Azt még természetesnek tartotta atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia személyi igazolványa számát (Bródy János anno egyenesen dalra fakadt tőle!), s még pár fontos telefonszámot is viszonylag könnyen megjegyzett, de a ritkábban használatosokat – jól emlékezve nagyapja intő szavára: ha nincsen eszed, legyen noteszed! - már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra rendszeresített rubrikákba (jogosítvány, útlevél, TAJ, vércsoport, baleset esetén értesítendő stb.).

A „rabosítás” igazából a személyi számok megjelenésével kezdődött. Sajátját még sikerült megjegyeznie, de a gyermekeiét s egyes- majd kettesszámú nejéét már nem. Egyre kisebb és kisebb betűkkel ugyan még próbálta gátak között tartani a dagadó számfolyamot, de mivel zsebnaptára első oldala már-már túlcsordult, elhatározta, hogy rendet teremt. Vásárolt hát atyánkfia egy strapabíró, zsebben hordható, A/6-os jegyzőkönyvecskét, s tematikus csoportosításba kezdett. Először is önálló, díszesen bekeretezett oldalt kaptak a legfontosabb okmányok, bizonyítványok, diplomák, tanfolyami oklevelek, anyakönyvi kivonatok (születési házasságkötési, válási) számai!  Rögtön ezután következtek fontossági sorrendben az adó, az adóazonosító és a bankszámlaszámok, majd a különböző igazolvány- és tagságikönyvszámok (a már említetteken kívül a vállalkozói, az újságírói, a klub, az uszodai, a vásárlói 1., 2., 3.).  Önálló fejezetbe sorolta a különböző ügyfélszámokat (víz, gáz, villany, telefon, kábel- és egyéb szolgáltatók) meg a biztosítókét (nyugdíj, élet, vagyon, családi, gépjármű, utazási). Két oldalt is szánt a különböző kódszámoknak, mert ezeket könnyen elfelejti vagy összekeveri az ember (bank- és hitelkártyák, segélyhívók, különböző ajtók, kapuk, biztonsági zárak 4-5-sokszámjegyű kódjai). Az előbbieken kívül mindenképpen tárolni kellett még néhány fejben nem tartható kollega,  barát, barátnő, távoli családtag, ismerős telefonszámát, s különböző orvosok, szolgáltatók, ilyen-olyan mesterek numerikusan rögzíthető elérhetőségét – s mindezt természetesen kellőképp csoportosítva, alfabetikus rendben. S mivel gyanúja szerint ez a számtenger nem fog apadni, a feltételezett gyors ütemű dagályhoz üresen hagyott még jó pár oldalt. 

Már azt is nehezen viseli atyánkfia, hogy ebben az internetes, on-line-os cudar világban állandóan lehull nevéről az ékezet, de hogy mindenütt csak egy szám vagy számsor legyen… Legutóbb is így köszönt rá reggel a kórteremben egy nővérke: Na, hogy aludtunk ma négyeske? A postahivatalban meg a szomszédja figyelmeztette tegnap, rábökve a bilétájára: 423-as, maga következik!

Ha legközelebb - határozta el atyánkfia - például önéletrajzot kérnek majd tőle, már a korszellemnek megfelelő numerikus autobiográfiát fog írni:

1950.01.29., 1 500129 3019; 051644 CA, 211-28472-1; 1 19771125 0001, 1 19790702 0002, 1 19860510 0003, 2 19980311 0004; B-16/1968., 133/1973., 42/1979., 2141.; EV-838251