Az élet a csodáké 

Az íráshoz nincs kellő lelki csendem, ami szükséges a gondolatok megformálásához. Másodszor szól a telefon. Itt a társadalmi élet nagyjából ezekből a…

Ez az írás az Udvarhelyi Híradó  című újságban jelent meg, 2002. április

29-én, hétfőn. Szerzője Bán Péter tanár, író, műfordító (1946-2006). 

Dr.Ambrus Pálról egyik kiváló…

Ha elfogy a szalag 

A szomszédunkban egy kétgyermekes, 33 éves mérnök halt meg, gyönyörű üzemében. Infarktusban. Alkalmunk volt látni a német szervező-ésszerűséget ebben a városkában, ahol mindenki köszön a másiknak. Nagyon udvariasan megfogalmazták, újságban tették közzé, hogy a sírnál tartózkodjunk a szokásos…

Édenteremtés 

 A közösségből mindig akad valaki, akit ingerel a másik fokozott tevékenysége s az ebből származó népszerűség. Lám, Téged is számonkértek miattam. Fájt valakinek őszinte vallomásod. Mikor kérdezted leveledben, hogy bővebben írjál-e róla, elhárítottam, mert már nem élnek azok, akiknek egyrészt fényesítettem…

Vizek barátja

Engem

a mezők

átölelnek.

Vizek

barátja

vagyok én.

A füzek

lépteimre…

Retró

"Magyarországra telepedve, egy borozó ablakában megpillantottam a márciusi Tizenkét pontot. Fáradtságtól túlérzékeny szemem elsőként az Unió Erdéllyel képtelenné vált követelését kereste a sárgás, ünnepi-alkalmi másolaton. De azt takarta a barna ablak alsó széle, vagy talán lemaradt a nyomtatáskor valamely új Landerernél. Dühömben is értettem ezt az elhallgatást vagy rejtezést. Tudtam, hogy ami…

Szomorú úr ötletei Karcsinak

Szomorú úr vasutat szeretne Segesvár és Marosvásárhely között. 1997-ben levelet írt Románia kormányához, ezt átküldték a Közlekedési Minisztériumhoz, onnan még ugyanabban az évben, augusztus 13-án megkapta rá a választ. Ebben az áll, hogy a két várost összekötő vasúti szakasz építését még 1990-ben felvetették a minisztériumban, de dombos a vidék (300 és…

Marosvásárhelyre kerültem a művészeti iskolába, úgyhogy az determinálta a sorsomat tovább, muszáj volt festőnek lenni, hát festő is lettem, festettem a toronyban, a torony alatt, pincében, pince fölött, fürdőszobában. Vonaton. Mindenütt festettem. Muszáj így festeni, mert különben a festészetből nem lehet…

1. Egy valahai havasalji éjszakát

A szovátai vasútállomás előtti padon vészeltem át. Hinnéd, ha kánikula, akkor elviselhetetlen a hőség. Jaj, dehogy. Nappal sem volt nagyon meleg; kidobott pénz, amit a széles karimájú cowboy-kalapra költöttem, nem is tűrte izzadmányosan kopaszodó fejem, viszont legalább lóbálhattam valamit a kezemben –, a kis táskám ugyanis elmaradt valahol. Akkoriban még őszinték voltak a lokálpatrióták,…

Hol van (már) a Kánaán?

A kolozsvári Szabadság című lapban Asztalos Lajos megrótta Pomogáts Bélát, amiért nevében idegen szót tartalmaz a magyar nyelv ápolását felvállaló Anyanyelvi Konferencia. Pomogáts azzal vág vissza, hogy ez a kifogás enyhén szólva mulatságos, különben is a mozgalomnak 1992 óta ez a neve: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A konferencia szó…

A város fôtere kezd valahogy kinézni, van már két nagyon elegáns üzlet, a Carbid Fox működteti őket; a főtér két vége azonban enyhén szólva…

 Akinek sosem volt ideje unatkozni

Irodalmunkban fehér hollónak számít a hosszú életű tollforgató*. Nagy Pál 1924. január 30-án jött a világra.

– A Székely Mezőség egy kis falujában, Mezőkölpényben születtem, nem messzire Marosvásárhelytől. Ott cseperedtem fel, édesapám ott volt református kántortanító. Ennek a falunak a közösségében…

A szomorú dolgok rendszerint vidáman kezdődnek. Azon a derűs tavaszi délelőttön virágos kedvvel hagyta el az egyik Poklos-parti börgecsárdát, és a másik bögrecsárda irányába bandukolt Bandikó. Piros pünkösd volt, és ő éppen akkoriban töltötte harmincadik évét, ezért kissé légpárnásan eregélt, fütyörészve, hiszen maradt még két fröccsre való pénze –, amikor az újságárus bódéja mögül hirtelen előugrott egy civilruhás ember. Keményen karon fogta. A betörési osztályról…

A költő vaskos paksamétát halászott elő a szekrény aljából. Versek, próbálkozások, ezt írta csaknem két évtizede a borítékra.

A friss újság mellé tette, s egyenként forgatta az irodalmi hetilap  Levélváltás rovatának kivágásait.

                                                 *…

Apróságok korábbi „érákból”

Trabantos nosztalgia

– A határon ez volt kiírva: „Ez az Umlaut az NDK-ba vezet!”

Váratlan marosvásárhelyi találkozás a volt Főszerkesztővel:

– Hajdújudúúúúúú!…

Különös kirándulás

Egy rab vallomása, aki megszökött a Czuhtházból (feddőházból), járt egyet a világban, de aztán visszatért ugyanoda, ugyanis szüleit s hazáját megtagadni a lelki ösmeret reá nem vitte, különben pedig a költség is akadályoztatta cefetül

A: 1803. Die 23. Xbris…

A testes asszonyság éppen csak lehuppan a szemben lévő ülésre, máris összecsapja a kezét, Jaj, komámuram, maga itt, ebben a vonatban? Hadd tapogassam meg, különben még azt hinném, álmodom...

Megtapogat, csókot is cuppan két orcámra, tűröm, mint Góguj Marci a bakkecske közeledését, szerencsére nem történik egyéb incidens. Jól emlékszik, egyszer régen a feleségemmel „társkomák” valánk egyik…

Milyen régen történnek a dolgok mindig. Azt kérdezi a rókaveres bundasapkájú vénember,  hogy háltam-e már kórérakásban, itt kint, a mezőn. Vannak ilyen okvetetlenkedők, akik mezei pockot vagy pincebéli pócegeret fohatnának a szerencsétlen gyerekekkel. Nyulat bezzeg sohasem.

Háltam-e már kórérakásban.

Hát maga hált-e? Kérdezem viszontag.

Ő…

Barátom (aki magam is lehettem volna) lassan mándrucolt felfelé a falu értelmiségi szamárlétráján. Előbb helyettes, aztán okleveles tanár, fél normával könyvtároskodott; délelőtt az iskolában tanított, délutánonként a jéghideg könyvtárszobában kellett (volna) tartózkodnia, az egykori kastélyból kultúrházzá alakított hatalmas épület elhanyagolt szárnyában, melyet részben még mindig magtárnak használt a termelőszövetkezet. (Mikor már nem volt mit tárolni benne,…