Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mint oldott kéve
Atyánkfia vendégeskedik, régi, erdélyi barátai hívták meg születésnapot ülni. Mondják, rendkívüli az alkalom, mert ismét együtt a család! Német neve ellenére az ünnepelt tősgyökeres szatmári, a hetvenes évek elején nősült, s igazi lófőszékely lányt vett feleségül. Az egyetemen ismerkedtek meg Kolozsvárott, megsajnálta a bikkfanyelvű lányt, ki sehogy sem boldogult a román szakszókinccsel, fordítgatott neki, meg segített eligazodni egyben-másban, s így összemelegedtek. Még a Ceausescu-érában települtek át - ne bozgorozzák őket lépten-nyomon odahaza! - remélve, hogy itt legalább magyarok lehetnek, meg aztán fiaik még elemisták, jobban boldogulnak majd anyanyelven.
Húsz évükbe telt, míg elérték itt is az ottani szintet. Albérletből szolgálati lakásba, végül saját házba költöztek, egy szelíd lankán kis szőlő is kerekedett, komfortos présházzal, mint egykor otthon volt - ezt szánták a családi összejövetelek színhelyének.
Közben a gyerekek kirepültek, ők meg nyugdíjba mentek. Felmenőik közül már csak a feleség édesanyja él, s most ő is itt van, két hétre ráhagyva a kicsiny székely portát a jószomszédokra. Atyánkfiával együtt éppen tízen övezik a szőttesterítő asztalt.
Gyermekeik szép pályát futottak be már eddig is. Egyikőjük programozó matematikus, vállalkozó, másikuk erdész. A nagyobbik nős, két gyermek édesapja, Hollandiában élnek, Utrechtben. Felesége belgiumi francia, egy brüsszeli szakmai konferencián ismerkedtek meg, s mivel midketten jól beszélnek angolul, az lett közös nyelvük. Fiúk otthon holland iskolába jár, kitűnő tanuló, de jól bírja "anyanyelvét" is. Testvére, kései leányka, még karonülő, mamája hol angolul, hol franciául gügyög hozzá.
Az öccs szerencsét próbálni Svédországba ment, fent északon erdészkedik, de nehezen viseli a klímát, s erőst birkózik a nyelvvel - ebben anyjához hasonlít -, azért németül valahogy elboldogul, annyi ragadt rá az apjától. Végre elhozta bemutatni barátnőjét is, kinek szülei még Tito idejében települtek ki Bácskából, s mivel anyja temerini sváb lány, jól beszél németül.
Atyánkfia már alig tudja követni a nemzeti-nemzetiségi szálakat, ezért igyekszik azokra szűkíteni a kört, akikkel legalább magyarul társaloghat.
Nagyanyó eddig némán ült főhelyen, riadtan fürkészve az egybegyűlteket, most váratlanul felsóhajt: Mint az oldott kéve...
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Verzár Csongor-Garabet Február 16, 2011, 9:16am
-
Nagyon várom ! Remélem, kitűnő lesz ! Hajrá !
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 16, 2011, 8:48am
-
Nagyon köszönöm megjegyzéseiteket! Mindegyikből tanulok valamit, s legfőképpen: erőt merítek. Vasárnap új írással jelentkezem...
Sándor
-
-
Nagyon igazad van Erzsébet ! A személyes példamutatás igen fontos. A megélhetés miatt nem felejthetjük el, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk ! És ez egy olyan téma amelyről egyre többen és többet kell beszéljünk és esetleg vitázzunk is. Az én gyermekeim mind itthon keresték meg ahelyüket, megélhetésüket. Jó székely-magyar érzelmüek mind. Erre remdkivül büszke vagyok, mert nem volt hiábavaló a nevelésünk. Öcsém még 1988 ban kimenekült, Bulgárián kereszytül. ( a Szófiai magyar nagykövetségre menekültek, az akkor híres 12-k között voltak, majd Székesfehérvárra jutottak, ott telepedtek le.) De sokat jár haza. Egy időben itt doldozott Romániában-Bukarestben, majd Csíkszeredában. Most újra otthon van,a lányai mind Magyarországon vannak. Kettő férjnél, a harmadik a tavasszal érettségizik, majd jön a főiskola, K.b. Budapesten. Azt remélem ők is a jó úton haladnak !
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 15, 2011, 5:56pm
-
Kedves Erzsébet! Nagyon a szívemből szóltál! A családban kezdődik minden. A gyerekek a család mentalitását követik, és elsősorban a szülők személyes példaadásából tanulnak, jót is, rosszat is... kezdve a hétköznapi apró megnyilvánulásoktól akár a politikai állásfoglalásig. Minden szavaddal egyetértek, csak nem tudom ilyen kedves lelkesedéssel megfogalmazni!
-
Hozzászólt Kiss (Sajgo)Klara Február 15, 2011, 1:34pm
-
tetszik
-
-
Kedves Erzsébet, most nagyon-nagyon szeretnélek megölelni!
-
Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Február 15, 2011, 11:07am
-
Elnézést a bakiért.
Úgy kell értelmezni,hogy a második a gondolatsor eleje.
-
-
szeretetének. Ez annyit is jelent hogy minden gondolatommal, lélegzetvétellel,
tettemmel ezt sugalmazom a gyerekem felé. A gyereknevelés elsősorban tettek
kérdése, példamutatásé. Pl. ha a tiszteletről van szó, akkor a gyerekem nem azt
fogja nézni, hogy mit mondok róla, hanem azt hogy én hogy beszélek a szomszédról,
a rossz gyerekről stb.
Nemzetközi példák: például a kurdoknak országuk sincs, pedig többen vannak mint mi.
A norvégok csak 4 millióan vannak nagyobb területen , a szlovénok még kevesebben
vannak, ők is ezen a gondolatokon át kellett rágják magukat.
Harmadszor, a közösségbe tömörülés csak előnyös lehet, erősítheti a hitet, megadja
az együttlét örömét.
Ahogy az sem véletlen hogy ez az oldal létrejött és ilyen sokan csatlakoztak hozzá.
-
-
Mint egy lavina, úgy indított el egy gondolatmenetet a blog írója.
Köszönöm Sándor.
Remélem igazam lesz.
Igazad van János a fiatalok nevelését illetően.
Csakhogy nem állunk meg féligazságnál.
Feltesszük azt a kérdést: hogy mi a teendő most már,
ha felismertük ezt az igazságot?
Azt mondják hogy az ok felismerése, már fél gyógyulás,
mert tudom mit kell eltávolítani.
Leírom hogy én hogyan látom.
Először is pesszimistán nem lehet harcolni!!!- hogy úgy sem fog sikerülni.
Másodszor:Mi rajtunk múlik. Hogy mennyire akarjuk ezt???
A politika csak besegíthet.
Az iskolába a fiatalok hazafias nevelése, felgyorsíthatná. Nagyon jól jönne.
De egyedül csak ez, nem fogja megoldani.
Mindenki teszi a maga dolgát, ahogy eddig is, a saját megélhetőségét nézi,
de más előjellel. Még a mesében is a legkisebb gyerek győz. Vajon neki mert
volna menni, ha tudja, hogy esélye sincs?
Nem hiszem. Tehát hit is kell hozzá.
A székelyeknél is Csaba királyfi segít.
Majd sikerülni fog az unokáimnak, vagy az ő unokáinak...
Mindenkinek a lelkében mélyen ott kell lennie a hazaszeretetnek, a szülőföld
-
-
Kedves Zsuzsa! Ez még az én történetemnél is szomorúbb, amolyan"keserédes" fintora életünknek. Köszönöm!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz