Az örök Hármas
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Születés ...! Élet ...? Halál ...!
Cseresznyefavirág ... tombolóvihar... szabadság.

Semmit mondó életem
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Mélybe boruló generációk
árnyékában nőttem fel
gőgösen lépdeltem, régen.
Rém voltam és az maradtam.
Fáradok, de holnapra kell
kell, hogy jobbat álmodjak.

Lovaggá üttetem e képletet, s
az est ködös fátyolba burkol
s lepereg szemem előtt minden
mi voltam s lehettem volna.
Rémálmaim, fénysávon ülnek
s halálommal keretezem be
Semmit mondó életem.

Emlékeznél

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

- Gondolatok egy szakadt szalvétaszélére írva-

-4-

Kacagva kérdezem:

Elékeznél-e rám ha megkopott cipőtalpam

nyomát sem látnád a reggeli harmatban.

Ugye,hogy nem.Mert gyönyörű szemeiden

még ott pihenne szerelmes forró csókom.

Sírva kérdezem:

Emlékeznél-e rám,ha nem fognám kezed

s az út amin ketten jártunk elveszett.

Nem szólsz? Nem hívsz? Elengedted

sorsom fonalát. Ennyit értem…

Ismertek-e
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Ismer e engem valaki igazán?
Ti,kik körülvesztek minden nap
velem szembe néztek,tudjátok
mi lakozik igazán a szívemben?
Mosolyotok néha idegen,
szemetekben látom a fehérlő
ismeretlent,csak néztek
de nem látjátok ki előtettek áll.
Nem ítélkezem e miatt feletettek,
hisz én megbújva létezem az
idő buborékjai között,távol minden
földi nyereségtől,kapzsiságtól.

Én és a Tükörképem

-Párbeszéd-

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Sült bolond, bámulod tükörképed?

Bolond, mert a világról mást gondolok,

s talán kik velem, veled szóba állnak

igazat szólnak, erről mi a véleményed.

Most miért hallgatsz, ne fordítsd el arcod,

nem teszem, csak kémlelem vonásaid rezdülését.

Sokra mész vele, magam sem tudom mit látok,

félelmet vagy csak lemondást, mind villanások.

Hé, most mit csinálsz, kezedre miért állsz?…

Van értelme

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

- Gondolatok egy szakadt szalvétaszélére írva-

-2-

Idősíkok dobozába zárt végtelenje

rajta verítékem vérezve vált valóvá,

lelkem lelketlen papírbábu az élet

színpadának szélén s elszállnak szavaim

a virtuális világba, hogy szögesdróton

lógjon, széttépet testem.

Ha, összehasonlítom majdani önmagam

látképével, nem látok mást csak azt

ahogyan dermedten gereblyézem össze

széttört…

Sors-apja,Ég-anya

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

A sors akarja, velünk mi a terve

életünk alkotója, mi lennénk a fő műve?

A gondolat suhan, szívünk dobban

mélybe zuhan, hol a helyünk e világban?

Kezem nyújtom, közelednék feléd

eldobom bánatom, te mért nem ezt teszed?

Félsz Éganyától, kék villámújától

benned élő bűntudattól, rád tör, mint egy holló.

Kérve kérlek, nézz rám, ne add fel

életem neked adnám, együtt, mennünk kell.

Ha a…

Honnan-hová

- Gondolatok egy szakadt szalvétaszélére írva-

Honnan - hová

Írta: Attila-benczi (Dawn-Bat)

Vannak jó és kevésbé jó, de inkább rossz napok az ember életében. Elgondolkozik, mindazon ami elmúlt s talán megkérdezi magától egy esős estén, íróasztalánál ülve azt, hogy honnan jött és miért van itt.

Vannak válaszok, ebben biztos vagyok, de... Vajon azok a válaszok mind valósak és igazak, nem csak pusztán önámítás, valaminek az elrejtése, amiről nem…

Nem értem
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Nem tudom mi van túl az égen
csak azt érzem,hív a végzetem.
Tekintetemmel fürkészem a végtelent
s elfelejtem,mi van idelent.

Szemem becsukom,érzem a hideg eget.
Tudatlanságom fekete lyukként tátong,
fejemben ezernyi kép jajong.
Miért nem értem az üzeneteket?
Csillagok járását hiába figyelem,
leélem életem,nem tudom honnan jöttem.

Egy csepp-csöpp

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Szétnézünk a horizonton?

én sikoltó tavakat látok

vízcseppekbe zárt lelkek,

Nézd!

hogy hullámzik a felszín

amikor mozdul az egyik

s kitörni vágyik.

Nézd!

egy pici kör a felszínen

megjelenik,a szökevény.

Jaj,nincs menekvés.

Nézd!

ahogyan érintik egymást

lelkek apró cseppjei

a kör-kört alkot

Nézd!

a felszínt,hullámzik

s lassan kisimul

a csepp-csöpp…

Denevérherceg bánata

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Elfertőződött álmok sikolya

fekete lovak hátán ülve,

eltörli a remény sugarát.

Kőkastélyom ablakából,bagoly

huhog,kettétört Hold fényénél.

Álmodtam nagyot,valami szépet,

de szaracén tőrével kitépte.

Szívem szögekkel kivert

csücskében még ott él,

csillagszemű úrnőm emléke.

Fehér mezők sárga fűszálai

eltakarják lábnyomait.

Hol keresselek?

Istenek,segítsetek!…

Időspirálba zárva
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Idősíkok skatulyába zárt végtelenje
tekeredik mint fénykígyó a lelkemre.
lila képcső bezárt gondolatim, halmai
Megkérdőjelezik, kivagyiságom jelenét.

Gyöngyöző homlokomon izzadtságfoltok,
botladozva barangolok a szertefoszlót
emlékképeim között, áthatolhatatlanok
Az idősíkok kusza spiráljai, magam vagyok.

Szerelmed szelleme
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Tiszta szívből nevessünk egy nagyot…
Szőlőszem orcádat napfény érleli,
szerelmed szelleme délről jött.

Szemközti székből nézzünk magunkra
s keressük a fehér mandarin szirmait,
hogy széttört létünk megújuljon általa.

Álmok háza

- Anyák napjára-

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

A dolgok változatlanságában hitt. Egészen a mai napig.

"Ez itt a világ közepe"- gondolta. Ahol az álmokat őrzik.

Elindult. Maga sem tudta, hogy merre. Talán keresni békéjét.

Vele szemben az útelágazás túloldalán régi feszület.

Nézte Jézust, bajusza alatt mormolta:"Miért tetted..."

Vérpiros szemei könnybe lábadtak, halotta hangját:

"Vigyázz! Leesel"- mosott ruhát ledobva, karját…