Kicsid Álózsi 3.

Álózsi két kezével a fejét fogva, arccal az asztalra borulva hallgatott. Vele átellenben Julis ült mozdulatlanul, és üres tekintettel bámult a semmibe.

- Megnézem a gyermekeket – állt fel a férfi. Maga is meglepődött, hogy milyen rekedt a hangja.

Julis felugrott, a szobaajtó elé állt és könyörögve nézett az urára.

- De nem bántod őket, ugye? Ők nem hibásak.…

                                                                        Kicsid Álózsi  2.

Hét év múlva jött haza.

Ha úgy vesszük, szerencséje volt. A háborút sebesülés nélkül megúszta. Józsi barátját, akit vele együtt vittek el, három hónap múlva széttépte egy gránát. Ő a fogságban is feltalálta magát. Ügyes kezű volt, sakkfigurákat, szelencéket faragott, harmonikázott az oroszoknak, és így mindig kiügyeskedte, hogy jobb bakancsa, melegebb kabátja, nagyobb darab…

                                                 Kicsid Álózsi   1.

Kicsid Álózsi csúf ember volt, és ezt ő is tudta. Lapos képű, lapátfülű, mélyen ülő apró szemű és ráadásul szeplős. Ha kacagott, mint a bohóc, ha komoly volt, akkor majomra emlékeztetett. Ő pedig sokat kacagott, mókázott, mert jókedvű, vidám legény volt.

- Ha élne Mátyás király, elmehetnék hozzá udvari bolondnak - szokta mondogatni.

A legénytársaival jól megvolt. Tudott harmonikázni, szépen és…

Arany-szavak

Mindig el szoktam olvasni az interneten küldött körüzeneteket, ha ismerős a küldője. Ha már vett annyi fáradságot, hogy nekem elcímezze, ha már rám gondolt, és bár így üzen, akkor nem dobom egy unott mozdulattal a szemetesbe, hanem beleolvasok.

Az egyik ilyen levél éppen a magyarok vitéz tetteit sorolta, és mint a Gesta, képekkel is el volt látva. Sorra megtudtam, amit már anélkül is ismertem, vagy amit illett volna tudnom, hogy: a…

                                                             Megettem a pigmeusokat



     A gyengébb idegzetűek kedvéért már első soraimban tudatom, hogy nem reggelire késsel-villával falatoztam meg jóízűen a tíz kicsi négert, ilyen kannibál megnyilvánulásaim ezidáig még nem voltak. Teljesen másról lesz itt szó.

    A pigmeusok megevése még egyetemista koromban történt, és tudáséhségem csillapítására szolgált.

    Én is annyit tudtam róluk, mint bárki más, már aki…

Nyelvi bonyodulatok

Csak semmi pánik! Nem elgépeltem. És azon sem kell felhördülni, hogy nincs is ilyen szó a szótárban. Még nincs, de az ilyen izé már elég gyakori, és – amint látom – egyre több lesz, ahogy egyre több lesz a Győzike meg Pákó kaliberű tévésztár.

Nem a közönséges és egyszerű bakikat értem ez alatt, amikor a tévébemondó a holnapra várható időjóslást jelenti be az időjárás helyett, vagy amikor a kezdő terepriporter miniszterúrnőt nyökög. És nem is azt,…

Szalonnás rántotta

Egyik nap valami nagyon gyors, amolyan tízperces ebédet akartam összecsapni, és a hűtőben nézelődtem, hogy miből is gazdálkodhatnék, amikor megéretem a szalonna illatát.

- Jé, tényleg! Megvan! Szalonnás rántotta puliszkával. De rég nem főztem!

Gyerekkoromban majdnem mindennapi ételünk volt. Egy héten legalább négyszer-ötször ezt ettünk, és az volt benne az érdekes, hogy reggelire vagy vacsorára éppen úgy illett, mint ebédre, és nem lehetett…