Az utolsó csók

Írta: Attila-benczi

Napkeltekor kiugrott fénylő páncéljában,

Szürke felhők sövényei mögül a szerelem.

Fogai közt, lüktető szívem darabokra hull.

Álmaimban sem enged, rámtámad álnokul.

Homlokán mély barázdák, szeme szikrázik

Mosolya hideg, félek, rajtam uralkodik.

Kérlek, ne bánts, enged, éljek magányosan.

Szerelem méregtől áztatott, arany nyilait,

Sárgán ragyogó búzamezőre teszi,

Zöld szemeiben ég a tűz, magához…

Titok

Írta: Attila-benczi

Dús haját szél kócolja

arcát soha nem mutatja.

Rágondolok ,vérem pezseg,

megérinteném, kezem remeg.

Álmomban is őt keresem,

reményemet elvesztem.

Várj! Engedj közel hozzád

simogassam meg kedves orcád.

Szél meglebbenti szoknyád,

eltűnsz,várhatok újra rád.

...............

Tudom, ki vagy,neved : Titok…

Végállomás

Írta: Attila-benczi

Nyelvem alatt hempereg a lárma,

kiszáradt fáról lehull az alma.

Pofámba, vágják a sűrű maszlagot,

letörölni nem engedik, az aljasok.

Szét taposott almában,lárva visít

Kérdeznél,de nem hagynak,nincs kit.

Vörös anyag körbe fon,nincs megváltás

vége tért a veszőfutás,itt a végállomás.…

Nem hallgattam őrá
Írta: Attila-benczi

A mű túléli a művészt,
mint a gránit a tűzvészt
Romantikus illúzióim voltak,
mára mind elfeledett holtak.
Hé,mi az,mi van,ébren vagy?
Kiált rám,ő,kinek neve: Agy.

Soha nem hallgattam őrá.

Eljön a citromszínű nap
emlékem szétkenődik,
mint tortán a hab.
Nevem s életem elfeledik.
Leírt szavaim értelmüket vesztik.

Rajzfigurák

Írta: Attila-benczi

Események tanúi vagyunk,mind annyian,

tőlünk függő vagy független,eseményeké,

hogy éljük meg minden pillanatát:

rajzfigurák lennénk egy felgyorsított

filmben,groteszk mozdulatokkal,

bárgyú vigyorral arcunkon,mintha

értenénk mi történik körülöttünk.

Aki leszeretne lépni a filmből,

előbb apró vonalkává, aztán

fekete pontokká válik.

Eltűnünk, mint radírgumival

eltüntetett, rosszul sikerült,…

Magasan,mélyen

Írta:Attila-benczi

Álmunkban vagyunk ébren,

vagy ébren álmodunk éppen.

Mélyen,velünk lakó társunk

ki-be lebeg lelkünk ablakán.

Magasra emeli vágyaink dalát,

onnan,vigyorogva mélybe löki.

Ilyenkor bennünk él a felismerés:

most nem álmodunk,és jobbik

énünk e birodalomba maradt.

Fájdalmas az ébredés.Hol vagyunk?

Itt-ott,vagy a két világközt lebegünk.

........................

Sikolyunk

kiszáll…

Kristály lelkünk
Írta: Attila-benczi

Kristály lelkünk, lelkünk kristály?
színekre bontják a szivárványt.
Vegyjelekként létezünk,felbomlunk
bonyolult kapcsolatokat teremtünk.

Lelkünk kristály lapjai ismeretlenek
sokféle úton közelítünk,néha elszúrjuk
Játék az életünk,vagy nem értjük.
Pedig színpompás Földi létünk.
Éljünk szikrázó szivárványként.

Attila Benczi

A kör

Írta: Attila-benczi

A kör szűkül,fél csizmád oda van.

A pokol konyhájának üstjéből

bűzös gázbuborékok csavarják

orrodat. Mocsárláztól reszketsz.

Egy villanás,ott ülsz asztalodnál

kintről rád mosolyog a Nap,

jól érzed magad.Tudod nem

egyedül vagy,megnyugodhatsz.

De ahogy rád száll a sötétség

más világ vár. A félelem átölel,

lebilincsel. Árnyékok hada

vad táncot járnak,karmaikkal

beléd…

Kávét szürcsölök

Írta: Attila-benczi

Kávémat mohón szürcsölöm

közben magam elé bambulva,

elmerengek: Honnan ennyi gyűlölet?

Homályosan érzem az igazságot.

Eddig bejárt utamon,sokszor

bolondot csináltak belőlem,

és én is másokból.

Kanálisban élő patkány lennék?

Dideregve,mezítelen lábaim alatt

márványköveken állva,várók.

Nem akarok itt maradni,

de a kövek hideg fogságából

nincs menekvés.Magukba…

Ahol a lelkem lakik
Írta: Attila-benczi

Benyitottam.
Kinéztem.
Keskeny folyosón
penészes szőnyegen,
sáros cipőtalpam
a múltat taposta.

Repedt falakon
törött fényképek.
Vörös folt a függönyön.
Rá sem nézek.

Folyosó végén
törött ajtó.
Kinyitom. Kinézek.
Inkább bent maradok.

Nyár vége
Írta: Attila-benczi
-Zurvan-

Fáraszt a generációk harca,
a vér melegét unom már.
Nézzétek.
Ráncos századunk arca,
lejár az idő. Késő már?

A zsúfolt utcákat járom,
mégis magányos vagyok.
Ennyi lenne.
A nyár lassan véget ér,
s a napsugara megdermedt
szívemhez ér.

Láttam
Írta: Attila-benczi
-Zurvan-

Láttam a szerelmet ébredni,
hamvadó magányomban.
Láttam a szívemet meghalni,
sós könnyharmatban.
Láttam a bánatot táncolni,
boros korsómban.
Látod még itt vagyok,
csak egy jelre várok.

Fáklyaég
Írta: Attila-benczi
-Zurvan-

Roppant nagy fáklyaég a hegytetőn
Fénye áttör a szürke törmelékfelhőn,
Lángja, angyalok talpát nyaldossa.
Szikrái völgyben élők lelkét mardossa.

Sasok hátán fekete kámzsás alakok
Sikoltozva tűzbe szórják a tegnapot,
Mert bennük rejtőztek a hazugok.
Démonok, adjátok vissza a holnapot.

Háborúk nélküli Világot,kérek

Írta: Attila-benczi

Még piros a paradicsom

A napillat benne van,

Édes íze magával ragad

Ez az érzés meddig marad?

Réten zümmögnek a méhek

Házuk előtt ülnek a vének.

Lelkesen szuszog a kuvasz,

Ez így meddig igaz?

Szívem örökké zaklatott

Háborúk, halál, ennyi a világ?

Piros paradicsomot eldobod

Rajta, Ártatlanok vére szárad.

Fegyverek zümmögnek a réten

Kiégett házak, nincsenek…

Búcsú
Írta: Attila-benczi

Mint fáradt vándor
az éj sötétjében
a lebegés elsodor.
Zuhanásba kezdtem.

Már nem örülök,
mert nem látlak.
Hozzád,hogy találok?
Előttem csak árkok.

Fülemben vízhangszik
még szíved dobannása,
mint éji dal messze cseng
édes hangod dalolása.

Mikor visszatérsz
még itt találsz.
üres lett a kalitka,
szürke nélküled a Világ.

Önarckép

Írta : Attila-benczi

Csendnek némasága zúg fülemben,

ugye milyen képtelen képelem?

Körül ölel a végtelen ismeretlen,

sehol egy hősnő ki megmentsen.

Három biliárdgolyó kezemben

összegük huszonhárom.

Szerencsét el űző számok,

szívemben könnycseppek.

Kopott billentyűk kattogása

szabálytalan sorok sokasága.

Hétszer csap le az ásó,

az egész élet más képen szól.

Háromszor kukorékolt a kakas

bokámon nagyon…

Melegházhatás

Írta: Attila-benczi

Lent, a tó fenekén korhadás,

fent, a víz fölött,csalóka remény.

Ki tudja meddig él ez a KÉK?

Mikor eljön a szikkadás időszaka

megteszi a maga sírásó dolgát,

a természet.

Elpárolog lassan a víz,

tüzesebben éget a nap,

megsüti a föld rétegét.

Lassanként eltűnik az élet.

Meddig tűritek még,ébredjetek!

Mikor közeledik az örök sötétség,

hiába fohászkodtok …