A platánok már akkor óriások voltak, mikor atyánkfia, gyermekkori kóborlásai idején, rendre útba ejtette az állomást is. Azóta egyet ugyan kivágtak, de a többi büszkén posztol a százados indóház előtt, mit még a Monarchia idején építettek (tán ezért hasonlít olyannyira az erdélyi, szlovák, cseh vagy horvát korabeli társaira). Később szolgálati lakással bővítették. Ma is jó kiállású, rendben tartott épület, de bentről már rég hiányoznak a főnök híresen okos és szép lányai, s velük tűnt életterük minden kelléke, a konyhakert, a tyúkól, meg a muskátli az ablakokból, csak egy kerekes kút maradt emlékezőnek.  Legutóbb nem csekély nosztalgiával helyszíneltek újra, mutogatva hol volt szobájuk-konyhájuk, s hol az eredeti bejárat. A mostani személyzet meg - talán még meg sem születtek akkor – csak derült a nagymama-korú lányok jóízű történetein.

Milyen mozgalmas volt itt még pár évtizede is az élet! A három sínpár két belsőjén tehervagonok sorjáztak, olykor száz is, a rámpán örökös ki-berakodás, a hét két napján pedig megteltek a karámok, s hogy mennyi bikát szállítottak innen külhonba, legtöbbször Olaszországba, arról sok üresen tátongó istálló tudna mesélni… Lentebb krumpli és cukorrépa hegyek dalmadoztak, hátrébb, a tüzép rakterén fenyőillatú fűrészáru kellette magát, cement-és téglapor rakódott fűre-fára, a végén meg szén feketéllett. Máskor ugyanott hatalmas betongerendák meredeztek, zúzottkő-halmok hullámoztak - nagyszerűen lehetett rajtuk sziklát mászni vagy tengerészesdit játszani! Nyíl- és parittyalövészetek, kamaszkori bandázások meg dugi cigarettázások kedvelt helyszíne volt ez a közel kéthektárnyi kátrányszagú birodalom.  

Reggel-este igen sokan, hétvégeken olykor hatvanan-hetvenen is várják, hogy jön-e már a kis „piroska”, vagy testesebb változata, a „lápi expressz”. Bár az állomás még csillog-villog, annak idején Torgyán doktor is tiszteletét tette a felújítási ünnepségen, de már szétszedték a rámpát, a kiszolgáló épületeket  lebontották, eltűntek a raktárak, s egyetlen tehervagont sem látni hétszámra egyik irányban sem. Így aztán, míg jön a vonat, jobb híján gyönyörködhet hát atyánkfia a tájban, a part menti sárguló füzesben, meg a szembeni szép almáskertekben.