A kulcs

Írta: Attila-benczi

Bejártam a végtelen Univerzumot

szívemet csillagok tüze hevítette.

Harcoltam élőkkel s holtakkal

nem féltem semmitől s senkitől.

Évezredes küzdelmeim végén

megtaláltam amiért megszülettem:

A Kulcsot,mely az Örökkévalóság

ajtaját nyitja.

Hittem megvan,enyém a Világ,

de közben elsuhant mellettem a Lét.

A Kulcs kezemben,mégis tétovázom.

Az ajtón túl vajon mi van,

az amiért éltem s…

Kiszáradt sivatag

Írta: Attila-benczi

Az autóbusz lassan haladt,akár egy ház nélküli csiga. Az utasok többsége nyugodtan viselkedett a rekkenő hőségben ami az elhúzott ablakokon keresztül kiszárította még a lelküket is.

Én hátul ültem az ablak mellett,nem mertem fészkelődni mert minden mozdulatommal egy dézsányi verejték ömlött végig a hátamon. Így hát, párolódtam tovább a saját zsíromban.

--------------

Szemem becsukva.A végtelen sivatag forró,szürke homokdűnéi…

Sárga vízen

Írta Attila-benczi

Sárga vízen futottam

égette talpam.

Hátra néztem,

egyedül voltam.

Hátamon magány ül,

vigyorogva súgja:

Kitől s hová szaladsz

senki nem követ

utad végtelen.

Sárga vízen futottam

kezem kinyújtottam,

semmibe markoltam,

testem könnyebb lett.

Hátamon senki nem ül.

Végleg magam maradtam?

..............

Riadtan ébredek

narancslében fürödtem,

ajtóm alatt ezer…

A hírnök

Írta:Attila-benczi

Rózsaszín fény táncolt a látóhatár fölött,

sárga falevelek lehulltak. Hideg lett.

Feltámadt a négy égtáj felől a szél

száraz,csikorgóan fagyos lett a levegő.

Távoli csillagok hírnökeként érkezett

magában hordozza a teremtés titkát.

Vigaszt s örömöt hoz a Földre.

Ragyogásával új értelmet ad,a LÉTNEK.

Évezredek óta vártunk,róla álmodtunk.

Megmaradt-e bennünk még az égi szikra,

hogy újra befogadjuk…

Kérdés
Írta: Attila-benczi

Kérdés. Magas,széles mekkora a végtelen?
Ha széttöritek mi lesz veletek,tovább lebegtek?
Nem kérek egyebet,csak figyeljetek mit tesztek,
ne tépjétek le a MAGAS ÉGI fáról a zöld leveleket,
mert nélküle megfullad az élet,fekete lesz a gondolat.

Kandalló
Írta:Attila-benczi
Ihlető:Juhász Patrícia Annabella
- Köszönöm-

Előtte ülők fehér medve bőrön
kezemben tele ezüstserleg
benne lévő nedűt bűvölőm.
Kandallómban a tűz serceg
mellette nem félek.

Enyhe fuvallat,ott ülsz velem
serlegem leteszem,
arcom tenyeredbe teszem
félelmem elröppen.
Nem kell a kandalló melege
mert itt vagy nekem.

Írta: Fájdalom

Súlyos terhét válláról soha
lennem tenné.Fél, mi lesz vele
gyászruháját felkelne vennie
lassan rá telepedne a moha.

Tengerfenéken
Írta: Attila-benczi

Kiszáradt tengerfenéken szedegetem csontjaim,
körülöttem galaktikus szivárvány színek vibrálnak.
Fásult lelkemben tomboló vihar dúl,érted kedvesem.
Nem félek,hogy a végső csatát érted hol vívom meg.
Furcsa.Érthetetlenül állok a tengerfenéken,
lebegés az életem.Lilás fehér bőröm megrepedt,
bokámba vág a vastag kötélen lógó súly,nem enged.
Földön nem lehet életem,szellemvilágba megtérek.

Egy tálban a tét
Írta: Attila-benczi

Tányérom mélyén alultáplált rizsszemek
megtörten,félszegen,olajban pirultan.
Kanalam kíméletlenül ezernyit kiemel.
Sikításaik a térben elvesződnek
végső útjuk a számba vezet.

