Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Csak egy fenyőág
Gyermekkorom nem telt el karácsonyfa-állítás nélkül. Még a Második világháború legzivatarosabb éveiben is mindig sikerült szüleimnek beszerezni, feldíszíteni és ajándékokat csempészni alá. Később sem volt ez másképp. Elmondom egyik nagyon fájó, de meghatóan szép karácsonyomat.
Nem tudtunk a piacon fát venni, s ezért a Körös-parton, egy kertből törtem le egy nagy fenyő alsó ágát. Elhanyagolt kert volt, a ház lakói nem tértek vissza a háborúból. Ki tudja, mi lett velük? Odavesztek, vagy fogságba estek, s most valahol Szibériában várják a szabadulást - soha nem tudtam meg. Az üresen maradt házat a város kiutalta három családnak. Három szobában három család, de konyha, fürdőszoba, WC csak egy. A kerttel senki nem törődött, sőt, mikor az utcát szélesítették, le is vágtak belőle egy kétméteres sávot, és a fákat, bokrokat kivágták. De mindez később történt…
Olyan nagy ágat sikerült letörnöm, hogy alig bírtam hazacipelni.
Édesanyámmal kettesben készültünk a Karácsonyra, Jézus urunk születésének szent ünnepére. Édesapám féléve meghalt, s mi anyukával leköltöztünk ide. Nagymamám adott szállást nekünk. Átadta az egyik szobát, ahol ezelőtt egy orosz tiszt lakott, ameddig át nem helyezték az egységét máshova. Szép, tágas szoba volt, cserépkályhával a sarokban.
Testvéreimet a háború szele szétszórta a nagyvilágba. Azt se tudtuk sokáig, merre járnak, és csak reméltük, hogy élnek. Legkisebb testvérbátyám a nyáron, egyik este megjelent. Amerikai fogságból szabadult, de nem maradt sokáig itthon, mert folytatni akarta egyetemi tanulmányait, amit félbe szakított a háború. Hogy sírtam, amikor elment! Nem akartam elengedni, belecsimpaszkodtam a lábába, erőszakkal kellett bevinniük a házba. Másik testvérem Ausztriából üzent, hogy megvan, egy lágerben tartják – egyelőre. A harmadik pedig Pestről írt levelezőlapot. Beköltözött nagynénénk, a keresztanyja cselédszobájába és a vöröskeresztnél kapott valamilyen munkát, részt vesz a romeltakarításban is, amelyért naponta, munkavégeztével egy tányér meleg ételt kap…
A fenyőágat beállítottam a szoba sarkába, édesanyám pedig feldíszítette – persze az én segítségemmel – vattapamacsokkal, szépen csillogó, csíkokra vágott celofánnal, és ezüstpapírral bevont dióval. Én meg színes papírból vágtam ki csillagokat, s az is felkerült a fára.
Este meggyújtottunk néhány gyertyát, és egymást átölelve elénekeltük a Mennyből az angyalt, kicsikét pityeregtünk, megpusziltuk egymást, és távoli szeretteinkre gondoltunk.
- Olyan szép lett a fánk – szólottam -, mint amilyenek a képeslapokon láthatók, sőt még szebb, mert ezen még tobozok is vannak.
- Nézd meg kisfiam az ajándékot, amit az angyal a fa alá tett!
Odaszaladtam, s boldogan felkiáltottam, ahogy megláttam a kicsi csomagot. Mellette volt az a lapos, újságpapírba csomagolt ajándék is, amit én készítettem anyukának. Egyszerre bontottuk ki az ajándékainkat – én egy fából készített kis mozdonyt kaptam, édesanyám pedig egy általam rajzolt képet templommal, fenyővel, csillagokkal, és egymás kezét fogó két alakkal az előtérben. A kisebbiknek rövid, kócos haja volt, a nagyobbikon gombos ruha díszelgett, és szemüveget viselt.
Nagy örömmel vettem kézbe a mozdonyomat.
- Köszönöm, köszönöm! – ugrottam anyuka nyakába.
- Ne nekem köszönd, hanem az angyalkának!
- Tudom, tudom, de te vagy az igazi angyal!
- Én is köszönöm az angyalnak a szép képet! Még mi ketten is rajta vagyunk! – csodálkozott – De most már öltözzünk fel hamar, mert mindjárt kezdődik az éjféli mise!
A csípős hidegben boldogan ugrándozva fogtam édesanyám kezét, és így haladtunk a Fehérpapok temploma felé ünnepelni a Kisjézus születését…
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba December 13, 2011, 7:42pm
-
Kedves Margi! Köszönom a szép karácsonyi üdvözletet. Én is szeretettel kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket! Szabolcs
-
-
Kedves Margit! Csak meg kell látni a csodákat, mert itt vannak körülöttünk. Legyél boldog, hogy megláttad és emlékezel rá! Üdv:Szabolcs
-
-
Kedves Mariann! Neked is boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok! Szabolcs
-
Hozzászólt Oláh Mariann December 13, 2011, 4:58pm
-
Kedves Szabolcs!
Gyönyörű, könnyekig megható történetet tettél közé. Békés, Boldog Karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek egyaránt.
-
-
Neked is, Ilona kedves! Áldott, békés Karácsonyt!
-
-
Kedves Enikő! Nagyon szép verssel köszöntöd a Karácsonyt, köszönöm, hogy idehoztad! Kellemes ünnepeket kívánok Neked is! Szabolcs
-
-
Köszönöm, Mihály a hozzászólásodat! Jól mondod: szeretet és a béke.
Üdv: Szabolcs
-
Hozzászólt zachari ilona December 13, 2011, 4:09pm
-
NAGYON SZEP MEGHATO TORTENET. MINDENKINEK BEKES KARACSONYI UNNEPEKET KIVANOK!
-
Hozzászólt Stenczer Enikő December 13, 2011, 2:43pm
-
Én is Kellemes és szeretetteljes ünnepeket kívánok mindannyiotoknak, és így a karácsonyi várakozásban, hadd nyújtsam át nektek, apró kis költeményem, melyet a poet.hu-n publikáltam:
Könyörgés Karácsony kapujábanUram, adj békét, meleget!
Árva-koldus a szeretet
Bár új csodáról álmodik,
- Lásd, üres kézzel távozik.
Uram, adj erőt és hitet!
A bőség fillérrel fizet.
Szegény mártír az áhítat
Könnycseppel mindent átitat!
A magányosság itt belül
Az élet elöl menekül.
Szív-hegedűn fagyos a húr
Ott kint, a kevélység az úr.
Uram, az ÜNNEP közeleg
Sivár lelkünk csak kesereg.
Erősítsd, élesítsd a Fényt,
Tartsd meg e csöppnyi, vak-reményt!
URAM! Emelj fel magasra,
Segíts, hadd nézzek magamba!
Neved hálával súgja szánk
Uram! Áldásod add reánk!Török Stenczer Enikő
(2010. november - Ebben a rohanó, kemény világban egyre nehezebb lelkileg felkészülnünk a Karácsonyra. Kívánom kerüljön közelebb hozzánk a szent áhítat!)
-
Hozzászólt Budai Mihály December 13, 2011, 2:34pm
-
67 éves vagyok, tehát nekem nincsenek háború alatti élményeim, de az 1952-53-as évekre már eléggé emlékszem. Mi is sztaniolba csomagolt diókat akasztottunk a fenyőgallyra, amit gyerek fejjel én hoztam a közeli erdőből. Papírdarabkákat hajtogattunk össze és bele-bele nyírogattunk ollóval, ezáltal kialakítottunk olyan fantasztikus alakzatokat, mint a hópelyhek. Ajándék sajnos nem volt, mert abban az időben (paraszt családom volt), nagyon szegények voltunk. Maradt a szeretet és a béke. Természetesen már akkor is vittek
magukkal a szüleim az éjféli misére. Minden kedves barátnak, hozzászólónak Áldott Békés Karácsonyt kívánok !
,
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz