Már csak a finálét várod,

ragasztott, vak álarc alatt

hagyott  itt a szerep,

maszkoddal együtt húsodat téped,

csontról te magad szakadsz.

Díszleten téblábol egy reflektor fénye,

szövegkönyved lapjain

masztixgyanta foglya az idő.

 Míg a nagyérdemű…

Rozsda-avarba

bújt a múlt,

fény helyett árnyék

égbe nyúlt.

Bársony lég…

Sosem volt oly hosszú a nyár,

mint vasárnap Nakonxipánban.

Míg kicsi asszonyok meséltek

a vörösbor bíbor karikát festett a pohárra,

s rajta körtáncot járt a szó.

*

Vágtázó bátyjára

árnyékbogot kötött a kismutató,

percajándékot adva  a szélnek,…