Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


Vajon ki miért hagyja el szülőföldjét? Mire számít? És ha már elment, mit kapott kinn? Megtalálta a számításait?

Amikor az ember kimegy jobb élet reményében, akkor hogyan teszi ezt? Végleg vagy csak néhány évre?

És a néhány év hogyan alakul végleggé, és a végleg hogyan néhány évvé?

Mi tart vissza, hogy elmenj? És mi marasztal kinn, hogy ne gyere többé „haza”? 

Egyáltalán: mit jelent „hazajönni”, hogyan alakul át az otthon fogalma?

Megtekintések: 2275

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Átalvető

Nem voltam i t t h o n,
mert o t t h o n jártam,
az átalvető vállalt terhe
húzza a vállam.

A feltett kérdésekre a lehető legpontosabb válasz gratulálok

Olvasom a véleményeket.

Például azt, hogy "Sajnos az összetartással van a nagyobb gond, mert ez a média mindent kitalál arra, hogy minket szétszakítson... De erre figyelni kell. Nem azt kell nézni, hogy ki milyen pártra szavaz, ki milyen vallású, hanem azt, hogy mind testvérek vagyunk."

Én óvatosságra intenék. A gondolat szép, nemes, de!!! Ha mind testvérek lennénk, akkor a média is az lenne. Akkor nem akarna szétszakítani. Akkor nem alázná meg a nemzetet. Vegyük észre: többségük ellenségeink kezén van. És ez nem csak a tömegtájékoztatásra, az emberek gondolkodását befyolyásoló valamennyi ágazatra igaz. Rombolnak. Ezek nem hozzánk tartoznak. Humánus elvekre hivatkozva nem lenne szabad bedőlni a lopakodó támadásnak. A szunnyasztó megsemmisítésnek. A sajátunkból kirekesztésnek.

Vagy: milyen szép gondolat ez is "ha változást akarunk, fel kell vállaljuk a rosszat előbb s mi kell erősek legyünk ahhoz, hogy elkezdjük a változtaást."

Ezt valljuk 90 éve. És 90 éve folyamatosan rosszabbodik a hzelyzet. Lehet, hogy tévedek, de nekünk rá kellene lelnünk vér szerinti rokonainkra, és az ő segítő együttműködésükkel kellene visszaállítanunk a természetes nemzeti jogainkat. Ha valami kis bíztatót látok, akkor ez lenne az, talán el is kezdődött e téren valami kis elmozdulás.
A militáns elnyomókkal (akár katonai, akár financiális, akár médiafegyverrel támadó) és az érdemtelenül megszállókkal (akik pusztítják, porlasztják az ölükbe hullott kincseinket) nincs mit kezdenünk. Ez ennek az elmúlt 90 évnek az üzenete.
Így legyünk derűlátók!

Végül kikívánkozik belőlem még egy gondolat.
Senki, de különösen az, aki már elhagyta szülőföldjét, ne törjön pálcát mások fölött. Ne tegye, mert magyar honhoz tartózni minden magyarnak joga! Csak azt nehéz olykor megérteni, hogy az oly hencegőn magyarok miért nem Magyarországra települnek, miért mennek kisebbségből egy újabb kisebbségbe?
Ennek bizony nincsen köze a nemzeti hovatartozáshoz, 1990 óta a szabadságvágyhoz sem.
Én nem a "médiát" tartom testvéremnek, sem azokat, akik a pénzügyi dolgok mögött állnak, hanem az egyszerű embereket, még azokat is, akik saját nemzetük megvetésére voltak nevelne.Tudatlanoknak tartom őket, akiket fel kell világosítani, s a legjobb módszer a felvilágosításra az, hogy példát mutatunk nekik.
A testvérek "keresése" véleményem szerint nem annyira fontos, mint az, hogy itt a Kárpát-medence területén végre kezet nyújtson Magyar a Magyarnak - s amíg ez nem történt meg, addig hiába keresgélünk bárkit is. Előbb belül csináljunk rendet, mielőtt kifele nézünk.
A "ha változást akarunk, fel kell vállaljuk a rosszat előbb s mi kell erősek legyünk ahhoz, hogy elkezdjük a változtaást." mondatom pedig eléggé félre lett értve. Magyarként nem vagyok egy "kozmopolita" egyén, ezért is nem találtam meg a helyem a "gazdag" amerikában, ezért mondom, hogy bármit tud ajánlani a külföld, semmi sem olyan gyönyörű és csodálatos mint az itthoni élet, a nehézségeivel együtt. Nem arra gondoltam, ami itt 90 éve folyik, mert az pont az ellentéte annak, hogy mit hiszek és vallok. Itt az megy 90 éve, hogy a rományok nyomnak el minket s, hogy megkönnyítsük a dolgukat, mi is hátat fordítunk egymásnak. Nos ezt kell megváltoztatni. A nehéz pedig az, hogy önzetlenül tegyünk valamit a többi Magyar testvérünkkért... hogy feláldozzunk egy hétvégét pl. arra, hogy elmegyünk egy öregek otthonába és meghallgatunk egy szegény 99 éves nénike elbeszélését (mert hihetetlenül jól esik nekik és mi is tanulunk belőle), vagy az, hogy a saját kertünk gyümölcsét hetente elhordjuk olyan (hangsújozom, Magyar) háztartásokhoz, akiknek nincs mit enni... Tudom, persze, nem valami jövedelmező, de nem ez kéne számítson. Az kéne számítson, hogy az a család, aki azt megkapja, akik kap egy pillanatnyi figyelmességet, kedvességet, már úgy fog hozzá állni a dolgokhoz, hogy mással szemben ő is figyelmes és segítőkész lesz. Ezt lehet nevezni egyszerűen a vonzás törvényének is, de higgye el, működik. A nehéz az, hogy az ember elkezdje, hisz a mai világban mindenki arra gondol, hogy "hát nekem ebből nem származik hasznom"... Tehát fel kell adni azt az életformát, hogy a másikért csak akkor teszünk valamit, ha mi saját magunk kapjuk azt vissza. A szép Magyar közmondás, hogy "jótett helyébe jót várj" csak akkor igaz, ha az egész nemzetben gondolkozunk, vagyis nem személyesen várjuk vissza a jó tetteket, hanem megelégszünk azzal, ha az álltalunk kisegített egyén egy másik nemzettesvérünket segíti ki. Tudom, nehéz eleinte megérteni s úgy tűnik, hogy az egész egy álomvilág, de mi ebben élunk, életformává választottuk ezt és nincs olyan perc, amiker ne töltene el boldogság. Nos az emerek ilyen jellegű hozzáállása lenne az, ami igazán felemelné a nemzetünket, nem pedig valami testvérnépek keresése, mert azokból van épp elég... a Szkíta birodalom jó nagy volt, tehát hosszú, ezer és ezer évek folyamán szinte az egész keletet és néhány nyugati népet is testvérünknek tarthatunk.
S még egyszer hangsúlyozom: a pozitív hozzáállásom csakis de csakis a Magyar emberekre vonatkozik... bár nem vagyok gyűlölködő, rájöttem, hogy sokkal jobban tudok működni a világban, ha egyszerűen kiszűröm a zavaró tényezőket, mint pl a rományokat - legalábbis olyan esetben, mikor felemelkedésről van szó, külömben, Isten látja lelkemet, én lennék az első, aki elűzném őket... Tehát csak megpróbálunk úgy élni, hogy a Magyar emberek iránti szeretet vezéreljen, s meg tudjunk bocsájtani először is a tudatlan testvéreinknek... mások engem nem érdekelnek, mert ha belülről egészségesek vagyunk, senki nem árthat nekük... Ezt az Ön esetében is megfigyelhetjük... ha a Magyar nemzet egészséges lett volna, mikor Ön oda költözött, most nem lenne semmi gond, mert egész Kárpát-medencében otthon érezné magát. Nos ezt próbáljuk megteremteni, s " A Magyar nemzet újra szép lessz".
Köszönöm... még valamit gyorsan hozzá fűzök, aztán megígérem, befejezem... Szerintem ez nem feltétlenül az én "megközelítésem". Ez valójában a Magyarok kollektív megközelítése. Véleményem szerint, ha valaki komolyan időt szán arra, hogy magába forduljon, elgondolkozzon azon, hogy mi s hogy s miért, minderre rájön. Amerikának egyetlen dolog miatt vagyok hálás... miután megismertem a kultúrájukat (?), rájöttem, hogy milyen alapvető külömbségek vannak a Magyarok és más népségek között. Nem felvágni akarok, de nállunk az őszinteség, a becsület, a szeretet alapfeltételek (persze ezt is meg lehet rontani, ezt is ki lehet írtani az emberből - amire van is példa, de az csak a felszín - legbelül ezek nagyon meghatározzák a magyarságot). Ekkor kezdtem el csak magammal lenni egy ideig, gondolkozni, érezni, őszinte lenni magamhoz, s ebből fakadt mindez, amit itt leírtam. Tudom, nekem szerencsém volt, hogy ezt meg tudtam engedni magamnak. A gond az, hogy a mai világ olyan iramot követel meg az embertől, hogy az olyan fontos dolgok, mint a saját magunkba szállás, egyszerűen elveszett. Én komolyan javasolnám minden, magát Magyarnak érző embernek, hogy egy-egy beteges Hollywood-i film helyett inkább csendesen üljön le, egyedül, s érezzen. Gondolkozzon. Gyönyörű szavunk van arra a fogalomra, amit mások "univerzumnak" neveznek. Magyarul ez világegyetem, vagyis a világmindenség a Magyar ember legfőbb egyeteme. S tanít is az rendesen, avagy tanítana, ha mi meghallgatnánk. Hát itt kéne kezdődjön minden, s pont ezért, távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, kövessék a példámat, vagy hogy ez az egész az én "megközelítésem". Csak azt javasolhatom, hogy tényleg, mindenki ismerje meg Önmagát, de nagyon tüzetesen, hallgasson a "belső sugallatra" (nevezheti azt mindenki máshogy, legyen Isten, lelkiismeret, őstudás, stb- a lényeg mind ugyanaz) és kövesse azt, minden félelmet félre téve. Nézzék meg, hogy mennyire őszintén fogunk tudni egymás szemébe nézni, s milyen pozitívan fogunk a fontos kérdésekkel foglalkozni.
Tisztelettel,
Judit
:D
Köszönök mindent s többek között a figyelmeztetést :) Nagyon örvendek, hogy valaki megértette, amit leírtam. Ugyanakkor remélem, egyre többen és többen leszünk... addig is erőt, egészséget s kitartást,
Mély tisztelettel,
Judit
Kívánok nektek sok erőt! Te az amerikaiakat láttad másféle embernek, mert ott voltál. Én meg az ittenieket látom másnak, mint amit én a magyar emberről hiszek/elképzelek. A legtöbben másoktól várják el a cselekvést, a segítséget. Abban mindenki egyetért, hogy össze kell fogni, de egy gesztust se észlelek... csak a panasz, meg mások bírálata.
Kedves Mária,
Egy nagyon okos ember, Mahatma Gandhi azt mondta vala: "Te magad légy a változás, melyet a világban látni szeretnél". Ennyit szeretnék hozzá fűzni. Tényleg erő kell hozzá eleinte, de a tiszta és jó lelkiismeret mindent megér. Nem szabad a másikat nézni, csakis azon változtathatunk, ahogyan MI cselekszünk. Mindenkinek saját útja van, nem szabad senkitől elvárni semmit, s főleg, nem azért kell tenni, hogy azt vissza várjuk. Példát kell mutatni, tehát ha a többiek panaszkodnak és bírálkodnak, arra kell összpontosítani, hogy mi ne ezt tegyük. Nehéz eleinte, de egyre egyszerűbbé válik, ahogy hozzászokik az ember.
Magam is erőt s kitartást kívánok mindenkinek,
Judit
Voltam. Nem örültek neki.

