Vasfaló Duhumor váratlanul tűnt fel a dombvidék legkisebb falujában. Addig csak hírből ismerték, valójában soha senki sem látta, de mindenfélét rebesgettek róla: hatalmas az alakja, a feje helyén nagybüdös fekete bütyök, szája olyan, mint a kőőrlő gépé; amit elkap, darabokban jön ki azon a randa hátsóján –, ami viszont a régi cséplőgépek szalmarázójához hasonlít. Ebből szinte semmire sem lehet pontosan következtetni, nem csoda hát, ha a kisiskolások rajzversenyén a legkülönfélébb alakzatokban került papírra a szörnyeteg: egy olvasottabb gyerek Toldi Miklóst keresztezte a nemzetközi bőgőmajommal, másik a dízelmozdonyt alakította csattogó csőrű dinoszaurusszá, a harmadik az öregapja rézgálicos permetező gépét örökítette meg Pléhrágó Alarikként, amint éppen esőcsatornát reggelizik, kútvödröt ebédel, és falutáblát vacsorázik.

Ez a kissrác másnap új rajzot készített volna, amely Rézmarcang Csufodárt ábrázolná, igen ám, de a modell – az öregapjától maradt szőlőspriccoló masina – szőrén-szálán eltűnt a fészerből.

Történészek ettől számítják Vasfaló Duhumor bejövetelét Kiscsokoládra. Másnap egy titokzatos alak vasudvart alakított ki a legrondább faluszéli portán. Cégtáblája kartonpapír, ez állt rajta: Vas- és fémhulladék. Mintha a vas fa volna. De ez senkit sem zavart. Az udvaron jókora mérleg. A hízott disznót is megbírja; ha az történetesen vasból vagy fémből van.

Némelyek azt hiszik a rejtélyes gyűjtőről, hogy tulajdonképpen ő a rettegett Vasfaló Duhumor. Nehéz azonosítani, mivel Vasfaló Duhumor nem szokott nyilvánosan táplálkozni. Képzelődik tehát a sok üres szemű bámészkodó. Amit a láthatatlan szörnyeteg nagy titokban felmarcangol s megőröl, azt éjszaka ismeretlen helyre hordja a gyűjtőkocsi. Vasfaló Duhumornak olyan pompás a portfóliója, hogy ha sosem jön vala el és semmit sem csinál, akkor is őneki tulajdonítják a rendszerváltozás minden áldását a jámbor kiscsokoládiak.

Rekord idő alatt rámolta ki a falut. Előbb a felhagyott futballpálya szélén árválkodó gépkocsi-maradványok tűntek el, aztán a tavaly megboldogult Gazda Samu bá csűréből a 19. századi eke-taliga boronástól, majd a 20. században gyártott kapagép, valamint kilenc darab tárcsa, amelyeket azzal a céllal loptak el annak idején a gép- és traktorállomásról, hogy miután három fémlábat hegesztenek alájuk, karaj- és flekkensütőként szolgáljanak az eljövendő majálisokon.

A gazdátlanul árválkodó porták csak úgy ontották az ócskavasat, egyebek mellett elültöltős puskát, hernyótalp-darabokat, világháborús ágyúgolyót. Ki tudná felsorolni, mi mindenre csapott rá a Vasfaló Duhumor hulladék-kommandója.     

Dehát milyen az ember? Amíg más károsodik, tűri engedelmesen; jólesik az a kis káröröm, amelyet még el lehet titkolni a lelkiismeretünk elől. No, de mikor arra ébredsz, hogy a vaskapudon nincsen zár,  kilincs? Sőt, vaskapud sincsen immár? Hogy a házadról elvitték, nemcsak a tévéantennát, hanem a villanyhuzal tartóvasát is? Hogy a kutadon nincsen vödör? Sőt a kútostor kampója is odalett? Hogy a lehetetlen nem az: anyaszült-csórén, meztélláb és zsebrevágott kézzel járni a landarist a maszkabálon, hanem ez: drótkerítés –  drót és kerítés nélkül?!...

A plébánia udvaráról mise után tűnt el a falu büszkeségét, a negyvennyolcas obeliszk alját díszítő öntöttvas láncolat. Utolsónak talán a katolikus templom keresztje és a református templom kakasa vándorol a Vasfaló Duhumor telhetetlen gyomorába.

Ha hirtelen fordulatot nem vesz a vasbiznisz. Ugyanis a díszláncolat heves marcangolásába beletörött a Vasfaló foga. Így a bátor lelkész még idejében szállíthatta vissza híveivel a vasudvaron heverő relikviákat. Mármost, lehet hogy a buzgó ima nem mindig talál el a címzetthez, ezúttal viszont bizonyosan kézbesült. Az is valóság, hogy a Fennvaló néha túlteljesít, alkalmazint Ő maga is bajmolódhat kompenzációs gubancokkal. Amíg ez a Duhumor saját marcangoló-készletének pótlásán fáradozott a városban, uramfia, egy kezeslábasos különítmény kisdarus kocsival megzenésítette a sokat bíró nagymérleget az udvarról. Fényes nappal. (Az egyetlen és örök életű árulkodó, özvegy Lesiné Kovász Juliska néni rá a tanú.) Utána saját magától gyulladt ki a ház. Mire a tűzoltók odataláltak, porig égett. Napokig füstölgött a felhevült ócskavas kupac, aztán jött egy tavaszi zápor, és hozzá lehetett férni. Sima terep maradt az új gyűjtögetők után.

Most éppen szántják a telket. Aki beáll elsőnek, azé. Elsőnek az állhat be, aki nem második, vagy ott né.

Kiscsokolád maradék lakossága, összesen negyvenhárom lélek: isteni csodáról áradozik, és felváltva járogat el mindkét templomba.

A sajtó a hatóságok tehetetlenségéről és a kiéleződő maffiaharcról értekezik.

Vasfaló Duhumor pedig már a hetedik faluban csattogtatja vadonatúj műfogsorát.

Mibe kerülehett az is!