Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ifj. Kiss János és ifj. Jánosi Péter az 1989-es forradalom napjaiban kötelező katonai szolgálatukat töltötték egyik temesvári katonai alakulatnál, közvetlenül a főtér szomszédságában. A két marossárpataki legény éppen laktanya őrségben volt a decemberi zavargások idején, így őket nem vezényelték ki a város főterére a tüntetők ellen. De a kaszárnyában sem volt könnyű megélni a forradalmat, gyakran kerültek életveszélyben, s közel három hétig voltak állandó harckészültségben.

 

- December 16-án, a sötétedés beálltával, csökkent a közúti forgalom, s egyre jobban hallatszott a tüntető tömeg zaja. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy mi történik az egyetemi városban, s Tőkés Lászlónak a nevét sem ismertük. A tisztek azzal ámítottak, hogy barátságos mérkőzést játszott a Poli Temesvár focicsapata, s a zajt a győzelmet ünneplő tömeg idézi elő. Ekkor még nyugodt éjszakánk volt, nem tájékoztattak a valós eseményekről. A tisztek látszólag nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a hangorkánnak. Valószínű arra gondoltak, hogy a milícia rövidesen szétoszlatja a részegekből álló csoportot. Ez volt az utolsó nyugodt éjszakánk decemberben. – emlékezett vissza Jánosi Péter.

Másnap kissé furcsállották a fiúk, hogy a kaszárnyában megduplázták az őrséget, s Dumitrescu kapitány, a politikai tiszt parancsot adott egy-egy tele tár lőszer kiosztására. Addig rendszerint 6 golyóval vonultak ki személyenként az őrség tagjai, december 17-én reggel 32 töltényt vittek magukkal az őrhelyre. Délelőtt a kiskatonák egy részét kivezényelték kordont állítani a főtérre. Este behívták a tiszteket, akik ott aludtak a kaszárnyába, állandó riadókészültségben. December 17-én, vasárnap este megszólaltak a fegyverek a város főterén…

A börtön lakói hamarabb megtudták az igazságot, mint a kiskatonák

- December 18-án állandó felkészültségben voltunk. A csapatzászlókat kivették az üvegablak mögül, ahol állandó őrséget kellett teljesíteni. Bajtársainkat az udvarra parancsolták, álig felfegyverkezve, teljes felszereléssel. A tisztek idegesek voltak, de akkor még titkolták előttünk a valóságot. Az összes működő járművet kihozták a gépkocsiparkból, s az udvaron sorakoztatták fel. Mi őrségben maradtunk, s izgatottan vártuk a fejleményeket. Akkor már tudtuk, hogy ami történik, az már több egy hadgyakorlatnál. December 19-én az egység katonáit kivezényelték a város főterére, s a kaszárnyába félezernyi katona érkezett Olténiából, Vanju Mare-ról. Érdeklődésünkre, az őrség parancsnoka közölte velünk, hogy Magyarország megtámadta Romániát, s mi a legmagasabb harckészültségi fokozat elrendelésére várunk, hogy elhagyhassuk a kaszárnyát. Egy kerítés választott el a börtöntől, ahol politikai foglyokat is őriztek. Valószínű, hogy ők hamarabb hírét vették a zavargásoknak, mert lepedőket gyújtottak meg, s folyamatosan ütötték a vasrácsot. Közben egyik kollégánk elfogott egy egyetemi hallgatót, aki a milícia elől menekült, s hogy ne kapják el, a kerítésen át beugrott a kaszárnya udvarára. Az őrség parancsnoka jelentette a dolgot, s az egyetemistát átkísérték a börtönbe. – mesélte Kiss János.

            A kaszárnya lakói nappal többször is láttak, a kerítés túlsó oldalán népes csoportokat felvonulni, de még mindig zavaros volt előttük minden. A nap folyamán hangosbemondókkal felszerelt ARO gépkocsik járták a város utcáit, fasiszta erőknek nevezve a tüntetőket, arra kérve a lakosságot, hogy ne vegyen részt a zavargásokban, mert rövidesen enyhülni fognak a megszorítások. Este a tüntetők gépkocsikat gyújtottak fel, Molotov koktélok robbantak, Bukarestből jóváhagyás érkezett, hogy célba vegyék a tüntetők lábait. A forradalmi események hihetetlen gyorsasággal bontakoztak ki. Temesvár után Aradon, Kolozsváron is utcai tüntetésekre került sor. Az iráni útjáról visszatért Ceausescu még megkísérelte, hogy egy hamarjában összehívott nagygyűlésen megfordítsa az események menetét, de sikertelenül. December 21-én a bukaresti lakosság belefojtotta a szót a diktátorba, s a Securitatea fegyvereivel szembeszegülve a forradalmi felkelést az egész Romániára kiterjesztették.

Éjszakázás egy ARO gépkocsi alatt

- December 22-én a hadsereg és a rendőrség a felkelők oldalára állt, s felvette a harcot a Securitate erőivel. A város első titkára vagy polgármestere – már nem emlékszem biztosan - önként jelentkezett a kaszárnyánál, hogy elkerülje a tömeg bosszúját. Ezen a napon egy feltételezett terroristát is behoztak, akit a repülőtéren fogtak el, s nálunk folyt le a kihallgatása. A Vanju Mare-ról érkezett századok a kaszárnya udvarán töltötték az éjszakákat, mi 12 órás őrséget végeztünk, naponta alig 2-3 órát pihenve. Egyik éjszaka megállás nélkül lőtték a kaszárnyát. Bebújtunk egy ARO gépkocsi alá, s ott töltöttük a csupasz földön az éjszakát. Mindenki nagyon félt, de a tisztek voltak a legjobban berezelve. Főleg sötétben éreztük magunkat életveszélyben. Egyszer egy közelben lévő daruról lőtték a kaszárnyát. Másnap az őrnagyunk berakatta az irodája ablakait téglával. Ceausescu menekülését követően, az ebédlőben tartózkodtunk, amelynek ablakából kilátásunk volt az utcára. Egy feketeruhás alak belőtt közénk, szerencsére senkit sem talált. Egyik tartalékos altiszt, aki az ablakhoz közel állt géppuskasorozatot engedett utána, de nem talált. Őrség közben gyakran esett az eső, s ilyenkor felparancsoltak a kilátótoronyba, ahol könnyű célponttá váltunk… de megúsztuk. A kaszárnya körüli kerítés viszont csupa lyuk volt a leadott sorozatoktól. Néha órákat hasaltunk az udvaron, s ha a kaszárnya irányában lőttek, rögtön parancsot kaptunk a tüzelésre. Reggel láttuk, hogy néhány katona megsebesült, ezeket kórházba szállították – fogalmazott János.

            Az őrség 15 kiskatonából és két altisztből állt. A szabályzat értelmében, a meghirdetett „rendkívüli állapot” idejére, le kellett volna cserélni az őrséget, mert a fiúknak külön feladataik, beosztásuk volt századjukon belül. De ez nem történt meg. János és Péter, társaikkal együtt három hétig őrizte éjjel-nappal, hosszabb pihenő nélkül a központi kaszárnya épületét. Ez idő alatt a fegyver állandó jelleggel náluk volt, előfordult, hogy naponta csak egyszer ettek, és egyáltalán nem volt lehetőségük fürdésre, tisztálkodásra. Közben a városban egyre nőtt az áldozatok száma. Éles golyóval lőtték a tüntetőket, holttestek és sebesültek feküdtek az utcákon. Egyre több áldozatról számoltak be a rádióban, tévében…

Ma sem tudjuk az igazságot?

- A katonaság „átállása” után, bajtársaink egy része a város fontosabb épületeit őrizte. Egy Bogdan nevű maroskeresztúri kollégánk és néhány társa, azt a feladatot kapták, hogy egy volt szekustiszt lakását védjék meg a tömeg haragjától. Bogdanék kíváncsiságból átfésülték a lakói által elhagyott házat. A fiókokban valuta volt, de nem tudták, hogy mi az, régi pénznek vélték. 100 márkát megtartott a keresztúri fiú, s néhány nappal később büszkén mutogatta. Aztán elcserélte 100 lejre (…) – mondta mosolyogva Péter.

A forradalom utáni napokban, magyarországi kamionok hozták az első segélyszállítmányokat. A kiskatonáknak is bőven jutott a magyar kenyérből, Peti és Jancsi, életükben először 2 literes, palackozott üdítőt kóstolhattak. Sokat esett az eső, a ruha mindig rajtuk száradt meg, a sisak gyakori viselése fejfájást okozott. A kaszárnya lakói kissé megnyugodtak, de még mindig harckészültségben voltak. Az itthoniakkal csak január 4-én sikerült felvenni a kapcsolatot, akkor tudták meg, hogy a sárpataki fiúknak nem esett baja. A politikai tisztek idejében leléptek a kaszárnyából, többet nem látta őket senki. A parancsnokot is lecserélték és áthelyezték.

- Januárban minden katona nyilatkozatott kellett adjon, hogy hány golyót használt, lőtt el és milyen célpontra.  A tisztek mosták kezeiket, mindenki tagadta, hogy parancsot adott volna a tüntetők elleni sortűzre. Az igazságot nehéz lenne megtudni, a városba vezényelt bajtársak sem beszéltek erről. Pedig őket meg lehetett volna érteni (de a parancsnokot?), a katonának teljesíteni kell a parancsot. Amikor a Vanju Mare-i katonákról érdeklődtünk, feletteseink azt mondták, hogy Elena Ceausescu parancsba adta, hogy a várost fel kell robbantani a sorozatos tüntetések miatt, hogy megszűnjenek a zavargások. Az olténiai századoknak valószínű ez lett volna a feladata. – véli János.

            1990 első napjaiban a temesvári katonák naponta kaptak eltávozási engedélyt a városba. De haza senkit sem engedtek, még bizonytalan volt a politikai helyzet. A kaszárnyában feljavult a koszt, márciusban ismét feleskették a katonákat. A marosvásárhelyi fekete március idején az új parancsnok az ebédlőbe hívta a katonákat, ahol őszintén ismertette a valós helyzetet, s nyugalomra intette őket. Magyar-román konfliktusokra, a kaszárnyán belül nem került sor sem addig, sem azután. Jancsi és Peti áprilisban jött haza először Marossárpatakra. Azóta 22 év telt el, de még mindig hihetetlen pontossággal emlékeznek az átélt eseményekre. Úgy érzik, szerencsések voltak, hogy őket nem vezényelték ki a kaszárnyából. A városban lezajlott lövöldözésekben katonák is estek el. Máig sem tudni, hogy kik lőttek rájuk, több mint két évtizeddel az események után sem tudjuk, hogy államcsíny vagy forradalom volt 1989 decemberében.

                                                                                              Berekméri Edmond

Megtekintések: 831

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Hanczig Zoltán December 24, 2011, 11:20am

Az adott időben már számoltam az alig egy hónapnyi visszamaradt időmet az 1év és 4 hónapos katonaságból melynek utolsó egy évét a Bukarest-Duna csatornánál teljesitettem munkára beosztva. Emlékszem, hogy volt egy dugi kis ,,Ric'' fülhalgatósrádióm amit titokban villanyoltás után hallgattam a felsőágyban felfüggesztve egy vékony rézdrótot antennának. Meglepő modon sikerült az ,,Amerika hangja'' adását befogni ily módon értesültünk a Temesvári eseményekről már 17-18.-án. 21.-éig elég nyugodt volt a helyzet nálunk, senki nem tudott semmit csak mi egy néhányan kik hallottuk a rádióban mi is tőrténik. 21.-én viszont kitőrt a ribillió, a tiszti klubban lévő TV-n a TVR kőzvetitette a Bukaresti eseményeket. Ezt kővetően leginkább a nagy fejetlenségre emlékszem, ugyanis miután a katonaság átállt a tüntetők oldalára a kőzős ellenség a milicia meg a securitate lett. A kőzzelünkben volt egy szekus alakulat, tisztjeink félelmükben és tehetetlenségükben rőhejes módon lapát meg csákánnyelekkel fegyvereztek fel bennünket, őszintén be voltam rezelve hisz mit is tudtunk volna csinálni husángjainkkal egy gépfegyveres támadás esetén. Másnap felpakoltak bennünket teherautókra, irány Bukarestbe harcolni, mi akiknek katonai kiképzésünk egy nappali meg egy éjjeli géppisztolyos lővészetből 5-5 tőlténnyel, egy gránátvetésből és diszlépés menetelésből állt. Akkor volt számomra a legforróbb a helyzet de szerencsére egy felsőbbrendü tiszt visszavezényelt minket. Talán, ha ez a szerintem, tisztán látó ember (vagy véletlen müve) nem fujja le a dolgot, ma nem irnék itt hisz Otopeni-re vittek volna ahol a szerencsétlen ejtőernyős kiskatonákat mészárolták le... Kővetkezésképpen minden szinten szerintem az eseményekre a tudatlanság, szervezetlenség, fejetlenség volt jellemző...

Hozzászólt Berekméri Edmond December 24, 2011, 7:21am

Köszönöm a figyelmet és a hozzászólásokat!

Hozzászólt ötvös irma December 22, 2011, 10:55am

E dátum emlékét nehezen lehet elfelejteni,.sok igazságtalan dolog történik ma is.Ez mindig kiváltja a megtorlás valamilyen formáját.A GYÜLÖLETmüködik ,A SZERTET hiánya egymás iránt ,ugy tünik teljesen megszünőben van.Pedig enélkül soha nem lesz nyugalom és béke, amire mindenki sóvárogva vár .Erre kellene törekednie mindenkinek hisz azért  vagyunk emberek.

Hozzászólt csiszér irén December 21, 2011, 10:25pm

Nem szivesen emlékszem vissza,ma is félelem fog el ha  Dec  17.re gondolok.Egyedül voltam szolgálatos a Marosvásárhelyi  Távirati- Irodán( ahová idegen engedély nélkül nem léphetett be, és abban az időkben katona-könyvünk volt, a szekuritáte felügyelt, a továbbitott hiradásokat nem volt szabad kifecsegni )

Vasárnap volt, elég csendes délutánnak igérkezett,már sötétedett, amikor a zárt ajtón erélyes dörömbölést hallottam.Megijedtem mert a kapus nem telefonált hogy érkezik valaki.Kérdeztem : Ki az ? a válasz :ARMATA deschideti! Kinyitom az ajtot és majd elájultam. egy katonatiszt  két fegyveres katonával nyomul be az ajtón, és már kapom is a parancsot,azonnal továbbitsam .... (több oldalas listán,több száz kiskatona és tiszt cimével) azonnal jelentkezzenek az egységnél !Nem sokáig birtam egyedül, egy óra múlva bent volt  főnök, igazgató,kollegák, egész éjszaka dolgoztunk, de az elvtársak nem mondták  meg hogy mi történik.Amikor elmentek,Temesvári kollegáktól értesültem  telefonon, hogy ott mi történik.

Peches voltam, mert a Vásárhelyi márciusi eseményeken is helyt kellett állnom  (ekkor  már a külföldi újságirók hireit kellett továbbitani) ami a fordulat elött csak szigorú cenzúrával volt lehetséges.

Vártuk a szabadságot, de  nem igy képzeltük !

Hozzászólt Szanto Geza December 21, 2011, 1:24pm

Nagy erdeklodessel olvastam a jelentest.

Sajnalom hogy ebbol a tortenelmi nagy alkalmi helyzetbol Magyarorszag keptelen volt kialni az igazsag oldalan .  Valoszinu hogy ilyen helyzet eletunkbe nem fog ismet mutatkozni.

 

Szanto Geza

Hozzászólt vincellér zoltán December 20, 2011, 7:17pm

Szép Jó estét!

   Én a "forradalom" idején Szebenben voltam katona az 1989-es repülős egységnél Szebenben ahol tudják hogy ki volt a főnök ....ha nem akkor meg mondom Nicu Ceausescu a fia a diktátornak ,az egységben ahol szolgáltam 4 magyar volt...mind a 4-en kolozsváriak voltunk ..magyarul "csókosak"  semmi olyant nem tapasztaltunk hogy a magyarok megtámadták volna Romániát sőt olyan összetartást nem tapasztaltam azóta se mint akkor a magyar -román viszonyról ..pedig a mai nap is nagyon utálom a románokat de nem a hová tartozás miatt hanem ez egy felfújt dolog mindenki döntse el hogy melyik oldalon áll mindenkinek igaza van meg nem is ....szóval ezt a dec-ri 1989-es forradalmat mindenki át élte ,mindenki úgy értelmezi ahogy akarja de egy a lényeg semmi sem történt csak egy embert úgy mond "kivégezetek"azóta sem jobb a helyzet söt a román -magyar gyűlölet nagyon előkerült mely eddig legalábbis az én személyes tapasztalataim szerint nem érzékeltem ....de mindegy köszönöm hogy meghallgattak ...és mindenki DÖNTSE el hogy MELYIK oldalon áll......tisztelettel V.Zoltán

Hozzászólt Berekméri D. István December 20, 2011, 5:55pm

Helye van az emlékezésnek ezekben a decemberi napokban. És lám, az Észak-Koreai "hős vezér",Kim Jong Il is épp most "nyújtotta be a számlát".Lehetne ez egy lehetőség az észak-koreai nép számára ! ?

Hozzászólt zachari ilona December 20, 2011, 9:36am

en Varadon eltem at az egesz esemenyt,hala  nalunk nem voltak ilyen borzalmak,csendben tortent minden. a t.v.-bol ertesultunk mindenrol.

Hozzászólt Torma Ferenc December 19, 2011, 7:12pm

Én, Aradon éltem át ezt az időszakot. Furcsa érzés volt átélni azt a forradalmi hangulatot. Nagy volt közöttünk az összetartás lehetett az román, magyar, sváb, vagy más kisebbséghez  tartozó. A káosz is nagy volt, a félelemmel teli, vaktában lövöldöző katonák között. Közülük sokan, talán azokban a napokban lőttek először éles tölténnyel. Volt olyan "kiskatona", aki csukott szemmel húzta meg a ravaszt félelmében, a fegyverek ropogása, és a süvítő golyók ijesztő hangzavarában. Kár azokért a honfitársainkért, akik életüket adták a "forradalomért"! Ők már sohasem tudják meg azt, hogy ez nem volt forradalom! Béke poraikra!

Hozzászólt Lévai Katalin December 19, 2011, 7:01pm

erdekes volt olvasni. koszonom szepen.

talaltam egy forumot itt az oldalon mely ezt boncolgatja 

http://www.erdelyimagyarok.com/forum/topics/hogy-elted-meg-89-decem...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek