(naplójegyzet)

Röptében

Röptében el kell mondanom. Kegyelemből nem élhetek. Kiterítem gyolcsruhámat a szárító kötélre, s  ablakon át nézem a télies hangulatot (a kint rekedt pillanatot). Tavaszt váró  csendben keresem a pólyába csomagolt túlélés gondolatát. A gondolat túlélése burkolózva kerül bonckés alá, ahonnan előkerülnek a zsongó szavak: régi kép, régi máz. A tavasz lappangó, télies hangulatában hátra dőltem. Fejem fölött szokatlan zöldes fények…

(naplójegyzet)

LETISZTULT ÁLOM

Görnyed a csönd. Állvány előtt elfelejtem a minden napi csapdákat.

Bűn lenne hibát elkövetnem. Ami bennem elvész, a boldogság és a tiszta lobogás összetartó ereje, a műélvezőben újjáéledhet, hiszen a beszélő könyv lapjait együtt írjuk: Te meg én, viszont a téma fényét védelem nélkül hagyni nem szabad, mert a költészet köre könnyen bezárulhat. Az álmok letisztult oldószere az a bűverő, szerelem az alkotó és a műélvező között, melynek…

(naplójegyzet)

ÜRES BŐRÖND

Dühöngő  szélben ténfergek üres bőrönddel.  Csak egy ív  A/4-es papír simul a bőrönd aljára. A papíron két színes, festett folt található:   smaragdzöld csillag, és egy baljóslatú vörös csillag. Lírai és drámai erők  keverednek a fehér papíron. A gondolat túlélés világa kap teret a színes foltokon. Mindenki megtalálhatja boldogságát azon, de harcba keveredni egymással  nem érdemes. Foltot hagyhat lelkeden. Ilyen esetben legjobb fittyet hányni a szokás…

(naplójegyzet)

KUTYÁLKODÓ KEDVEMBEN…Morfondírozom. Az erővonalak eltűnni látszanak. A csapongó képzelet mutogatja csápjait. Barlangházam spirituális vetületeit a sziporkázó fény  kariatidái tartják  fönn. Az ócska szólamok értéküket  veszítik, torzóba maradnak. A fehér vászon előtt izzásba kerülök. A hajsza küzdelmében vádak és fondorlatok formálják életképeimet, az erdélyi magatartást.  Mítoszának értelmezése szétforgácsolódik a kutyálkodó kedvem  szemléletében, de győz a rálátás,…

(naplójegyzet)

SZAVAK A HÍDON... A hídon át kell menjek. Mozog a híd. Rozsdabarna szegek kandikálnak a karfáján. Diadalt ül fölöttük az idő? Állok az idő marta felületen. Tátong a mélység. Loccsan a víz, sikolykiáltásommal összecseng. Sokasodnak a sóhajok. Leng a szél a rozsdabarna szegeken. Nézem a megtépázott hidat, nézem a rozsdabarna szegeket, gyötrődéseim tükröztetőit.

Varjúsereg lepi be a tájat.

 Nézem a hidat, nézem a szegeket, nézem a varjúsereget.

Mozdul…

(naplójegyzet)

MŰTERMI LYUKASÓRA...Szűkre szabott műterem. Ülök és várok. Késik a Múzsa. Képek a falon, képek a padlón. Képek, képek, képek...Megfeneklett zsúfoltságban megfestett képek birkóznak a képtelen gondolatok sokaságával, repdesnek, minta szárnyas bogarak. Festőállványon kifeszített fehér vászon, a munkaasztalon papírok tornyosulnak. A rájuk vetődő napsugarak hatására elevenedni kezdenek. Megrajzolhatnám az élet színes forgatagát. Megfesthetném földi képem tükörmását.…

(naplójegyzet)

Emlékezések... A visszaemlékezéseket nem kronológiai sorrendben, történeti folyamatosságában hívom elő. A jelennel is, kezdhetem, sőt, innen visszafelé. Fő hangsúly a jelen. A lehetetlenség verseny futása a száguldó idővel, amelyben a távolság egyre nő. Leküzdési lehetősége a minimálisra csökken, majdnem beszámíthatatlan. Valamikor értéken alóli dolgokat gyűjtöttem, ma, dobhatom a szemétre. A túl-hiszékenység bosszúja: rá jövök a tévedésre.(2013. február 26.)