Délutáni szunyókálásom után nagyapám jutott eszembe. A templomépítő. Faluszerte mindenki így emlegette. Ő is minden délután aludt egy órácskát, amiből nem volt szabad felébreszteni, történjen bármi a világon.

Egyszer, úgy Karácsony táján még a szolgabíró urat is megvárakoztatta.

- Foglaljon helyet, nagyságos uram – szólott nagyanyám a vendéghez -, hozok…

  Már napok óta esett, s a sáros utcákon járni is alig lehetett, legfeljebb gólyalábakon. A felnőttek kevésbé, de a gyerekhad annál jobban élvezte a bukdácsolást a furcsa járó eszközön. Lovas ember tűnt fel az úton, s a gyerekek izgatottan siettek elébe, már amennyire sietni engedte őket a gólyaláb.…

  Boga Márton hiába szenvedte végig a hadifogság minden nyomorát,  negyvenöt évesen behívták frontszolgálatra, amikor már a várostól csak alig 40-50 kilométerre dörögtek az ágyuk, és egyre másra érkeztek a sebesült szállítmányok. Hiába üvöltött a rádió dicső csatákról és írtak a lapok taktikai visszavonulásról, benne volt a levegőben a…

   A megyei bált, szokás szerint, s abban az évben is Advent előtti szombaton tartották, és Karácsony másodnapján Boga Márton jurátus úr tiszteletét tette özvegy Kállai Kis Lászlóné házában, minek eredményeképpen farsang utolsó vasárnapján oltárhoz vezette Aliz kisasszonyt.  A családalapításnak…

A vicinális lassan döcögött, egyik megállóhelytől a másikig. Utasok szálltak le utasok szálltak fel. Ők egyre cserélődtek, de az áporodott levegő nem. Két foghagyma szagot árasztó atyafi között szorongtam, táskámmal a térdemen. Egy kendőben elemózsia lapult, meg egy könyv unaloműzőnek, de nem vettem ki a táskából. A sápadt, sárgás fényben nem lehetett…

Anikó és Veres Cohárd (A Gyilkos tó legendája)…

  Villogó szemű szakállas fiatalember baktatott az úton, ahogy kikanyarodtam homokfutómmal a rendelő kapuján. Sohasem láttam errefelé, de valahogyan mégis ismerősnek tetszettek a vonásai. Nem sokat törtem ezen a fejem, hanem mellé érve megkérdeztem hová igyekszik hátizsákosan, hiszen itt közel-távol nincs kirándulóhely, se vendégfogadó, a…

Az nap februárhoz méltóan korán sötétedett, s mégis szokatlan nyüzsgés támadt az egyre homályosuló, estébe forduló délután’. A művelődési ház előtt emberek gyülekeztünk - a falu magyar anyanyelvű lakosainak zöme: kicsik, nagyok, öregek, fiatalok…

Gyermekkori pajtásommal hozott össze minap a sors. Itt járt a városban valamilyen hivatalos ügyben, s megláttam, amint bizonytalankodik a gyalogátjárónál. Nagy örömmel öleltük meg egymást, s hazahívtam hozzánk egy jó feketére, s hogy hallgassam meg mi minden történt vele, amióta nem találkoztunk. Többek között a következőket…

Karácsony hetében jártunk, és a népi előrejelzés igazolására – mármint hogy ha Katalin locsog, Karácsony kopog – az előző napi havazás után, fagyosak voltak a reggelek, s a hó is szépen megmaradt a gyerekek nagy örömére.

 Réka belebújt báránybőr bundájába, és kisétált az hároméves Mikivel a Sétatérre, ahol már sok gyerek hancúrozott a frissen…

                                                        Paraszt ünnepli tánccal, cimbalommal 

                                                       vidám szüretjét - és nyakalva cifra 

                                                       kedvébe' Bacchus kelyhét, bizalommal 

                                                       ki-ki magát már asztal alá issza. 

                                                                (Antonio Vivaldi: Az…

Emlékeztek még Andorásra a „Halljátok hegyek!”-ből? Mikor legutóbb találkoztunk vele éppen a városba készült szakmát tanulni. Azóta eltelt jó pár év, s kemény, mokány fiatalember lett belőle. Most ott látjuk a templom lépcsőjén üldögélni egy toprongyos alak társaságában. Régi ismerősünk őkelme is. Nem más, mint Gerő. Lerongyolódott kopott alak, de nem csak a…

1,

Valahol, a Kárpátok karéján belül, az égig nyúló hegyek lábánál örömre virradt a kora tavaszi nap. Az azúr égen szelíd felhők úsztak át a kis falu felett. Andorás kilépett a fényre a ház árnyékából és nagyot rikoltott. Bele a szélbe.

- Fiam született! Halljátok hegyek? Fiam!

A csűrből villával a kezében előjött az…

    Látogatás Alice-nál

Egyik délután a kedves Alice meghívott mindkettőnket,…

Fiatal voltam és csiha.

Nem gondoltam a nehézségekkel, csak nekivágtam, ha valami rámjött. Így volt azon a nyáron is, amikor kerékpárral indultam Váradról, hogy kincses Kolozsváron keresztül átkarikázzak Vásárhelyre. Háromszáz kilométer. Mi az nekem! Különben azért is volt égetően sürgős az utazás, mert ott várt a kedves. Pénzem meg,…

                   Harangoznak Szebenben, Szebenben

 vajon ki halt meg benne, meg benne?…

  Nagy találkozót szerveztünk, úgy nevezett falunapot. Tavaszra tűztük ki a napját még jó tíz évvel ezelőtt, mikor eszünkbe jutott, hogy semmivel sem vagyunk alábbvalók a szomszéd falvaknál. Szent György napját választottuk, illetve az azt követő első hétvégét – falunk névadó szentjének tiszteletére.

  Estére jóleső fáradtsággal huppantam le a…

Egy Nyárád menti faluban töltöttem tavaly a Húsvét ünnepnapjait. Ott a Nyárád völgyében végig színtiszta magyar falvak fűzére sorjázik a fenttől, a Bekecs aljától le egészen a Marosig, ahova beömlik a széles vizű Nyárád. A nóta is így mondja:

„Nyárád vize be széles

babám csókja be édes…

Fény öntötte el az utcát. Csillogott az esőtől még nedves járda. Valami különös vidámság villogott a levegőben, s az emberek arcán. A szembejövő ismerősök köszönésében is ez a vidámság jelentkezett. Cinkos mosoly bujkált a szájak sarkában.

A Városháza tornya is szinte mosolygott. A Kultúrpalota homlokzatán a két Bolyai domborművének szigora enyhültnek…

Egy teljes esztendőt töltöttem munkám során ebben a szép Küküllő-menti községben.

Érdekes, különleges falu volt ez annak idején. Vegyes lakosú – fele magyar, fele román, s a hegy alatt cigánysor. Nem ez a különös azonban, hanem, az hogy ahány ember lakott benne, mind valamilyen mesterséget űzött. Szántójuk, termőföldjük nem sok volt, csak annyi, amennyi…