Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Neked bevallom. Őszintén. Töredelmesen.
Lázadó ifjú koromban, amikor annyira fontos volt a trapéz nadrág szárának bősége, a varrónőtől hazahozott szoknya hossza, a szemhéjtus vonalának íve, a „Szabad Európa” rádió hullámainak vadászata, az éjszakai luxemburgi rádió zenés műsora misztikus éteri hangokkal keverve, a házibulik szinte heti gyakorisága – bizony sokszor méltatlankodtam sorsom ellen. Miért ide, miért éppen ide születtem, a Kárpátok gyűrűjének közepébe?
Akkor még nem tudtam, milyen szerencsés vagyok. Ma már tudom.
Felnőni, fiatalnak lenni egy olyan közösségben, hol a megélhetési nehézségek dacára tisztelete, rangja, értéke, becsülete volt a segítőkészségnek, az összetartozásnak. Senkit sem hagyott magára a közösség. Lakodalmak előkészítésénél, temetéseknél, halotti tor, a fél falu ott segédkezett. Nem üres kézzel ment oda. Tyúkot, tojást, lisztet vitt a kosárban. Módja volt az ilyennek. Elődeinktől örökölt természetes, tisztes módja.
Egyházi társulat rendje vigyázta, hogy minden gördülékenyen menjen. Asztalterítők, tányérok, evő- és főzőeszközök, poharak a közösségi eseményekhez (mindenki szám szerint pótolta a természetes fogyást!). A társulati tagok meghatározott váltásokban gondoskodtak a sírgödör kiásásáról, majd a hantolásról. Szekeresek, kik gyászbojtos szarvú tehenekkel, ökrökkel vitték andalogva a család által padmaly deszkákon körülült koporsót a templom feletti temetőbe, míg a lassú gyászmenetet „rezesbanda” kísérte alkalomhoz illő gyászzenével.
Ha szeget vagy drótot nyelt, lábát törte valamelyik család állata, ha valamilyen okból már nem lehetett friss káposztaleveleken kiárusítani a húsát, netán a Sápa hegyi dögkútban végezte, megbízott emberek körbejártak a faluban, füzettel a kezükben és felírták, ki mennyivel járul hozzá, anyagi helyzetétől függően, a veszteség enyhítéséhez. Ez kölcsönös, de legfőképpen természetes volt. Ünnepelni, vigadni, házat építeni, az Úr asztalához járulni, temetni, gyászolni, segíteni – együtt.
Persze akkor sem voltak szentek az emberek. Pletyka, szomszéd-, testvér-harag, hűtlenség akkor is volt. Hiszen az emberi gyarlóság kortalan. Mégis, azt hiszem, kevesebb didergő lélek volt és talán többen voltak azok, kik lámpást gyújtottak lelkük ablakában, hogy a másik ember is odataláljon.
Ma több száz kilométer választ el ettől a Kis-Küküllő menti falutól, ettől a megfogyatkozott, az élet múlásával kicserélődött közösségtől.
Azt is tudom, hogy már sok minden nem a régi. Mi sem. Mégis gazdagnak érzem magam, hogy életem része lehetett ez a közösség és lélekben ez a kötelék örök.
Lehunyom szemem és végig megyek „Le az utcán, le végedes végig …”
2014.12.11.

Megtekintések: 515

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 27, 2015, 7:33pm

Szép, szívhez szóló vallomás. Köszönöm, hogy olvashattam!!!

Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Február 27, 2015, 7:04pm

Nagyon szép.Kösznöm.

Hozzászólt Tánczos Erzsébet Február 27, 2015, 6:57pm

De szépen írtad meg. Köszönöm.

Hozzászólt Gálffy Mária Február 27, 2015, 5:46pm

Nagyon szépen foglaltad össze egy falu közösségi életét,ami mára teljesen elsatnyult.A miértre nincs válasz,esetleg magyarázkodás és remény ,hogy egyszer csak rájönnek az emberek,hogy a kölcsönös szeretet és segítség nélkül üres az élet.

Jó volt olvasni,köszönöm

Hozzászólt Pethő Katalin Február 27, 2015, 5:46pm

Mintha hazarepültem volna, amíg olvastam, a nagyszüleim falujába, Kisküküllő-Széplakra és láttam ahogy hozzák az asszonyok a tojásokat beleültetve a lisztbe, meg mindent, amit leírtál. Én is úgy élem meg, hogy óriási + az életemben, amit nem vehet el senki. Szép írás, köszönöm!

Hozzászólt Bartha Istvan Február 27, 2015, 5:37pm

Hasonló hagyományok, szokások uralkodtak mifelénk is a Nagyhomoród mentén és a felsoroltak nagyrésze most is müködik. Többek között a "kaláka" épitkezéskor, vagy a gyüjtés tüzkár esetén. Nálunk is új szelek fújnak, haladás , fejlődés, gépek és tehnikák, de  lényeg az, hogy még van közösség és a szükség esetén segitség, összefogás.

Hozzászólt Baksai József Coci Február 27, 2015, 5:31pm

Igy igaz !!!

Hozzászólt U.Marika Február 1, 2015, 7:52am

Terike, nem csak lélekben, cselekedeteidben is örök, átörökítetted a jóságot! Köszönöm szépen! :)

Hozzászólt Forró Hajnalka Január 20, 2015, 9:01pm

Ilyen a közösség megtartó ereje.Boldog az az ember,aki ezt ismerheti.

Jó volt olvasni ezt a remek írást!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek