Hárman mentek a mezei úton. Egyik, talán az volt az idősebbik, sehova sem nézett, talán az utat is csak érzékből taposta úgy ment. Fehér ing volt rajta, épp olyan mint mellette lépegető komáján. Az néha csak szítt egyet a fogán és ő is közömbösen lépett előre. Nagy volt az izgalom a lelkeikben. Nem volt szinte semmi csomagjuk, talán szerencsésebb volt a harmadik, az nem ismert határt, nagy füttyentésekkel halad elöl…

3. Talán a rémület, talán az iszony, nem tudta, hogy mi de végigfutott valami a hátán hidegen. És ez a hidegség volt az mitől hírtelen reálisan kezdte szemlélni a helyzetet. Egy koponya az ő kertjében. Arany fogú. Miután a meglepetés elengedte derekát és karjaiba is visszaszállt az élet fellélegzett. Morfondirozott kicsit és fejét lehajtva elfogadta, hogy a sors őt ennyire megtréfálta.

Iszonyodva ásta körbe a koponyát. Végig Istenhez imádkozott, hogy nehogy az ördög kibújjon ebből a…