Kék bolygónkon éhező népek
naptól, éhségtől megtörten.
Pusztító fegyverek,gyilkoló gépezet,
üvöltéseik a szélben elvesződnek.
Földiparadicsom helyett pokolban ébrednek.

Töprengés

Írta:Attila-benczi

Töprengés,csöndben elmenni,

vajon ezt kellene tenni?

Körbenézek csodálkozok, mit látok?

múltam s jelenem apró szorongásait.

Velem szemben szobám ajtaján

kiragasztott gyerekrajzok,rólam.

Tőlük,nekem írt szülinapi versek.

Mellette, sarokban ordító rossz gitár.

Falba rejtett polcon,kopott papírlapok,

könyvek voltak,elporladtak.

Mint ahogyan én is.Ráncaim barázdái

mélyebbek a felszántott földnél.…

Egy belső kép

Írta: Attila-benczi

Testem falára felkúszó futórózsák

körülöttem becsapódó villámcsóvák.

Illatuk elviselhetőbbé teszi

időspirál által ellopott reményem.

Felrobbanó percek,aknamezőn élek

másodpercek szilánkjai széttépnek.

Falamon szorgos pók szövi hálóját,

rózsák keresik az idő kapuját.

Süvöltő szél szétszórja téglapor vérem

aknamezőkön,szülessen újjá reményem.

Fekete pont voltam eddig a fényben,

elindulok az…

A tenger
Írta:Attila-benczi

Békés most a táj
semmi sem fáj.
Kint a végtelenben
összeér a láthatár
ég és víz egy pár.
Övé minden percem.
Életem lényege
egy szírén éneke.
Nyugalma,Isteni
tombolása emberi.
Szeretem a végtelent
s benne a Jóistent.

Szívem ismeretlenje

Írta: Attila-benczi

Hagyd,hogy átöleljen megérintsen

szürke betűkből formált szavaim.

Hagyd, kezem,ajkam simogassa hajad

mint szellő a zöldellő mezőket.

Hagyd,beszéljenek az érzések,

figyeld a felsorakozott szavak

mondatokká alakult életem regényét.

Mert számodra lehet nem vagyok egyéb,

mint fűben lapuló szikla morzsa.

Megkövült tekintetemet rád emelem.

Tőled.Tőled,egy jó szóért esedezek.

Nem tudom ki…

Tekintetünk

Írta: Attila-benczi

Surran milliónyi körben a végtelen

kígyóként tekeredik ránk nesztelen.

Pikkelyes tojásai remény s félelem.

Csont földön kúszik kihűlt csillagok alatt,

tojáshéjak koppannak ablakok mögött.

Tekintetünk az égen.Vajon,megvirrad?…

Vörös függöny

Írta:Attila-benczi

Vörös függöny mögött,mi lehet,

hibátlanok,fehér lelkűek?

Csak néma csönd,lehajtott fejek.

Idő tépte emberéletek.

Sárban egyformán,mennek,lépnek.

Meddig élhet még az üresség?

Otthonaikban,csak vendégek,

ha,ablak nyílna falaikon,

talán élhetnének szabadon.…

Élet,ma
Írta: Attila-benczi

Ágyjelenet után,
csodálkozok bután,
miért mész oly sután.
Megharaptalak talán?
tudom nem akarsz gyereket,
csak egy liter tejet.
Mi, nem tartunk tehenet,
kérj hát más egyebet.
Értem én,nem az élet ver
csak az állambácsi átver.
tévében butító média,
keresed hol a hiba.
Nem érdekel már semmi,
csak mit lehet holnap enni.

Álomkép

Írta:Attila-benczi

Tenger illatában megmerült madár,

Elsüllyed benne,mint a múlt virágja.

A hideg napsugarak bőrdobjukon

vad ritmusba kezdenek.

Dallamától menekülő démonok,

nyomukban gyöngyvirágmezők teremnek.

Méhek mézcseppekkel elbódítanak.

Fáradt vándor, megpihen.

.................

Tenger illatában,gyöngyvirágmezők.…

Ezüstfűben

Írta: Attila-benczi

Ezüstfűben elsüllyed a Hold.

Hallgatásom komor szelleme,

ízekre tépi az utolsó reményem.

Menedéket keres nálam a Föld,

mert betakarja a pusztulás réme.

Halandók könnyeit arcomon érzem.

...................................

Lesz e még igazi,vidám ünnep?…