Edes Erdely , tarsd meg hitedet !

Kedves Maria , igazan orulok a soraitoknak , de kulonosen Maria helyzete erint engem a lelkem melyen . Apam Nagyvaradon elt , es a rokonaim is Erdelybol szarmazok az apai agon persze . Budapesten szulettek a gyermekei , igy sok rokonom van meg ott. En mint legkissebb gyermek nem jutottam el soha Erdelybe  latogatoba sem , es amig otthon " eltem , nem is nagyon ereztem a szuksegesseget . Kulfoldre " utaztam  diakkent ,  Europai utakra , Paris , Luxemburg , Holland , Poland stb ,.mielott 1985 ben Amerika mentem .

Minden almom az volt korabban , hogy kimozduljak az egy helyben toporgasbol , amit igen magyar tulajdonsagnak tartottam; -es Vilagot lassak .

Californiaban , Los Angelesben azonban megriadtam a mas " kulturatol , veszelyes eletformatol .Szerencsemre egy kissebb " teruleten , Coronado -n , jobban ereztem magam , mivel konnyebb volt a kis varost es az embereket megerteni . Ferjem egy angol szarmazasu lett , akibol szinten nem hianyzott a vitorlazo kedv ,igy a tengeren tulra mentunk megtalalni a Paradicsomot . Na ez ,a legszebb elmeny- a tenger es a az eg Horizontjan !

Szerencses , kalandos elet - az almom valora valt , de mindig hianyzott nekem valami " amit nem tudtam megfogalmazni . Az Anyafold es az Anyanyelv ! ami bele van kodolva a genjeinkbe- nekunk magyaroknak specialisan . Ilyen szep kulturat , irodalmat , oszinte eletvitelt nem lattam sehol -nem ereztem . Persze ez mind a gyermekkori tapasztalatbol merul  ugyebar .

Kedves Maria , itt a Usa -ben megtanultam azt hogy pozitivnak kell lennunk , mert maskent nem megy az uzlet " allasfoglalas  van az eletrol  ! A magatartasi bealitottsag mind uzleti sikerbol eredo tapasztalatkent pozitiv kell hogy legyen . Persze ehhez a credit card " biztonsag erzete is beletartozik . Ha nincs is penz , van egy plastik kartya , amivel almodozhatunk , tervezhetunk .Mondhatjuk azt is , hogy szinjateka a boldogsag keresesnek , mert ok tudjak , hogy negativ gondolkodassal , pesszimizmussal nem lehet elore jutni . Na ezt a kulonbseget latom a te felfogadasodban , ami radragadt " az Amerikaban eleskor . Megtanultad toluk , hogy a hozzaallastol fugg minden es ez a nezeted sugarzik ki minden sorodbol .

Miklos Stefan a szomoru valosagrol beszel , ami nagyon realisztikus latasmod es igaz., de Maria  pozitiv , uj latasmoddal kozelit a dolgok lassu , de hatasos megvaltoztatasarol . Ez az un . tipikus , joleti tarsadalom koncepcioja minden kulturarol -lassan demokratizalni " atvenni a hatalmat az ellensegtol ".

Persze en nem jartam Erdelyben , sem Romaniaban , es nem sokat tudok roluk a sajat szememmel , csak tortenetekbol es kepekbol latom. Persze , mint mindenki igazan a Tortenelem konyvekbol kapjuk a kostolot az elet torvenyeirol .

Legfontosabb a Biblia torvenyei .

Azt viszont el kell mondanom , hogy Maria  mondta ki szavakkal , amit en is erzek , meg akkor is , hogy Erdely a veremben van csak meg .Nagyon vagyom oda egyszer , es talan vissza sem jovok , mint te is tervezed .

Azt tudom , hogy a jobb anyagi helyzet maskent lattat dolgokat , es a jobb elet tudataban , korabbi elvezeteben -remeykedsz , hogy ott is megvaltozik az elet szinvonala . Igazan tudjuk mi , te meg en , hogy a penz egy ordogi kor kulturaja , es ez nem hoz igaz boldogsagot . Erdely , szeretnelek latni mar !

 

ezt innen a Paradicsomi " Hawaii -bol is irom ....a genjeim hivnak vissza a magyar kod ".    sok szeretettel   Kata

Nagyon szépen leirjátok a szomorú valoságot,ki is tudjátok szinezni,de sajnos már a mi világungban a mártirok kihaltak akik képesek voltak eszmékért meghalni,mi inkább tovább álltunk ,s miért persze magunkért meg a gyerekeink jobb élet körülmények megteremtése érdekében,van akinek bejött s van akinek nem,de ez éppen olyan rizikó volt mint otthon maradni,ahányszor haza megyek Vásárhelyre összeszorult szivvel nézek körül nem látok ismerös arcokat szinte senkivel sem találkozom szinte idegen minden.Magyarul szinte nem értenek a kereskedök,elnézem az újmiliomosok bamba semmit kifejezö arcukat,meg a sok fiatal, pénzen megvett újdiplomás gyerekeiketOda már nem tudnék visszamenni,de ott szüllettem,meg a még mindig lassú ügyintézéseket hitegetéseket stb Sajnos lassan a lélek kihal,csak emlékek maradnak meg.Üdvözletem.

Salnos Magyarorszagon is hasonlo talan meg rosszab a hejzet.Nagyon egyetertek veled.En megteletem a boldogsagom.Nem bantam meg semmit.Mindenki szeretettel fogadott nem mutogattak,hogy nem idevalo.Lehet,hogy szerencses vagyok.Ha megyek haza otthon vagy itt születtem ami volt ami szep volt el mult.Kerestem,de nem talalom.Azert meg is otthon vagyok.Kicsi idö es jövök vissza İstanbulba ahol meg becsülnek szeretnek es egy csodalaosan fejlödö orszag,varos.Nem lehet meg unni.Nagyon szeretek itt elni.

Üdvözlettel

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek