Csak hát ma olyan béna napra keltél, kint borús idő van, egy kicsit emlékezni akarsz, pihentetni megviselt izmaidat, elmélkedni az eltelt napokról, eddigi voltakról, a mostaniakról, Mártiról, naiv álmaidról, amikben hittél daccal, s amik ma már csak keserű mosolyt festenek ajkadra. 

Van bátorságod kinyitni az emlékes füzeted, rálapozni a valamikori gyerekkacajokra, az első csókra, a mesékre, a mamás–papásra, álmaidra, virtusos terveidre, hej, de daliás, büszke legény voltál valamikor, a falu szűz virágai csak neked, érted bocsájtották ki illataikat! Akkor eszedbe sem jutott, hogy változnak a napok, de ez van, az életet nem lehet átkeseregni, inkább résen kell lenned, mint annak idején, azokon a csintalan szüreti bálokon a szőlő-tolvajokra. Résen bizony, hisz ma az asztalról és az asztal alól a kenyérmorzsákat is össze kell gyűjtened, ki tudja, holnap lesz-e kenyérszeletelés, mert a gyermekeknek enni kell, nem mondhatod nekik, hogy ma ezért meg azért nem eszünk.

Veled más a helyzet, te ismered a falusi lét nyavalyáit és Márti is, azt is, hogy a szép emlékek darabkái a markodban is elférnének, az egyikbe, pedig aztán te mindent megtettél, hogy jó legyen, hogy az élet ne vicsorogjon rád szüntelen. Sokszor érzed, hogy fogy az erőd, hogy a két karod nem azt teszi, amit parancsolsz nekik. Dühös vagy ilyenkor, ha előtted lenne ilyenkor a világ, azért még lenne annyi erőd, hogy az arcán hagyd súlyos tenyered nyomát, az biztos, hogy nem felejtené el, amíg él, a székelyeket.  

Ott van a szárnyait most bontogató egyik fiad, aki mindig kérdez, aki mindenre kíváncsi, át kell adjad az ősi titkok kulcsait, ilyenkor nem szabad a ma betegségeivel riogatni lelkét, mert aztán később nem lesz ereje a mindennapok támadásaira furfangos, visszavágó terveket szőni. Szilárd hitének kell lennie, mint a kőnek, mert ha nem, eltunyul, támadhatóvá válik, és eltűnik nyomtalanul az idő szecskázó gépjében, és ha ez így történik, nagy veszteség, nemcsak neki, hanem annak a kis, de hitben, dacban párját nem található közösségnek is, amely megszülte, és ahová született.

Bár erősebb lenne az összetartás, és kevesebb lenne a gerinctelen szörnyszülött, bár megszűnnének azok a szúró mindennapi gondok, bajok, amik fékezik a boldogság szekerét, de ilyen itt az élet, dolgozni kell, s akkor minden rossz gondolat messze lemarad. 

Márti még az ablakot is kinyitotta, csodálkozó tekintetéből kiolvasod, hogy nem érti, miért állsz ott tétlenül az udvar kellős közepén, egy kicsit még el is restellted magad, hogy elfogott a lustaság, hisz rövid a nap, nincs idő a tétlenségre, merengésre. Fogod hát a kalapácsot, szeget keresel, és a tegnap bedőlt kerítés újracsinálásába fogsz, kedvenc nótádat fütyörészve, és magadban elmosolyodsz, amikor meghallod, hogy a Falu dúdolva kísér.