Kezdő tanítóként kerültem 2003-ban egy domboldalon ácsorgó iskolába. A szép kicsi falut köröskörül erdők dédelgették. A legelőkön juhnyáj csilingelt. Békés volt minden.

                De amikor megkezdődött az iskola, csak hüledeztem a meglepetésektől: igazgató is lettem a tisztes épületben. Természetesen fogalmam sem volt, mit jelent ez, hiszen egy árva pecsétnyomón kívül semmi egyebet nem kaptam – tanácsot sem!

                Ahogy öregedett az ősz, a…

Folytatás

                A lófalvi papi házaspárnak elkényeztetett kutyája volt. Igaz, hogy ő is láncra kötve élt, mint sok fajtársa, de számára a lánc jelentette a tökéletes védelmet a világ veszélyei ellen. Megkötve látszólag békésen és egyhangúan élte életét: udvarolni nem járhatott a szebbnél szebb kutyalányokhoz, ugyanakkor bundájának fényes épségét sem veszélyeztették a konkurensek éles fogai, és mivel nem mehetett át az úton, nem fenyegették a figyelmetlen sofőrök által szóba jöhető…

Folytatás

Folytatás

                Nagy hatalma van a reklámoknak! Végtelenül nagy. Megmozgatják az ember gondolatait és sokszor el is térítik az egyenes útról. A hírveréseknek köszönhető, hogy megtörtént a következő eset. De ahhoz hogy pontosan megérthessük a reklám és a tett szoros összefüggéseit, először nézzük a reklámot.

Az egyik marosvásárhelyi kereskedelmi rádióban naponta többször körülbelül így hangzott el a következő reklámtöredék: számítógép manapság kell már minden úri…

Folytatás

        Lófalván nem volt még lakodalom bonyodalmak nélkül.

        Történt egyszer, nem is olyan feledésbe enyésző régen, hogy elhangzott a harmadszori hirdetés is a szószékről a fiatal pár életre szóló szándékával kapcsolatosan: lófalvi ifjú házasságot szándékozik kötni egy ökörfalvi hajadonnal. Mivel egyik faluból sem érkezett ellenérv a falu ékesen szóló méltóságos urához, elkezdődött a nagy készülődés. Kezdték a laskával, disznóöléssel folytatták, sorra mártírhalált halt a fiatal…

Folytatás

            Történt egyszer nem is olyan régen Rücsön, a nyári nagyvásáron, amit miden évben hagyományszerűen tartanak meg „Ilia” napján, hogy egy juhász bevezette szép szürke szamarát a vásártérre. Rendkívüli példány volt a maga fajából, el kell ismernünk – a juhász is.

            Amikor már gyűltek csodálói a patás tapsifülesnek, a juhász is alaposan belemelegedett állata dicséretébe. És hogy mindennek alapja legyen, a szamár is helyeselte tulajdonosát szörnyű iázással. A…

Folytatás

             Ökörfalván történt e nevezetes esemény még annakidején, amikor bimbózófélben volt a dicsőséges kollektív gazdaság. Akkor is olyan időszakot élt az ország, mint manapság, hiszen elméletileg mindenki szakembere volt az általa végzett munkának. De hogy mit mutatott a valóság, arról a tények beszélnek.

            Az ökörfalvi istállóban, mint az újonc katonák, álltak sorban a jászol mellé bekötött ünők. A gondozók beszámolója szerint mindenik szarvas jószág átesett már az…

Folytatás

Hátráltunk.

    Kemecs-nél ismét bombáztak. Elbújtunk: ki amerre érte. Már rég vége volt az egésznek, amikor egy nagy boros pincéből előszédelgett egy csoport katona. Talpig hófehér volt az egész. Támolyogva jöttek. Mi azonnal komédiázni kezdtünk velük: úgy berúgtatok, hogy bor helyett a kenyérlisztet akartátok meginni? – csipkedtük őket. De hamar megbántuk a viccet, mert nem lisztesek voltak, hanem a pince mészporos vakolata volt rajtuk. Egy bomba nem messze robbant. A pince hátulja… Folytatás

        Érdekes dolog az emlékezés: vannak, kik örülnek az emlékeiknek, és vannak, kik szívesen szabadulnának tőlük. Néha örömmel töltenek el, néha gyötörnek, néha fájnak, felvidítanak vagy lehangolnak. Sokszor jelenlétük kínos. De mivé válna az ember emlékek nélkül? Talán ezek a tisztább vagy már megkopottabb nyomok segítenek értékelni mindennapjainkat: „volt még így se, s mégis jó volt” – ismételjük többször. Ha nem élnének bennünk az elmúlt idők árnyképei, vagy mindent jónak látnánk,…

Folytatás

Éppen velem szemben ül a szőke hajú, harmadikos kisfiú. Az osztály a kijelölt feladatot végzi. Látom, ő még nem fogott neki a munkának. Megszólítom. Összerezzen, kezébe veszi a ceruzáját. De mielőtt írni kezdene, föltekint. És néz… Tekintete a végtelent fürkészi: a kiismerhetetlent. Hosszan nézek rá, hátha fölfigyel. Nem veszi észre. Mintha senki sem létezne körülötte, ő kutatja a messzeséget. Most már erélyesebben figyelmeztetem, hogy az idő telik, a feladat megoldásra vár! Sóhajt egy…

Folytatás

Különös beszélgetés zajlott egyszer

egy kapuban vasárnap délután az akácfa árnyékában.

Nyámi néni éppen azon sopánkodott nagy szörnyülködve, hogy mennyire elzüllött a mai fiatalság, már ami az öltözködésüket és a viselkedésüket illeti. A vitát az

váltotta ki, hogy pár perccel azelőtt sétált el a fa alá kiült vénasszonyok

előtt egy…

Folytatás

Elsősök voltunk a rendszerváltást megelőző tavaszon. Nem volt valami nagy meleg, de a fák szépen bontogatták leveleiket. Az egyik nap legnagyobb örömünkre nem jött a tanító néni az autóbusszal. Mi még rosszalkodtunk egy keveset, aztán szépen hazamentünk, nehogy a később érkező tejesautóval mégis megérkezzen. Másnap aztán betoppant a szokott időben.

Éppen az első órát tartottunk, amikor nagy burrogással megállt egy gyanús autó az iskola előtt. Két bőrkabátos alak ugrott ki belőle. Tanító… Folytatás

Különös játéka van a szélnek. Felkap egy-egy madártollat, eljár vele egy keringőt, majd leejti valahol. Aztán ismét felkapja ugyanazt – vagy mást -, magasra röpíti, messze száll vele és végül csodák csodája: visszaröpíti ugyanoda, ahonnan szárnyra keltek. Jelentéktelen kis toll, mindegy, hogy mi lesz a sorsa, kevesen figyelnek rá. Jövőjét a légörvények írják, azok döntik el, hogy végleg eláztatják egy pocsolyában, vagy szárazra teszik, hogy megmaradhasson selymesnek és puhának.



Furcsa… Folytatás

Lófalván csudaszép lányok teremnek.

Ezt az is bizonyítja, hogy szinte mind oda járnak párt keresni az ökörfalvi

legények. És becsületükre legyen mondva, mindig a legszebbjét kapkodják el

maguknak.

Úgy adódott, hogy ezen a nyáron is nagyot határozott magában egy ökörfalvi legény:…

Folytatás