Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Az évszámok néha úgy köszönnek rád, mint évtizedek óta zárt rejtekhelyek kulcsainak zörgése.

Szoboravatás kisfalumban, Küküllődombón.
Megfigyeltem, ha otthoni képeket nézegetek az interneten, önkéntelenül és indokolatlanul közelebb hajolok a képernyőhöz.
Mert látni akarom minden részletét.
A falu meghatározó személyiségének, Ütő Lajos, egykori lelkész mellszobrának avatásáról szóló újságcikkekből így köszöntött rám az 1893-as év. Az unitárius templom és a paplak után ekkor épült meg az általános iskola. Anyai nagyszüleim 1896 és 1898-ban születtek, ők már ide járhattak betűvetést tanulni a palatáblás, palavesszős tarisznyával a vállukon. Majd édesanyám és a testvérei is.
Aztán eltelt több mint fél évszázad és 1962 őszén számomra is megszólalt az iskolacsengő. Ugyanaz az épület, ugyanazok a falak …

Ahol ma színpad áll, ott osztályterem volt, az elődök írásos emlékeit őrző iskolapadok sorakoztak katonás rendben. A tintatartók mélyedései egykori izgatott, remegő kezek által otthagyott tintafoltokat őriztek, a fa erezetében továbbfolyt absztrakt alakzatban. Tintásüveg, tollszár, tollszem, nem is akármilyenek. Hegyes végű, lekerekített végű. A szépírás, mint tantárgy, elmaradhatatlan kellékei, melyekkel az enyhén dőlt betűk karcsú, vékonyból finom átmenettel vastagabbra váltó vonalai hosszas gyakorlás után öltöttek formát. Hogyan mártsd a tollat a tintásüvegbe, hogyan szabadulj meg a feleslegtől, óvatosan, lehetőleg az üvegbe és ne mellé, hogyan tartsd a tollszárat, a „kanyarintásnál” hol kell jobban, vagy kevésbé megnyomni, miközben lopva a többieket lesed, nekik hogy sikerül.
A magas mennyezetről fémlemez ernyős villanyégők szórták fényüket a papír fölé görnyedt fejekre. Időnként felcsendült Bereczki tanító néni szigorúan figyelmeztető hangja: „A könyököd mindig a padon legyen!”
Hálát és mély tiszteletet érzek, hogy az egykori lelkész munkájának egy részét én is élvezhettem és a magam módján, itt a távolban, de emlékezem.
Mert minden itt kezdődött, ebben az épületben. A varázs, amikor a betűkből szavak, a szavakból mondatok lesznek, mi magunk vagyunk a sorok mögött, fehér papíron testet öltő gondolatok, érzések, emlékek.
És mindezt magyarul!

2017.11.13.
(Azt mondják nincsenek véletlenek. Talán így is van. Ma 173 éve vált hivatalossá a magyar nyelv. 1844. november 13-án törvényben szentesítette V. Ferdinánd magyar és cseh király. Nekünk már csak vigyázni kellene rá.)

Megtekintések: 152

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Barta László December 25, 2017, 1:55pm

  Kedves Terike! A visszemlékező írásod,ami nagyon tetszett, engem is,-gondolm más olvasót is- visszavísz a saját iskolakezdésemre és az egykori kiválló tanítónénikre gondolok...Jó volt,szép volt és utólag csak a szépre emlékezünk.Meg aztán az akkor szegényes,inséges időkre ('50-es évek) évtizedek múltán ,nem feledve,de inkább nagyon messzinek tűnő történetnek mondjuk.És azokról az évekről a mai fiataloknak halvány lila gőzik nincs! Tisztelet a kívátelnek. Ezért is jó ez a visszaemlékezés.Gratulálok! Üdv.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek