-Kétszer ad, ki gyorsan ad- szokta mondogatni Puszi úr, és a mondás különös fontossággal bírt most, mikor rendkívüli krumpli adag kiutalását várta a szövetkezettől. Az Aranysárkány konyhája messzi földön híres volt, és az alapanyag beszerzését rendszerint Puszi úr intézte a környékbeli termelőktől, ám az az esztendő olyan aszályosra sikeredett, hogy mogyorónyi krumplikat ástak ki a gazdák, ezt héjában sütötték és úgy kapkodták be a gyerekek, a hitványabbja meg mehetett egyenesen a moslékba.…

A csinos kis fodrászüzletet, kétháznyira az Aranysárkánytól, még Puszi úr megboldogult édesapjának unokatestvére nyitotta. Frizír Szalon, állt a díszes cégtáblán, alatta bubifrizurás női fej mosolygott kacéran, amit a felszabadító dicsőséges szovjet hadsereg katonái lőttek szitává, mikor megszállták a várost. De ez már később történt.

 Dezső úrnak, az arany kezű fodrászmesternek, még a nagy háború előtt két világszép lánya született. Méghozzá egyszerre. Malvinka, Dezső mester felesége…

-Aztán hallották-e az elvtársak, hogy Leipnik Józsi vállára tegnap előtt este leszállt egy papagáj, mikor hazafelé ment tőlem - kérdezte Puszi úr, az Aranysárkány kocsmárosa, miközben szerelmesen törölgette az asztalokat az ivóban.

-Még tiszta csoda, hogy hazaért, amilyen mólés szokott lenni – dőlt hátra Szeredi bácsi, és nagyot böffentett a sörtől. Friss csapolás, bólintott Puszi úr. Azért mert rendőr, még megihatja magáét, volt az általános vélemény az Aranysárkányban. A rendőr is…

-Hozzuk el a kultúrát a dolgozóknak, elvtársak- vetette fel tar fejét simogatva Borsos elvtárs a legutolsó értekezleten. - Sajnos a mozi nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem elég érettek a dolgozók az igazi kultúra befogadásához, tehát az alapoktól kell kezdenünk az egészet- dőlt hátra székében mind a kilencven kilójával a párttitkár, hogy az fájdalmasan felnyikordult.

-Sikeresen működik a könyvtárban a csasztuska szakkör, a múltkor is öten jelentkeztek új…

A felszabadulás után sokáig találgatta az Aranysárkány törzsközönsége, mikor nyitja meg kissé kopott kapuit az elfeledett kis mozi, ott a tér sarkánál.

 A háború alatt Stein Zsiga működtette a műintézményt, nagyon szép sikerrel. Havonta többször újult meg a kínálat, a legjobb filmeket sikerült beszereznie a türelmetlen közönségnek. Legtöbbször úgy zajlott a bemutató a Dominó Filmszínházban, ugyanis ily névre lett elkeresztelve Stein úr anyósa által, mert ő adta a pénzt, hogy még jókor…

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a különleges napok kivételes reggelekkel indulnak, revideálnia kell az elképzelést. Mert az a reggel úgy indult, hogy semmi nem utalt a nap különleges mivoltára. A konflislovak ugyanolyan unott pofával csattogtatták patkóikat a váradi utcákon, a rikkancsok szintúgy ordibálták a reggeli híreket, mint egyébként.

Tóth Tihamér, mikor munkába indult, nem sejtette, hogy a mai nappal bevonul neve a városi legendáriumba. Hősünk, szigorúan csak ideiglenesen,…

…emlékein ücsörögve azt hiszem, egyszerűen csak védem magam, de talán a házat is, ott Nagyváradon, ahol születtem, egy esetleges találkozástól, mert tudom, neki is fájna, ha újból ott állnék előtte, lehunyt ablakszemeiből talán peregnének a fájdalmas könnyek. Én sírnék, az biztos, mert tudom, hogy hiába keresném gyermekkorom gyöngysorként villogó éveit.

Ez az a ház, ahol én születtem, ez látta még nagyapámékat fiatalon, kertjének zöldje kísérte gyermek apám lépteit.

Ha…

Mielőtt bárki csodálkozni kezdene, és kérdőn felvonná szemöldökeit azon, hogyan lehet elveszíteni egy menyasszonyt, addig maga Tóth Tihamér csöppet sem lepődött meg ezen. Mert a leányzón, kit azon a bolondos április végi reggelen, a rakpart lépcsőjén talált, bár igen ziláltnak, és szomorúnak tűnt, mirtuszokkal díszített menyasszonyi fátyla már kissé kókadtan repkedett a friss szélben, s ruhája is jócskán meggyűrődött a lépcsőn való kuporgásban, csak a bolond nem látta, hogy ez itten…

A tél nem a csillogó arcát mutatta. Vad volt és harapós. Konok és alattomos felhők jöttek, aztán fehérbe fullasztották a világot. Az ég piszkos szürkéje egybefakult a háztetők ívével. Összefolyt ég és föld, s a hidegben keményen pendültek a hangok. A kert bokrai szelíd, fehér hullámsírba buktak, a madáretetőn csáléra csapott hó kucsma díszlett és a macskák farka cifra kérdőjelként kandikált ki a hóból.

-Lapátra fel- így a ház ura és pár perc múlva csinos ösvény kanyargott a kapuig. Az…

Kedves Olvasóim!



Hamarosan megjelenik harmadik novelláskötetem, A hógolyóárus címmel.

A kötet kiadásához szponzorokat keresek, mind cégek, mind magánszemélyek jelentkezését várom a szipeka65@gmail.com email címen. A támogatás összege az adóból leírható!

A kötet megjelenését anyagilag támogatók neve megjelenik a könyv belső oldalán, névre szóló, dedikált példányban részesülnek.…

Amint közeledett a befőzés ideje, úgy váltak egyre nyugtalanabbá Vecsernyés Szerafina éjszakái. Az Aranysárkánytól nem messze, a kis Hársfa köz negyedik házában élt, gangos polgárházát többen megirigyelték magas pozícióban lévő elvtársak, ám ők nem tudhatták, micsoda befolyásos szerető látogatja esténként a lekvárjairól messze földön elhíresült szépasszonyt.

Az…

Ha a hídról végig nézett a városán, mindig elszorult a torka. Háta mögött úgy ragyogott a színház a kis téren, mint pihegő nagyasszony megannyi díszes párna között. Körben az Emke, a Pannónia, az Elite kávéházak örökkön kávé illatban fürdő, víg zsivajos tündérvilága, a virágos stukkók bókolása, szépasszonyok buja kacaja, szemeik gyémánt ékszereikkel vetekedő villanása, amint hosszú szipkáikból kábító füstöt fújnak. Újság lapjainak surrogása, és Feri úr, a főpincér mosolya, amint frissre…

Húsvétra járt az idő, és Szent László városa virágdíszbe öltözött. Szokatlanul meleg tavaszt jegyeztek akkor, a nagy háború harmadik esztendejében. Korán nyílt a nárcisz, a színes jácintok bókolva lengették koronájukat, és az özvegyek vérvörös tulipáncsokrokat igazgattak a hadisírokon. Valami nyálkás bizonytalanság telepedett a városra, megfojtva ölelésével a tavaszt.  Élt a remény, ha tábori postalapot kapott a család, ám a váradi polgárok már az Isonzónál elesett 4. gyalogezred…

-Aztán hallották-e, hogy Berger Samu megvette a tenyésznyulat a gazdaságnak- pumpált még egyet lágyan Puszi úr a sörcsapon, az Aranysárkányban. A kicsorduló sörhab mélán csusszant a pohár párás oldalán és megállapodott a pulton. Egy szomjas légy mohón kortyolta.

-Hogyne hallottam volna-kente el kese bajszán a habot Borsos elvtárs. -Magam intéztem neki a tenyésztelepről. Cseri Béla hozta le a szolgálati Pobedával. Azt mondta az agronómus, egy év múlva megnyerjük a területi Szocialista…

A várva várt szüreti bál, amit Borsos elvtárs minden esztendőben oly nehezen járt ki a fővárosi pártbizottságtól, majdnem elmaradt. Először az engedéllyel vacakoltak odafenn, aztán meg az idő szomorodott el és olyan szél fújt október első szombatjának hajnalán, hogy majd lerángatta Nénnyuka fejéről a kendőt, míg becipelte Vágner pék kenyeres kocsijáról a frissen sült vekniket. Márpedig mindenki számon tartotta, ha október eleje, akkor szüret, s ezen az sem változtatott, hogy a szüretelők…

Lesi sógor búsan telepedett sörével törzsasztalához, az Aranysárkányba.

Nagy baj van, markolt verejtékes homlokába, az első korty után szuszogva. No, szólt résztvevően Puszi úr, egy rummal próbálva vigasztalni törzsvendégét. Addig ette az életüket az a semmirekellő Gugy Jóska, míg be nem beadták a jószágokat közösbe. Volt sírás, mikor a Csillagot meg a Fecskét kivezették, azok meg majd felrúgták az elvtársakat a pártbizottságtól. Sárkányok azok, nem is lovak. De akkor sírt a legjobban…

. 

Két napja állt a bál az Aranysárkányban. Nénnyuka feldúltan forgatta a megcsúfolt celofánt a lekváros üvegen, és lamentálása betöltötte a kocsmát.

-Negyven esztendeje vezetek saját konyhát és még egyszer sem volt egér a spájzomban. Most meg tessék, nincs nap, hogy ne találjak egy megrágott dunsztost- mondta sötét tekintettel és kanalával óvatosan belerázta az üveg tartalmát a szemétbe. Az ivó elcsendesedett, majd borízű, bátortalan férfihang megjegyezte, talán újra kellene…

-A tervmutatók, elvtársak, azok beszélnek, gyűrte homlokát kétségbeesetten izzadó markába Borsos elvtárs, mikor kétnapi fejtágítás után hazaérkezett a székesfővárosból. - Eredményeket kell produkálni, nagyobb termelékenységet, több bevételt, halál a feketézőkre- csapott olyat íróasztalára, hogy a kis Lenin-szobor kettőt pattogva penderült a szemétkosárba. -Nincs pardon- egyenesedett fel liluló fejjel a pártitkár, miközben gyengéd mozdulatokkal törülgette a kiszabadított Lenin elvtárs kopasz…

Azon a májusi reggelen, mikor nyikorgó kerekekkel bevonultak a cirkuszi kocsik, senki nem sejtette, hogy az Amar cirkusz megjelenésével fenekestül fogja felfordítani az Aranysárkány egynémely vendégének életét. A kis park harmat verte fáin álmosan nyújtóztak a rigók, benn a konyhán Nénnyuka készülődött a zöldségpucolásnak, kinn az Aranysárkány előtt Puszi úr, vendéglősi minőségében épp az aznapi híreket tárgyalta meg Szeredi bácsival, az öreg mindenessel. Szeredi bácsi a napot minden reggel…

Úrinő vagyok-e, vagy mi a fene?

Főutca. Mustárért megyek be egy élelmiszerboltba. Megveszem.

Közben a bejárat elé megérkezik a „szójalámis” kocsi. (Gyengébbek kedvéért szalámi szójából,

állítólag hús is akadt benne??!) Pár perc alatt kb. 80 fős tömeg áll a sorban, a bolt előtt. Az

elárusítónők bezárják az ajtót és kitessékelnek a boltból. Tiltakozom, ha már egyszer bent

vagyok, nem megyek ki, hisz én vagyok az ELSŐ!!…