Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kávé nélkül nem kel fel a nap. Nincs reggel, nincs ébredés, nincs kezdet és nincs folytatás. A forró, illatos fekete épp olyan jól esik porceláncsészéből, mint egy benzinkút automatájának műanyagpoharából.

Türelmetlenül állok reggel a tűzhely mellett és bűvölten bámulom az apró láng fölött fázósan kucorgó kávéfőzőt. Feljebb csavarhatnám a lángot, de akkor hirtelen főne a víz, és csak felületesen rohanna át az őrölt kávéval teli szűrőn. Erőltetett nyugalommal nézem tovább a kis kotyogót, és örülök, amikor ezüstszínű teste lassan izzadni kezd. Két kövér vízcsepp csorog végig az oldalán. Néhány perc, és lehet hallgatózni. A forrásnak induló víz lassan dorombolni kezd a főző belsejében. Aztán hirtelen csend, türelmetlenül benézek a felhajtható kis fedő alá. A cső oldalán épp akkor kezd lassan csorogni az első néhány csöpp fekete nedű. A kis főző egyre bátrabban, erősebb sugárban ontja a drága italt, a konyha hirtelen megtelik friss illattal, napfénnyel, energiával. Aztán elkezd figyelmeztetőn kotyogni, majd hangos prüsszögéssel adja tudtul a világnak, hogy kész a kávé.

Cukrozom, kavargatom, közben beszívom forró gőzét. Az erős feketekávé első cseppjeit lehunyt szemmel, szinte áhítatosan kortyolgatom. Csak ezután gyújtok rá. Elkezdődött a nap.

Nemrég néhány órás autóút után megálltunk egy benzinkútnál. Kiszálltunk, megmozgattuk zsibbadt tagjainkat, aztán szétszóródott a család. Egyik éhes volt, a másik szomjas, a harmadik futott a mellékhelyiségbe. Én csak egy forró kávét akartam (egy cigivel). Bementem a kis boltba és megláttam a csillogó kávéautomatát. Amíg aprópénz után kutattam, vetettem egy pillantást a kávékínálatra. A hatalmas gép több fajtájú és erősségű kávékülönlegeséggel csalogatott, tejjel, vagy anélkül. Rövid gondolkodás után presszókávét választottam kevés tejjel, bedobtam az aprót, majd megnyomtam a megfelelő gombot. Műanyagpohár halk surranása hallatszott, majd a gép darálni kezdett. Aztán mély búgás következett, közben kristálycukor zörrent a pohár alján. Néhány másodperces csordogálás után aromás kávéillat töltötte be a teret. Türelmetlenül kiszabadítottam a gép fogságából a forró, hajlékony kis recés pohárkát, búcsút intettem az eladónak, és rohantam a kijelölt dohányzóhely felé.

Akárki akármit is mond, nincs párja a benzinkútnál vett gépi kávénak. Ma már minden sarkon van egy-egy kávéautomata, de a legfinomabb kávékat a benzinkutak boltjaiban lehet venni.

Nehéz dolgom lenne, ha választanom kellene az otthon főzött kávé és az utóbbi között. Az élvezet csúcsa talán egy benzinkút kávégépébe szerelt kotyogó kombinált kávéja lenne. Ilyen bizarr gondolatokat csak a koffeinéhség tud kelteni. Azt hiszem, kimegyek és főzök egy jó erős feketét.

Megtekintések: 383

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Molnár Emőke Augusztus 28, 2014, 6:29pm

Mintha magamat olvasnám. Kellemes hangulatkeltő olvasmány.

Hozzászólt Nagy Mária-Edit Augusztus 28, 2014, 4:58pm

Kedves János, köszönöm a "szemhunyást", igyekszem leszokni :)

Hozzászólt Dr. Csuták János Augusztus 25, 2014, 3:00pm

Nagyapám még csak hírből ismerte a kávét, én már nehezen tudnám elképzelni nélküle a napjaimat. Két nemzedék alatt kialakult egy újfajta függőség, vagy rabság (?) - kinek-kinek kedve és ítélete szerint. Nagyon sok helyen lehet nagyon jó kávét inni, de a legjobb az otthoni, reggeli első KV. Annak hangulata van. Egy hétig máshol ittam reggeli nedűmet, jó volt, de nem olyan. Amikor végre meghallottam az otthoni kávéfőző darálójának jól ismert hangját, tudtam, itthon vagyok.

Megrögzött antinikotinista vagyok, mindenkit ostorozok, aki bűzrudat vesz a szájába, de ez az írás a hangulata okán szemhunyásra késztet. (Persze, azért ha lehet, tessék leszokni!)

Hozzászólt Nagy Mária-Edit Június 8, 2014, 11:25pm

Kedves Ernő, mélységesen együttérzek Önnel. Hangsúlyoznám azonban, hogy az írás inkább a kávéról szól, mint a cigiről. Csak a saját konyhámban, udvaromon, valamint a kijelölt dohányzóhelyeken füstölök. Nemdohányzókat nem mérgezek. A kávé nagyon élvezetes cigi nélkül is, egyébként. Örülök, hogy ma már tilos irodákban dohányozni. Köszönöm a hozzászólását.

Hozzászólt Beke Ernő Május 30, 2014, 6:58am

Nekem az életemből ezen "nemes" érzések, élmények kimaradtak, csak a látványuk volt lélek nyomorító. Miért? Azért mert kénytelen voltam egy olyan irodai munkaközösségbe dolgoznom több mint 20 éven keresztül, ahol a reggeli köszönés cigaretta gyujtás volt, majd következett a szertartásos kávé főzés, aminek elfogyasztása - hangos szürcsölgetése- természetesen megint cigarettázással járt. Én meg csak nyeltem a sürü füstöt, könnyezző szemekkel, és tűrnöm kelett a kollégák "élvezkedését" hisz alig multam 20 éves, és fönök, fönőkné meg a másik 4 kolléga ősszesen 6 mind - mind rabjai voltak ezen káros szenvedélynek. Aztán csak eljött az én napom is, amikor mindezen emberek, majd egy hejiségben, lettek öszegyűjtve, és egymást túl licitálva itták a sötét nedüt ki keserüen ki édessen dicsérve úgy a kávét mint a szivott többféle márkájú  cigarettát. Maguk után hagyva a sürü füst felleget, eltaposott csikkeket,a padlóra kiloccsantot kávét, egy-egy keserű köpetet az eldobott gyufaszálak társaságába. Nem telt el egy fél év és a dohányzó fehérre meszel falai sárgára szineződtek, és hiába volt a szellőztetés, a nikotin szag az dőlt beőlle. Egy ilyen helyiség látványa gondolom senkinek se lehetett kedvére, hát még a szerencsétlen takarító nőnek, aki ráadásul még nem is cigarettázot!

Kedves Mária, elnézést a fenti sorokért, de le kellet írjam mert én a kollégák mindennapos 2-3 kávézásától és a személyenként elszivott egy csomag Carpati, /szürős, nem szűrős) Marosesti, amelyek szagába néhanapján más cigaretta füst is keveredett, nem élvezetet hanem szenvedést kaptam. Haza menve a ruháimból kivetközve szabadultam az elszivott cigaretták füstjétől. Aki nem dohányzik, csak az tudja mind ezen átélt érzéseket, kint, amit a kávézás , az elgyújtott gyufaszál keserű foszfora, meg a rád törö gomolygó cigaretta füst okoz.

Ami az írást illeti, reális, természetes gördülékeny, egy másik témájú írását szívesen ovasnám a közel jövőben.

Hozzászólt karoly peszler Május 30, 2014, 1:49am

EN UGY GONDOLOM HOGY EGY OTTHON FOZOTT rotyogo KAVENAK NINCS ELLENFELE ! VISZONT EGY OSZTRAK HEGYEK VAGY HARGITAI FENYVESEK KOZOTT LEVO BENZINKUTNAL ( KOBOL, FABOL KESZULT ) HA MEGALLUNK PIHENNI...KAVEZNI   NOS ANNAK HANGULATA VAN.....UTANOZHATATLAN ES FELEJTHETETLEN

 

Hozzászólt Attila Benczi Május 29, 2014, 11:08pm

Éreztem a kávé illatát! Azt hiszem én is, kimegyek és főzök egy jó erős feketét!

Hozzászólt Gálffy Mária Május 29, 2014, 11:05pm

Ez a kedves írás után,valószínű még a nem kávé fogyasztók is megkívánják!

Köszönöm a lehetőséget,hogy olvashattam.

Hozzászólt Kilin József Attila Május 22, 2014, 10:20pm

 Jó volt olvasni ezt a ˝kávéillatú˝ írást, köszönöm! Kár, hogy ilyen késő van ... :))

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek