Olyan dolgokkal látta el Isten ezt a világot, hogy bizony semmi hiányunk nem kellene legyen. Hitünk szerint, mely bizonyítottan kisebb mint egy mustármag, mindenért úgy dolgozunk meg, mintha csakis általunk lenne az megvalósulandó és csak a mi jussunk kellene legyen. Igen ám de kevesen veszik azt észre, munkánk során csak a materialista felét látjuk, ami nem is baj, viszont elfeledjük,…

     Nagy divat ám a kutyaélet mostanában. Úri dolga van a kegyetlen embernek, viszont az annál szerényebb mulatság, a szenvedés, megmaradt a szegénynek. Keresett szó lett a dicséret és jó pénzért el is adják az embereknek na de úgy, hogy semmit nem érez belőle csak annyit éppen, hogy ez is pénzébe került. Ínséges időkben gazdagok ám a lelki szegények mert ők nem tudják miről maradtak le na de nem így egyesek, kik…

            Ott ült Istók a kocsma előtti fapadon és röhögött. De úgy, hogy a levegőt is nehezen vette, hiába is próbált volna csillapodni, arcára ráfagyott a széles jókedv. Röhögött könnyes szemekkel és amikor kínjában odavágta báránybőr kucsmáját a földhöz, újabb görcs kapta el és kétrét hajolva kezdte elölről, szinte kínozva a cselekvéstől. Rázta a testét az ördög de erősen.

            Mindez messziről…

              Szép, kedves késő tavaszi nap volt. Épp tértem volna az állomás felé a Bogát utcából mikor egyik kedves ismerősömmel találkoztam. Azonnal volt miről beszélni, pár perc múlva ültünk a négyes számmal megjelölt tábla alatt egy padon. Beszéltünk mindenről, de fölég az utak minőségéről. Köztudott…

És,

amikor megzizzent

a karácsonyfa ágán a sok édes meglepetés,

s az izgalom átjárta szobákban…

    Kissé cuppogós idő volt. Ott ült a piaci asztal mögött és csak nézte az embereket amint vászonszatyraikkal sétálnak az árusok között, lehajtott fejekkel, sietve,…

Keze, lágyan siklott végig a zongora billentyűin.

...Amikor elolvasta a cikket nem tudott vele betelni. Állott az ablak üvege előtt és figyelte a cseresznyefák virágainak rezgéseit a szélben. Elméjében látta amint elsuhan a büszke női arc hirtelen a fa alatt és látni vélte annak homlokán és szempilláin amint felfogja és érzékeli a szél játékát. Aztán azt is látta képzeletben, hogy a nő megrezzen mikor a szél jobban megrázta a cseresznyefa lombját, virágai mint ezer apró…

Az új pap komótosan szállott le a szekérről.

Körülötte szürkébe,- néhol színesvegyesen öltözött emberek álldogáltak, főleg asszonyok. Kicsit csend lett és a félénk hallgatásban mindenki arra figyelt vajon észrevette e, ha kicsit jobbra lép akkor beleesik a keskeny sáncba. Keserves pillanatok teltek el, míg a fiatal tiszteletes enyhén balra fordult és arra indult meg, így kikerülve a bajt.

Mindenki feszülten nézett, nézték ahogy ellép a szekértől és mint aki az eget kémleli,…

    Zúdulva folyt a Maros a kis szüget körül a meder közepin. Jó hely volt ez mosni, idejártak az asszonyok a faluból, főleg az alszegiek. Anna fogta a teknőt és indult volt hazafelé. Sokat dógozott…

" Lassan dolgozott és fájt neki ha másnak több került az asztalára. fogait vacogtatva nézett sem előre sem hátra, inkább csak jobbra és balra, mint azok kik tartanak valamitől. Felhígult agyával semmire sem tudott gondolni, mint arra, figyelje a mások minden lépését és ne engedjen nekik.Így ült és gondolkodott már ébredése óta, kávéját már hidegen itta és dúhös volt ezért saját magára is. 

  Szeliden gondolt arra, ő nem tud ilyen lenni, ez minden csak saját…

Kegyetlen tél volt. Úgy repedt a fa az erdőn, csuda volt hallgatni éjjelenként, behallatszott a faluba is. Hajnalonként, megelőzve jóval a Nap sugarait, a fehér gyapjú alá rejtett szerény házacskák tetejéről fehér fűstcsikok indultak felfele, hogy majd találkozzanak a Holddal. Ám ez elég serény volt mind mindig, mert mire a füst felszállt valameddig, eltűnt, és helyette a Nap kopogtatta a jéghideg levegőt messziről. Úgy tünt, sok esélye nincs neki oly távolból, hogy…

Valójában, mikor a Tamási Ábeljében elhangzott az "azért vagyunk..." mondat, én megfogadtam,

hogy majd ha eljön az idő, akkor visszatérek gondozni a "hegyeimet"és visszatérek , hogy majd ott végződjek

ahol elkezdődtem. Nehéz feladat egy olyan világban,hol nem nagyon számít a lélek, deee, talán mi abban különbözünk másoktól,hogy lelkünk értékesebb mindennél."

Ezt válaszként írtam novellámhoz. Megosztom veletek gondolatom,

"Valójában,amikor a Tamási Ábeljében elhangzott az "azért vagyunk..." mondatja,én megfogadtam,hogy majd ha eljön az idő, akkor visszatérek gondozni a "hegyeimet"és visszatérek oda,hogy majd ott végződjek ahol elkezdődtem. Nehéz feladat egy olyan világban,hol nem nagyon számít a lélek, deee, talán mi abban különbözünk másoktól,hogy lelkünk értékesebb mindennél."

Elroppantom !

Elroppantom s kettöröm,

Ez a globál világ nem nagy öröm...

Senkinek sincs igaza,

És elfáradtam,

Régen,

Mikor még gyerek voltam

Dalolt mg a lélek

Felnöttem s

 most

a…

Hárman mentek a mezei úton. Egyik, talán az volt az idősebbik, sehova sem nézett, talán az utat is csak érzékből taposta úgy ment. Fehér ing volt rajta, épp olyan mint mellette lépegető komáján. Az néha csak szítt egyet a fogán és ő is közömbösen lépett előre. Nagy volt az izgalom a lelkeikben. Nem volt szinte semmi csomagjuk, talán szerencsésebb volt a harmadik, az nem ismert határt, nagy füttyentésekkel halad elöl…

3. Talán a rémület, talán az iszony, nem tudta, hogy mi de végigfutott valami a hátán hidegen. És ez a hidegség volt az mitől hírtelen reálisan kezdte szemlélni a helyzetet. Egy koponya az ő kertjében. Arany fogú. Miután a meglepetés elengedte derekát és karjaiba is visszaszállt az élet fellélegzett. Morfondirozott kicsit és fejét lehajtva elfogadta, hogy a sors őt ennyire megtréfálta.

Iszonyodva ásta körbe a koponyát. Végig Istenhez imádkozott, hogy nehogy az ördög kibújjon ebből a…

Aranka néni időtlen-idők óta élt. Régenvolt szépségét ezernyi ránca, ősz haja, szemüvege takarta. Gyakran gondolt fiatalságára, de kertje nem hagyta nosztalgiázni, mert növényei naponta kiabálták:

-Szomjasak vagyunk! Vizet, vizet!

-Lazítsd meg a földet!

-Szedd le a termést, mert megszakadunk!

Így, Aranka néninek nem maradt más hátra, minthogy a pihenést és nosztalgiázást félretegye és ásson, kapáljon, öntözzön,…

            Volt egy kicsi hamisság abban a  sziklába. Mintha csak úgy lógna ki a hegyoldalból magába vigyorogva várva azt, vajon kire hulljon alá midőn épp alatta halad el. Segített volt ebbe a szörnyű tervében az Idő is, olykor alattomosan mosta ki alóla a földet és a kisebb köveket, igyekezve, talán,  pont az ő segítségével fogják ezt a számukra vicces csínyt elkövetni. 

A patak az út alant futott tervükön kacarászva előre, megmutatva az irányt mindazon lelkeknek kik messzi földről…