"A  tüzes nyelvek pedig, amelyekről írva vagyon, hogy mindenki megértette, a mai értelmezésben azt jelentik, hogy az érték, a jóság és igazság minden nyelven egy és ugyanazt jelenti, embereket nyelvi és faji különbségek nem választhatnak el, mert az igazság és az ezen alapuló meggyőződés halhatatlan. Megalázni kisebbségi és másfajta jelzőkkel, népek hivatásait másodrendűvé degradálni nem lehet. A hatalmasok és elnyomottak egyaránt át kell hogy lényegüljenek a pünkösdi galambszárnyak…

Folytatás

Engedtessék meg, hogy egyszer-kétszer az életben idegen tollal is ékeskedjem. Illetve nem is annyira idegen tollal, hiszen akit idézek, személyesen ismerem, a falujáról írott könyvét is olvastam. Nagy Teréz tanárnő 2008-ban jelentette meg Keménymese. Régi idők tanúi című kötetét, Mezőpanitról. A falu és a szerző iránti tiszteletem jeléül idéznék belőle néhány mondatot, majd egy anekdota-szerű novellarészletet is, amelyben a falu az Őstér nevet viseli.

„A rítusokból semmit sem őriztek…

Folytatás

Véletlenek márpedig nincsenek, erősítgette a dumagép Só Feri, civilben ex-újságárus. "Ha az az utolsó óhajom, hogy egyszer legalább hibátlan legyen a képem, akkor az bejön, mert létezik műfogsor is a világon. Ragaszkodom hozzá, hogy amikor majd odaát a kedvesemmel egybekelünk, kifogástalan legyen az első hitvesi csókom." Ezt a dumagépet a dumája csorbította olyan rusnyára, lakodalmakba járt, hívatlanul, s mindenféléket mondott a menyasszonyokra. Madár Vincének egy kiadós mulatság jelentene…

Folytatás

 

 

Vasfaló Duhumor váratlanul tűnt fel a dombvidék legkisebb falujában. Addig csak hírből ismerték, valójában soha senki sem látta, de mindenfélét rebesgettek róla: hatalmas az alakja, a feje helyén nagybüdös fekete bütyök, szája olyan, mint a kőőrlő gépé; amit elkap, darabokban jön ki azon a randa hátsóján –, ami viszont a régi cséplőgépek szalmarázójához hasonlít. Ebből szinte semmire sem lehet pontosan következtetni, nem csoda hát, ha a kisiskolások rajzversenyén a…

Folytatás

Az első nyugdíj…

Az életem többnyire a napi kiadásokra ment rá, motyogja, és szelíden mosolyog. Igaznak tűnik a mondás, hogy szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek, Misi bátyó benevezhetne valamiféle nyugdíjas szépségversenyre: egyenes a dereka, ezüst haja nem hullatja szálait, bozontos szemöldöke alól huncut kék szemek fürkészik az élhető környezetet, amely most gyöngyöző sör képében csábítja az embernek fiát, mire is? Talán arra, hogy mindig egy fokkal szebbnek lássa a…

Folytatás

Ezt a szöveget fél évtizede írtam, de úgy tűnik, semmit sem vesztett időszerűségéből:

Kakukkvilág

Ködös-borongós téli nap volt, a lakosságban alig zubogott már némi maradék tesztoszteron. A fő városgazda sziesztáját rohammentő szirénázása zavarta meg. Felállt székéből, nagyot nyújtózott. Hirtelen megtorpant, mintha áramütés érte volna. Madárhang töltötte be tágas irodáját. Azonnal hivatta bizalmas emberét. – Korszakalkotó ötletem támadt…

Folytatás

Az idős férfi inkontinenciája miatt rögtönzött pihenőt kellett tartani. A fia és a menye a borvízforrás melletti teraszon kávézott, nézték a reggeli órában szépen duzzadó forgalmat, és elrévülten fújták a füstöt. Egyikőjük sem képes lemondani a dohányzásról, és ez némileg még összetartja őket.  

Az idős férfi csoszogva tért vissza a kocsihoz, beült valahogy, majd elkérte az unoka laptopját, egy kis sajtószemle céljából. A kamaszfiú kelletlenül adta oda. Nem szívesen jött el otthonról,…

Folytatás

Én étkem, én étkem, jajdepocsék étkem...



Volt idő, amikor az állomási büfé napi kínálata is lázba hozott: pacalleves, utána népi kolbász (kürnác populár, vagyis národnájá kalbászá) dús paszulyfőzelékben. De az idő kimossa az emberből a jó iránti vonzódást. Nincs az az étlap, amelynek kínálatától izgalomba jönnék.

Az előételek puszta felsorolása méla undort kelt szívemben. Az efféléktől, mint udvarhelyszéki húskrém, tavaszi hústekercs, körömpörkölt, sertésoldalas lesütve… Folytatás

Útonálló



Megengedi az úr? Köszönöm. Megvesz az Isten hidege. Fizessen már egy forraltat nekem is, főnök! Ég áldja az idők végezetéig! Szerencsétlen emberek gyámolítója, itt, a piaci büfé előtt!

Hálából hallgassa meg szomorú történetem...

Amíg jól ment dolgom, nemcsak sofőröm volt; kedvenc koldust is tartottam. Kiválasztottam egy jobbágy képű, nyúlt arcú nyomorékot a száz méterenként posztoló kéregetők közül, aki botjaira támaszkodva úgy görnyedt előre, mintha szájába várná… Folytatás

Meghívó



A Súrlott Grádics irodalmi kör idei második ülését szerdán, február 3-án tartjuk, délután négy (16) órától, a



marosvásárhelyi Bernády Házban. Bemutatkozik be Molnos Ferenc, korondi születésű, Szovátán élő író.



Micsoda nyár! című könyvéről Ráduly János beszél, szemelvényt olvas a kötetből Ráduly Judit magyartanár.



A könyvet a helyszínen dedikálja a szerző.



Belépés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!



Bölöni… Folytatás

Fluid és pirula



A február kínzó betegségekkel köszöntött be. Engem kiszúrt magának a csúz, a köszvény. Szaggatás, szúrás a derekamban, kéz-, láb- és fejfájás gyötör, szélütés kerülget, kintről vérfagyasztóan bevigyorog a madárinfluenza. Anyósomat gyomorgörcs, oldalszúrás, epehányás, rosszullét, székszorulás, savanyú felböfögés, állandó gyomorégés, majd megint hasmenés kínozza. Feleségemnek a torka fáj, szörnyen köhög, kegyetlenül fojtogatja valami a torkát, mázsás súly nyomja a… Folytatás

Pályarajz



Bölöni Domokos



1946. augusztus 11-én született a Kis-Küküllő megyei Dányán nevű faluban. A középiskolát Dicsőszentmártonban végezte, 1973-ban román-magyar szakos oklevelet szerzett a marosvásárhelyi tanárképző főiskolán, majd 17 éven át a sóvidéki fazekasfaluban, Korondon tanított. Volt községi könyvtáros, iskolaigazgató, a helyi irodalmi kör szervezője. Első írása 1974-ben jelent meg a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapban. Közölt a bukaresti Ifjúmunkás,… Folytatás