelem nevét viseli! –…

A címbéli román szólást gyakran hallottam gyermekkoromban, a túloldali Szatmárba szakadt nagyszülőknél nyaralva. Szünidei bandánkban két román srác is volt, az állomásfőnök fiai (rajtuk kívül csak a milic és még egy-két hivatalosság volt idegenajkú az egyébként színmagyar faluban). Focizás meg pecázás közben óhatatlanul is ragadt rám néhány román szó, de ezt a mondást, melyet többnyire kézlegyintés vagy alig észrevehető cinkos mosoly…

Keserű szájízzel írom e sorokat, minek oka az az ismét jól érzékelhető (szított?) zsigeri gyűlölet, melyet társadalmunk ellenérdekeltségű tagjai támasztanak minden és mindenki iránt, ami és aki az öntudatos, népben-nemzetben gondolkodó magyarság számára még egyáltalán fontos. A hazai irodalomból több mint 60 éve hatalmi önkénnyel száműzött, majd…

Az anyag

Két középkorú tanítónő beszélget. A magánélet után – pedagógusbetegség  - az iskolára, majd a tanítványokra fordul a szó. Már nálunk is hígul a gyerekanyag - mondja egyikük, egy elismerten elit iskolában tanító, mire a másik, a közeli kisvárosban okító így…

Cécécépé

Kitavaszodott, zsong-zsibong a város, jókedvű diákok mindenütt. A lányok - az ifjak nagy örömére - egyre lengébb öltözetben. Divat a póló, menő a retró, s újra sikk Che (mármint Guevara). A villamoson viháncoló csitrik, egyikük vörös pólóban feszít, mellecskéjén fehér betűkkel: CCCP. Idősödő úr szemét vonzza e látvány, de nem a megremegő cicik…

- Ősi fejfák nyomában a Partiumban -…

A békebeli Magyarország legdélibb területén járunk, a Duna-Száva közén. Magunk mögött hagyva Újvidéket, a Duna túlpartján meg Péterváradot, a Monarchia egykor volt legnagyobb erődjét, lépünk a történelmi Szerémségbe. A Tarcal-hegyre igyekszünk. E néven néhány idősebb délvidéki magyaron kívül már senki sem említi a Szerémség szelíd vonulatát, a mai Fruska Gorát.  Szabadkai…

Már nem először hallom, olvasom, hogy a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti – nemrég újrarendezett és körbekerített – parkot Romkertként emlegetik. Legutóbb éppen a Hajdú-bihari Napló április 14-i számában láthattunk egy totálképet az Emlékkertről, s a képaláírás itt is: Romkert.…

A lakosság felekezeti megoszlása szinte reformáció-korabeli: nyolcvan százalékban református, a maradék jobbára római katolikus, vagy görög, csak töredéke a két kisegyházé.  Két temploma is van a többségieknek, két önálló gyülekezettel, két lelkésszel. Nyakas kálomisták, parancsra vagy kényszerre még nagy időkben sem hajoltak, s a kurucos tartás ma is jellemzőjük. A kistemplomot a Kádár-éra egyházellenes éveiben…

A bolt már gyermekkorában is bolt volt. Mondják, egy zsidó család alapította még az első világháború után, leszorulva ide, valahonnan Máramarosból, s hogy mindig Varjú-boltnak hívták, leghosszabb ideig regnáló tulajdonosa után. Eredetileg kimérést is ragasztottak hozzá, jobbára az hozta a hasznot, utóbb minősítették vissza raktárrá. Néhány nagyapakorú még őrzi a kocsmai kunsztok és borgőzös szóváltások emlékét……

Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett. Mit vigyen magával, mit hagyjon, ajándékozzon el, vagy dobjon ki? Kedves könyvei mellett két tárgy ragaszkodott hozzá mindvégig: legelső fényképezőgépe (Pajtás márkájú) és egy háromnegyedes hegedű. A fotózás fél évszázados szenvedélye, de komolyan vagy negyven éve hegedült utoljára. Nemrég, mikor egy átrendezés közben ismét kézbe vette…

Igen, a magyar nagyon pontosan fogalmaz: A szem a lélek tükre! Szinte minden kiolvasható belőle. Már a szeme sem áll jól - mondják a semmirekellőre. Nem verbális eszközeink közül a tekintet az egyetlen, melyre a partner mindig figyel. Jól ismerjük például a meleg, az érdeklődő, a biztató, vagy éppen a neheztelő, a korholó, a hűvös, sőt a sunyi tekintetet.  A…

A kanyarban kissé nekikoccanunk a falnak, a beteghordó bocsánatot kér, majd betol az előkészítőbe.  A mennyezetlámpák s pár felirat alapján sejtem csak, hogy merre járunk a kórházlabirintusban. Fehér csempe mindenütt, halványzöld ruhások sürgölődnek, finom fémcsörgés, aztán letesznek a fejem mellé valami feketét. Pár percet várnunk kell a főorvos úrra, mondja fölém hajolva…