Öreg mamuska ősz már,

reszkető lábakkal jár,

tipeg-topog a házban,

reggelit készít a konyhában.



Olykor megcsuklik keze,

szeme felnéz Istenre.

Bágyadtan süt a nap, lanyhul a melege,

még támasztom hátam, árad a szívembe.

De már az erdőn libben a szél ereje,

erőt vesz a hervadás őszülő jele.

Az elmúlás lassan mi belopakodik,

őszelő hamvával deresre porzódik.

Reszket a falevél, reszket alvóavar,

estére kelve madár sem,  harang zavar.

Az őszelőszél játszik itt, felkap, elejt,

hangja mint síri zene, rázkódva nevet.

Távolban szivárványként még…