(Vár sétány)

A Vár sétányon hullanak a levelek:

sárgák, vörösek. Csokorba kötöm, és

a saját árnyékomba helyezem. A képzelet

hullámhosszán a lángoló szarvas méltóságával

állok a szirtre, és ürítem poharam az örök

virulásra. Reménykedem.

Árnyékban és napsütésben. A Vársétány

görbe fái alatt cinkos emlék nyomot takar.

Lidércszellők mozgatják az egymásba

kapcsolódó ágakat. A kobaltkék égbolt

ráhajlik   a régmúlt idő békehajlékára.

Ellenfényben, öncsalás és önámítás nélkül

veszem bonckés alá tükörképemet. Szemet

huny a kék, vibrál a fény.. Az elmeszesedett

pokoljáratok figyelmeztetnek az elmúlás

foltjaira. Keverem a kéket, ugrom a mélybe.

Szembekerülök a…

Őszi merengő

Késve érkeztél,

lenyugvóban a nap,

jelzi az ősz: – Itt vagyok.

Tobzódnak a meleg színek:

sárgák, vörösek, rozsdabarnák.

*

(Apollinaire verssorai jutnak eszembe:

Letépem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő…