Tóth Tihamér és az elvesztett menyasszony

Mielőtt bárki csodálkozni kezdene, és kérdőn felvonná szemöldökeit azon, hogyan lehet elveszíteni egy menyasszonyt, addig maga Tóth Tihamér csöppet sem lepődött meg ezen. Mert a leányzón, kit azon a bolondos április végi reggelen, a rakpart lépcsőjén talált, bár igen ziláltnak, és szomorúnak tűnt, mirtuszokkal díszített menyasszonyi fátyla már kissé kókadtan repkedett a friss szélben, s ruhája is jócskán meggyűrődött a lépcsőn való…

Folytatás

A tű



Ahogy a járvány egyre vadabbul szedte áldozatait a környező országokban, naponta harsogta minden médium az oltás ajánlott voltát. Szinte udvaroltak, esdekeltek a körlevelek, felhívások, előírások. A nép ingadozott. Oltani vagy nem oltani. Ez itt a kérdés?

Aggódó kismamák, optimista egészségügyi miniszter, beletörődő nyugdíjasok borzolták egymás kedélyét. Lassan rosszindulatú pillantásokkal méregették egymást, próbálva mintegy a tekintetekkel átfúrni a kínai pufi dzsekit, az… Folytatás

Babaszoba

Karácsonyra pont olyan babát szeretnék kérni a jézuskától, amilyen Etelka néniéknél ül a nagy ágy közepén. A babaszobában.

Mikor óvónéni azt mondta, hogy rajzoljuk le milyen ajándékot kérünk majd, rögtön eszembe jutott ez a szép baba.

Én még elég kicsi voltam, mikor odaköltöztünk anyával Etelka néniékhez hátra az udvarba, de emlékszem arra, hogy anyukám leültetett az ágyra, és csak nézett valahova maga elé és akkor kicsit féltem, de aztán azt mondta anyukám,…

Folytatás

Szárnyhoz az angyalt



Korán sötétedett. A decemberi este nyúlós ködét egykettőre kiseperte a feltámadt északi szél. Felszikráztak a csillagok és a járókelők felhajtott gallérjaik mögött némán loholtak álmaik után.

Tóth Tihamér éppen kilépett kávéházából és elgondolkodva ballagott a liget csupasz fái mellett, magában kis motettát dúdolva, mikor hirtelen suhogást hallott majd váratlan csattanással földet ért éppen a lábai előtt egy pár hófehér angyalszárny.

Takaros, közepes… Folytatás

Ég a földdel

A nemszeretem téli napok beköszöntével igyekszem fogódzót találni e szomorú időszakban. Ha lehull a hó, már könnyebb a lelkemnek. Az első pár nap csillogó, extatikus öröme után, mikor a világ egy fokkal szürkébbre fakul és hajlamos vagyok beleunni szinte érintetlen szépségébe, olyankor kell bele feledkezni a havas világba. Ilyentájt, ez az „ilyen” délután három után értendő, ha figyelmes vagyok, megláthatom. Hogy mit? Például azt, hogyan közlekednek a macskák a hóban. Kényes,… Folytatás

Kár arra gondolni, hogy az embert nem érheti baleset. Lám, Figedy comtesse is csak egyszer volt figyelmetlen, mikor a konflisból kiszállt, máris megesett a baj, kifordult a bokája. Nem volt már olyan nagyon fiatal az a boka, inkább madárcsontnak lehetne nevezni, de sok jó táncokban parádézott vele a gazdája. Mondhatni, hogy hiába, mert a nagy szenvedély s minden, ami ezzel együtt jár, mint ahogy tisztes férj, család, szerető gyermekek elkerülték az ő sorsát. Vénkisasszony maradt, gazdag és… Folytatás

Ballada a félkarú óriásról

Az, hogy anyád olyan gyönyörű volt, mikor megszületett, nem lepett meg senkit. Szerelemgyerek volt, na. Nagyapádat elengedték katonáéktól akkor éjjel, szegény, lebiciklizett vagy húsz kilométert, hogy utoljára megölelje a nővéremet, mielőtt kiviszik a frontra. Jó kis ölelés volt, kilenc hónapra megszületett anyád. Szegény Gyula, nem is látta a lányát csak tíz évesen, mire haza vergődött a fogságból.

Elég az hozzá, hogy ott maradtunk egy rakáson férfi nélkül,… Folytatás

Volt egyszer egy Napkelet

Kevés olyan személyisége van a magyar irodalomtörténetnek, amely annyira megosztaná az olvasókat, mint Tormay Cecile.

A rendszerváltásig eltelt évtizedekben gyakorlatilag kiradírozták emlékét és munkásságát az irodalmi életből. Az utóbbi években megtörni látszik a jég, sorra jelennek meg művei, megalakult a nevét viselő kör, az olvasók kezdik felfedezni itthon és a határon túl, vagyis megindult egy folyamat, melynek során életműve elfoglalhatja méltó helyét… Folytatás