Megérintettél, s én követni kezdtelek Téged, de a Te utad másfelé vitt, mint ahová menni akartam.

A Te utad hosszú volt és olyan keskeny, hogy nem fért volna el egymás mellett két autó.

Amikor azt mondtad, hogy gyalog megyünk, nem hittem a fülemnek, hiszen az éles kövek tönkre tennék a cipőmet.

Ezért tértem le az utadról, túl sokat kérsz tőlem. Azt akarod, hogy adjam neked az időmet, amikor nekem is kevés,

azt kéred tőlem, hogy áldozzak fel Érted minden vasárnapot. Akkor mi lesz a családommal? Tegyem őket félre?

Nem, én szabad akarok lenni és boldog. Szabad akaratot adtál és azt teszek vele, amit én akarok!

Most megrekedt az életem, de megoldom. Nincs szükségem rád, mert a Te hibád, hogy elvásott a cipőm, a széles út meredek,

éget a nap. Szomjazok, éhezek. Igen, kicsit eltévedtem. Miért velem történik mindez?

Mit követtem el, hogy ezzel büntetsz? Én nem ártottam senkinek, csak a könnyebb utat választottam...