Enyém a hajnal simogató csendje

mikor még puhán elpihen az álom

a meséről álmodó gyermekszempillákon,

és enyém az első lépés e hűvös reggelen.

Az első kávét egyedül iszom, nem szöszmötöl

itt senki míg a gondolataimmal találkozom.

Szeretem a reggel üde némaságát,

halkan pirkad a nap a sötét ég alatt,

lágy szellő bársonya lengedez a fák közt,

 susogva ébreszti a madarakat.

Bent lassacskán feltámad az élet,

mocorogni kezdenek a bútorok,

halk csoszogás hallik nyolc óra tájékán,

érkezik a fiú, felébred a nagylány.

Kezdődik a nap, így telnek az évek,

aztán egy szép napon mikor körülnézek,

rájövök enyém minden hajnali csend,

a kávé és minden hűvös reggel.

Várom a csoszogó lépteket,

de ketten maradunk egy kiolvasott könyvvel.

Az idő úgy elillan, mint a könnyű pára,

a gyermekből felnőtt lesz nemsokára.

Elszorul a torkom, ha erre gondolok,

de megrázom magam, tovább indulok

kitárt szívvel várva a jövőt,

elengedve szépen az elmenőt.

Nem tudom az új év nekem mit tartogat,

édes lesz a könnyem avagy keserű,

csak egyet tudok biztosan,

az élet szép és élni gyönyörű.

2018 január.