Kalotaszeg nagyasszonya", a magyargyerőmonostori lelkész Hory Farkas lánya volt.

Munkássága háziipart teremtett, megélhetést biztosítva Kalotaszeg sok-sok asszonyának és tevékenysége által ismét divatba jött a varrottas.

Gyarmathy Zsigáné a kalotaszegi varróasszonyok művészetét emelte a nemzeti önismeret szintjére, és alapozta meg áldozatos tevékenységével azt a népi kultúrát.

Mi volt Gyarmathy Zsigáné igazi jelentősége a kalotaszegi magyar népművészet megőrzésében, visszatérítésében az ősi motívumokhoz? Nagy Jenő dr. kolozsvári néprajztudós és nyelvész, 1984-ben megjelent kötetében feleletet ad kérdésünkre. Mikor Gyarmathy Zsigáné munkához lát, akkor „a varrottasból házi használatra már egyre kevesebbet készítettek. A díszítő célú varrás fokozatosan a ruházaton alkalmazott hímzésre (vállfő, gallér, kézelő, ingujj, kötő, szűcshímzés) korlátozódott, és felhagytak a hímes párnacsupok, lepedőszélek, ágyfőtől valók, vőfélykendők stb. sok munkát és időt igénylő varrásával.

Tapasztalatait maga összegezte, az 1896-ban, a millennium évében kiadott könyvében: Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából.

Ekkor már beérlelődött fáradhatatlan munkájának eredménye. Maga a kultuszminiszter kérte fel, hogy az 1885-ös országos kiállításon kalotaszegi szobát rendezzen be. Ez a kiállítás a Kalotaszeg felé fordította a magyarság figyelmét. Főhercegnők és polgárasszonyok vásárolták, igényelték a kalotaszegi varrottast.

A Tarka képek egyik epizódja idekívánkozik:

„Méltó ez a »varrottas« és ez a fodorvászon minden magyar nő pártolására, és ha látták volna azt a képet, ami előmbe tárult elindulásom előtt pár nappal, lehetetlen, hogy meg nem mozdult volna a leghidegebbek szívében is valami; egy hang, ami azt mondja: ez a miénk, ezt ne hagyjuk!

Utam azon a kis falun vitt keresztül, ahol a Körös folyó születik: a frissen kaszált rendekből nyári zápor verte fel azt a kimondhatatlanul üde, balzsamos levegőt, amely még Kalotaszeg szülöttét is édes mámorba ringatja. Az út mellett utcahosszat varróasszonyok ültek a leveles kapuk előtt: tízéves leánykáktól hatvanéves vénasszonyokig; kezökben a halványsárga vászon, s azon a virító régi hímes minták; a rojtos kredenc-terítő, a hosszú asztalfutó, a »tányéros abrosz«, szóval mind az a munka, amelyet én adtam a kezökbe: tehát míg a szénát forgathatnák, sietnek sok öltéssel kevés garast szerezni, s mily örömmel sietnek szegények; jóleső érzéssel nézem a szép tarka képet, s a falu közepe táján megállítom kocsimat: megismernek s egy pillanat alatt körülvesznek: »- Hát, instálom, most megyen Magyarországra, hogy nekünk munkát szerezzen? - »Most.« - »Oh, hogy a jó Isten áldja és segélje meg! Adja az Isten, hogy térjen haza jó egészségben és a mi számunkra jó hírrel!«

Előttem lesz e kép sokáig; azok az üde arcú, reménykedő tekintetű fiatal leányok, a hálálkodó koros asszonyok, biztatgató fiatal menyecskék, akik nem mehetnek más megyékbe napszámra, mert a bölcsőt nem vihetik s még kevésbé hagyhatják:

- Mert, instálom, igazán nem lehet meg nálunk nélkül - mintha én ezt nem érteném, úgy magyarázzák…

Jól van, csak varrjatok, ott a hegyek között a pompás jó levegőben, lesz gondom rá, hogy a jó levegőn kívül egyébhez is jussatok, csak varrjatok!"

Jelmondattá válik: csak varrjatok! És Gyarmathy Zsigáné a kalotaszegi varrottast újra ismertté és megbecsültté tette idehaza és külországokban egyképpen.

A kalotaszegi népművészet hatással volt magyar szecessziós iparművészek gödöllői csoportjára és Kós Károly művészetére. (webvidék.ro)