Tamás Tomi és a meleg
Írta: Attila - benczi (Dawn Bat )
- Rövid novella -

... emléktöredékek, aprók színesek és színtelenek csapkodnak éjjel álmaimban, nappal fel- fel villanó valós képekben.
------
A hetek óta tartó esős napokon túl vagyunk. A Város, hát nem is tudom, olyan vizes, szomorú, de mégis ott bújkál a vidámság napsugaraival... Remélem.
... elkábított a meleg, de nagyon. Próbáltam a tudatom maradványaiba kapaszkodni, hogy a való világban maradhassak, egyre nehezebben ment.
Honnan ez a meleg hullám? Mintha egy műanyagképernyőn keresztül látnám a környezetem, hullámzik minden,- lüktetve téves képeket kapok...
Érzem a Város, a városom kidob,- eltaszít magától s ez az érzés éles, fizikai fájdalmat okoz. Talán napszúrást kaptam!
Egy nő rám pillantott, sárga fogai félelmetes fegyvernek tűntek. Mi jöhet még? Fékcsikorgás, egy huszonéves srác habzó szájjal valamit ordít... Nem hallok semmit!
A másodpercek elnyúlnak, egy hideg szellő elsárgult papírt csap az arcomba, ízzadtáságtól reszkető kézzel arcomról leveszem s a homályban elvesző betűket lassan összerakom:

te hiszed most vége,
eldobom az üres üveget...
várok, reménykedek.
Csótányok földre tipornak,
a sötétben kuporgók újra látnak.

Egy rendőr megfogja a vállam, a házak fölém tornyosulva vihognak, a parkban a gyerekek sírnak. Sziréna,- karok,- hordágyon fekve,- fehér köpenyek lebegnek. Ez fáj! Karom zsibbad, már nem zihálok, légzésem nyugodt. Mily kellemes illat!
Nővérke ágyam mellett matat, rám mosolyog.
Most már minden rendben - búgó hangja megnyugtat.
Az operáció sikerült, a fő nyaki ütőér eldugult s nem kapott az agy oxigént, de most már minden rendben van - egy sárga papírt tesz a kezembe...

te hiszed most vége,
eldobom az üres üveget...
várok, reménykedek.
Csótányok földre tipornak,
a sötétben kuporgók újra látnak.
Villanyégő, puha ágy
újra ébredő vágy.
Derekad hozzám simul
vállamon hajtincseid
s játszom vele vadul,
csókolom szerelmesen ujjaid...

A Város nem hagyott el, mint szerető anya magához ölelt,- felkarolt ... Visszaadva életem.