... Ahogy kinyitottam a pinceajtót, egy végtelennek tűnő csigalépcsőt pillantottam meg, a félhomályban a kapcsoló után tapogatóztam a nyirkos, váladékos falon és akkor...

- Ki vagy te!- hallottam egy földöntúli sikolyt.
Nagy robajjal, recsegéssel becsapódott a pince ajtó. Valaki vagy valami meglökött s végtelennek tűnő percek teltek el ameddig végig gurultam a lépcsőn s végül valami ocsmány bűzös váladékkal teli tárolóban kötöttem ki...
Sűrűn vettem a levegőt. Elég! Kínomban s fájdalmamban felkiáltottam, de nem hallottam a hangom. Remegni kezdtem. Az "abszolút" sötétségben - ha van ilyen - megvillant előttem valami... Egy eszelős ordítás hagyta el újfent a torkom.
Egy neonzöld, súlyos test esett rám, nem kaptam levegőt. A bűzös lével teli tároló, amiben még mindig tartózkodtam, fémszerű csikorgással szétrobbant.
----- ------
Liliom illattal telt meg az egész helyiség. Reszkettem. Úgy látszik itt és most véget ér az életem...
-------------------------------------
A francba! Hogy lehet valaki ilyen idióta? Elaludtál öreg a kádba... Reszketve, de vigyorral az arcomon, korholtam magam, miközben jó erősen dörzsöltem kihűlt testem a puha törölközővel.
Nagy levegőt vettem. Végül is jó, hogy itt vagyok s csak egy rémálom volt az egész!
-'- -"- -'-
Nagy robajjal becsapódik a pinceajtó...