Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 A bokor aljában a föld megmozdult. Valami mocorog, valami ébredezik.A kis Csiperke az, aki életre kelt, és a földalatti rabságát győzné le. Szabadságra vágyik, de nem lehet.Nem lehet, mert minden porcikája reszket a félelemtől. A félelem az újtól, a mástól nem engedi kibontakozni, pedig valahol mélyen belül az ösztönei noszogatják.

 Ki kell törni, mert itt nem jó, túl szűk a hely, és minden csak ugyanaz. Ugyanaz a sötétség veszi körbe, öleli át és tartja fogva. Remeg, de kis fejét egy erősebb pillanatban fennebb tolja, megmozgatva a földet, kis dudort alkotva a felszínére. A homokszemek pörögnek odébb, kis helyet adva a fénynek, hogy az utat törjön magának és beboríthassa a nap sugaraival a kis Csiperkét. A föld mélye felé egy vékony fénysugár ösvényre talál, és egyenesen az arcán leli meg hosszú útjának végállomását.

 Hangosan jajdul fel a vakító fénysugártól, ami teljesen más volt, mint amit eddig látott, tapasztalt, amiben eddig élt…Hmmm… Hisz ez nem is olyan szörnyű, sajdult fel benne, mikor megérezte a fénysugár melegségét, majd lassan-lassan vágyni kezdett rá. A félelem fokozatosan hátrább és hátrább szorult, miközben a bátorságot gyűjtötte a további lépésekhez, majd hirtelen elhatározással kintebb nyomta magát, áttörve a maradék földet, ami vasrácsként tartotta eddig vissza.

 A szabadság, mint éles korbács hasított belé. A fájdalomtól összerándult, ahogyan a napfény beborította minden porcikáját. A hangok, mint mennydörgés robbantak szét körülötte. A fákon madarak járták násztáncukat és vidáman énekeltek.

 A kis Csiperke meg ott gubbasztott a málnabokor aljában. Rettegett mindentől és mindenkitől, félt ugyanúgy, ahogy eddig félt, de ugyanakkor ismét megmozdult kis lelkében a vágy, és a kíváncsiság újra hatalmába kerítette. Óvatosan kukucskált ki, szemeit egyre tágabbra nyitotta, úgy nézett körbe. Új volt minden és minden olyan más. Nem a sötétség dominált, hanem színek, hangok és meleg napfény. Lassan barátkozott a környezettel,hangokkal, míg a madarak éneket és táncát is szépnek nem találta.

 Ránézett a málnabokor oltalmazó ágaira, amelyek féltőn borultak köréje, és arra gondolt, igen megérkeztem, itthon vagyok, majd pöffeszkedve kihúzta magát, büszkén nézett bele a számára már otthonos nagyvilágba…Mígnem………

Megtekintések: 550

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Páll Albert Július 30, 2014, 5:13pm

Mígnem.....Tetszik, hogy nyitottan hagytad a végét.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek