Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Rendhagyó megemlékezés nagy zeneszerzőnk születésének 130. évfordulóján

Kitűnő zeneszerzőnkről ma már kevesen tudják, hogy szenvedélyes beszédművelő volt. Felesége, Emma asszony olykor így feddte ezért: „Ne lőrinczézzen már annyit!”. Lőrincze tanár úr később említette is egyik nyelvművelő műsorában, hogy ő bizony megigésedett.

Idén Kodály Zoltán kettős évfordulóját ünnepeltük, ünnepeljük (130 éve, december 16-án született, és 45 éve, március 6-án hunyt el), de most kivételesen nem a Corvin-koszorús, háromszoros Kossuth-díjas nagy zeneszerzőre, népdal-gyűjtőre, tudósra és zenepedagógusra emlékezünk, hanem a beszédművelőre! Éppen hetvenöt évvel ezelőtt, 1937-ben  tartotta ugyanis  a Mester első nagy formátumú, rádióban is elhangzó beszédét „A magyar kiejtés romlásáról”, melyet e tárgyban még három másik követett: 1938-ban a „Vessünk gátat kiejtésünk romlásának!”, majd 1941-ben kettő is a „Jó magyar kiejtés III. versenyének tanulságairól”. (Mind a négy megtalálható az életműsorozat Visszatekintés című kötetében, mely az összegyűjtött írásokat, beszédeket, nyilatkozatokat tartalmazza.)
 
Kodály - egykori tanára és szakvezetője, Gombocz Zoltán nyomán haladva - hangsúlyosan foglalkozott beszédünk zenei követelményeivel. Gombocz személye és szerepe meghatározó volt ifjúkorában, hiszen ő az, aki az Eötvös Collegiumban a magyar-német szakos egyetemi hallgatót először figyelmeztette a hanglejtés sajátosságaira, s tőle tanulta azt is, hogyan lehet a hanglejtést kottával rögzíteni - emellett franciára, angolra és finnre is oktatta!

Miben látta Kodály hetvenöt évvel ezelőtt beszédünk romlásának okait?
1.Az idegen beolvadásban (e vélekedését Szekfű Gyula „A faji kérdés és a magyarság” című tanulmányára alapozta). 2. Az oktatás teljes hiányában. Mint mondta: „Végigjárhatjuk a tizenhat iskolát anélkül, hogy valaha figyelmeztetnének a hibás kiejtésre, s megmutatnák a jót. Sokan beszédhibával mennek végig az életen, holott fiatalkorukban könnyen leszokhattak volna róla.” 3. Az előzőből következően: „a fórumot ellepik a rosszul beszélők. Tehetik, mert elhalványul az érzék, nincs kritika, nincs kötelező irodalmi kiejtés. A jól beszélők sokan félreálltak, nem kis részben a pár évtizede dühöngő kontraszelekció miatt”. 4. Az idegen nyelvek térhódításában: „Mindenki, aki kénytelen foglalkozásánál vagy körülményeinél fogva idegen nyelveken olvasni és beszélni, naponta érzi, hogy nemcsak magyar nyelvérzékét, hanem kiejtését is veszélyezteti. … Mennél gyakrabban és sikeresebben állítjuk át beszélő szerveinket idegen nyelvre, annál több kárát vallja magyar kiejtésünk”. 5. A rengeteg idegenről fordított zenés színműben, operettben, kabaréban: „Az ezekben lépten-nyomon ott éktelenkedő hamis hangsúly, a nyelv természetes dallamával ellenkező dallamvonal bizonyos idő alatt kikezdi a legjobb magyar nyelvérzéket is…”
E tényezők mellett még sok egyébre (szószék, színház, gramofon, rádió) hivatkozik, melyek eredménye az a semleges, ízetlen és színtelen magyar kiejtés, mely művelt középosztályunkat jellemezte - akkor.

Első megállapítása, ami az idegen beolvadásra vonatkozik ma már kevésbé érzékelhető, a többi azonban most is helytálló, érvényes. Kodály utóbbi felsorolása (szószék, színház, gramofon, rádió) ma tovább bővíthető a filmmel, a televízióval, a videóval, a CD-vel, a musical és a pop-rock különböző műfajaival.

Kodály nyomán - a hivatkozott okok közül - most csupán az oktatás hiányával foglalkozunk, rövid helyzetelemzést is adva.
Valaha minden iskolatípusban tanítottak beszédet Magyarországon! A középkorban a septem artes liberales (hét szabad művészet) egyik alaptárgya volt a retorika, később is valamennyi protestáns és katolikus iskola művelte, déd- és nagyszüleink elemi iskolai bizonyítványai pedig azt tanúsítják, hogy számukra még kötelező tantárgy volt a Beszéd- és értelemgyakorlatok.
„A szó veszélyes fegyver, s van, aki fegyvertelen” – szól egy régi Illés-szám refrénje. Manapság bizony nagyon sok fegyvertelen ember van minálunk, pedig ebben a kommunikációra „kihegyezett” világban égetően szükségünk volna rá - elsősorban is a helyes és magyaros verbális kommunikációra. Mióta édesanyánktól elsajátítottuk a beszéd alapjait, azóta bizony nem tanuljuk, járatlanok vagyunk használatában, ezért a gyakorlott szóforgatók – fiatalos szóhasználattal élve - könnyen megvezethetnek bennünket!  Ma mindössze két felsőfokú intézménytípusban tanítanak hivatásszerűen beszédet: a hittudományi egyetemeken (már ott sem mindenütt!) meg a Színművészeti Egyetem színész fő-tanszakán. Sehol másutt! Bár, ha Kodály tanár úr feltámadna, még e helyeken is jócskán találna kifogásolni valót…
Tanár szakos hallgatók, leendő jogászok, köztisztviselők, szociális munkások stb. nem részesülnek ilyen kötelező képzésben! Tanító-és óvodapedagógus-képző főiskolákon is csak egy fokkal jobb a helyzet! Itt, beszédművelés címszó alatt, általában egy félévig, heti két órában tanítják, de ez is inkább elméleti oktatás, gyakorlatra már alig, egyéni foglalkozásra-foglalkoztatásra pedig szinte egyáltalán nem jut idő. Gyakran nyelvhelyességi stúdiumokkal helyettesítik a tanárok. Hogy miért? Mert ők sem tanulták – hát honnan tudnák!?
Menjünk egy szinttel lejjebb! Középiskoláinkban a legújabb rendelkezések szerint már be lehetne vezetni a retorika tanítását. De kik tanítják, kik tanítsák?  „Retorikát taníthat minden olyan középiskolai tanár, aki egy, e célra szervezett tanfolyamot sikeresen elvégzett.” Ilyen tanfolyammal még nem találkoztam, ilyen tanfolyam meghirdetését, követelményrendszerét, óra-és vizsgatervét még nem láttam - bár, az is lehet, hogy csupán figyelmetlen, vagy végzetesen tájékozatlan vagyok.
Ennyit a magyar beszédtanítás helyzetéről, ma. Még lejjebb nem mennék…

Most, amikor Kodály Zoltán születésének 135. évfordulójára emlékezünk, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy beszédbéli állapotunk rosszabb, mint hetvenöt évvel ezelőtt volt. Sok-sok szakszerű javaslata - már akkor is, nem különben az elmúlt évtizedekben - süket fülekre talált.
Mit tettek, mit tesznek ma az általa akkor megszólítottak: A Magyar Tudományos Akadémia, a közoktatásügyi, a honvédelmi miniszter, egyetemeink, főiskoláink, egyházaink s a rádió?

A fentiekből nem nehéz kihámozni…

(Megjelent a Polgár Portálon 2012. december 14-én)

Megtekintések: 412

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor December 19, 2012, 5:35am

Igen nagy örömömre, a döntő már "nézhetőbb" volt - vizuális értelemben (lényegesen kevesebb effekt, zavaró kameramozgás stb.), a versenyzőkre koncentráltak, s nem ,a' produkcióra. Kár, hogy változatlanul nem láthattuk a közönség reakcióit! Talán majd jövőre...

Valahol azért biztosan olvassák a műsorról megjelenő kritikákat :-)

Ez azért biztató!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna December 18, 2012, 10:27pm

Ha jól értettem, jövőre is terveznek "Fölszállott a páva" vetélkedősorozatot. Az észrevételeket el kellene juttatni a megfelelő személyekhez, bízom benne, hogy megszívlelik a kritikát.
Valóban, kicsit a "show-műfaj" irányába kanyarodtak a szervezők. Nem biztos, hogy ez a közönség egyértelmű kívánsága...

Hozzászólt Ozsváth Sándor December 18, 2012, 6:27pm

Kodály nagyecsedi gyűjtőmunkáját Dancs Lajos folytatta (ma az általános iskola viseli nevét!).

Felelevenítette az ecsedi lakodalmast, színpadra állította (Budapesten óriási sikert arattak vele annak idején!), kitűnő táncosokat fedezett fel - ne feledjük a szatmári verbunk nagy része ecsedi gyűjtésből való...

A Felszállott a páva vetélkedősorozatán több együttes is kettejük gyűjtéséből merített!

Hozzászólt Boros Magdolna December 18, 2012, 10:39am

Kodály Zoltán az én szülőfalumban, Nagyecseden is járt - népdalgyűjtő útja során - 1928 - ban. Tiszteletére, születésének századik évfordulóján, a Művelődési Ház falán emléktáblát helyezett el a település.

Hozzászólt Ozsváth Sándor December 17, 2012, 7:19pm

A Fölszállott a páva vetélkedősorozat döntője egy nappal Kodály 130. születésnapja előtt volt. Eszébe nem jutott senkinek, még a tiszteletreméltó zsűri tagjainak sem, hogy erről röviden megemlékezzenek! Az, hogy Sebő Ferenc (zsűrielnök) idézett pár mondatot egy '37-es Kodály írásból, az nem egyenlő a megemlékezéssel! Pedig ennél jobb alkalom nem lesz egyhamar, tudatosítani ifjúságunkban, hogy mit is köszönhet a magyarság Kodály Zoltánnak, s egyáltalán: ki volt Ő ?!

Keserűen jegyezte meg nemrég Molnár Zsolt, a debreceni "zenede" igazgatója, hogy a kodályi életmű nagy részét "elszolmizálták".  Nagyon-nagyon igaza van!

Hozzászólt Király Judit December 17, 2012, 4:41pm

Talan koromnal fogva nem talakoztam Kodaly beszedmüvelesevel.Zeni munkassaga nagyon sokaig kiserte

kiseri utamat.Ovonökent naponta forgattam  zenei kiadvanyaival.Mikor zenet tanulta sokat enekeltem

zeneltem dalait.Nagyon szerettettel gondolok a nagy zeneszerzőre, népdal-gyűjtőre.

Hozzászólt Ozsváth Sándor December 17, 2012, 12:12am

A Psalmus Hungaricus dombormű Kecskeméten található - Szemők Zsuzsa alkotása.

Előlapja:

Hozzászólt Budai Mihály December 16, 2012, 11:52pm

A  <PSALMUS HUNGARICUS> feliratból arra következtetek, hogy Kodály Zoltán síremléke, vagy egyéb emlékműve  látható képen ? Mindenesetre igazán mesteri munka. Én teljesen el vagyok ragadtatva tőle !

Hozzászólt Gáspár Attila December 16, 2012, 11:44pm

Minket is egykori Kodaly-tanitvanyok tanitottak a kolozsvari Zeneiskolaban, a Zeneakademian, nem gyoztuk megkoszonni a sok-sok elmenyszeru zeneelmelet-szolfezs orat Nehai Demeny Piroska, Szabo M.Klara, Jagamas Janos, Jodal Gabor kedves tanarainknak. (En ma is ezen emlekekbol elek gyakorlo zenetanarkent, a Szilagysagban.)

Hozzászólt Boros Magdolna December 16, 2012, 8:57pm

Valóban rendhagyó megemlékezés ez, egy zeneszerzőről, mint beszédművelőről. Igaz a mondás: a tehetség utat tör - akár több irányba is egyszerre!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek