Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


Vajon ki miért hagyja el szülőföldjét? Mire számít? És ha már elment, mit kapott kinn? Megtalálta a számításait?

Amikor az ember kimegy jobb élet reményében, akkor hogyan teszi ezt? Végleg vagy csak néhány évre?

És a néhány év hogyan alakul végleggé, és a végleg hogyan néhány évvé?

Mi tart vissza, hogy elmenj? És mi marasztal kinn, hogy ne gyere többé „haza”? 

Egyáltalán: mit jelent „hazajönni”, hogyan alakul át az otthon fogalma?

Megtekintések: 2281

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Kedves János!
Én magyar vagyok még nem igazán hagytam el a hazám.Mikor külföldön töltöttem hosszú időt a szüleim, testvéreim
kezdtek hiányozni.Nálam a haza akkor még jelentett valamit.vissza tértem szép Magyar hazámba.
Ma már ki ölték belőlem a haza szeretetét.Sajnos sokat gondolok a múltra akkor sokkal jobb volt hazafinak lenni és hazámat szeretni.Mára már csak a szeretteim adnak vigaszt ebben a keserű világban.
Most saját hazámban úgy élek mint a számkivetett.
Ez az én érzésem Magyarországról a hazámról.
Üdvözlettel:Judit
Én a fogadott lányomról tudok írni. Ő azért jött Magyarországra, mert Magyar és ENNYI. Nem tudta elviselni, hogy az a bizonyos határ ott van ahol van. Anyagilag még nem könnyű a helyzete, sőt. Most tanulja meg azt a gondolkodást, ami majd az anyagi helyzetén is változtat. Egyébként Ő már 4 - 5. éves korába eldöntötte, hogy Magyarországon fog élni. Már kicsi gyerekként a falujukba örökké demonstrálta erősen a Magyarságát. A szüli a hivataloktól mindezt meg is szenvedték rendese. Ahogy elérte a felnőtt kort lépett. Nem bánta meg. Nem is bántotta itt senki. Nagyon szeretik az emberek. Igaz szeretni való. Ő az itteniek helyzetét is megértette, azonosulni tudott velünk. Átlátta, itt is kimosták az emberek agyát, tisztelet a kivételnek.
Viszont az csodálatos amit írtál, hogy fejlődik a csodálatos Erdély magyar szempontból. És bizony az lenne tökéletes ha mindenki a saját szülőföldjén boldogulna. Mondom én aki sokkal szegényebb lennék lelkileg ha a fogadott lányom a szülőföldjén marad és nem ismerem meg.
Egyébként azt, hogy valaki sikeres legyen azt meg lehet tanulni.
Üdv. Marcsi
Egyetlen választ tudok. Ajánlom mindenkinek aki a szülőföld elhagyására készül, bármilyen okból, a Credó együttes Pünkösdi hangversenyét, abban is főleg Bodnár Éva Szülőföld című versét. A YOU Tube-n megtalálható több más Credó számmal együtt.
Köszönöm Öcsi a bátorítást!
10 éve elindultam otthonról Erdélyből. Kölcsön kaptam pénzt az utazásra. Na ez már sok mindent elárúlhat. Igen nehezen éltem, elvált voltam, anyukámmal neveltem a fiam, akinek lassan vem volt mit enni adnom. Gondolom elég furcsán hangzik, de sajnos valoságos. Pedig munkám is volt, dolgoztam is, és anyukám ugy szintén. Csak épp megélni nem volt elég. Nem szándékoztam Magyarorszgon maradni. Úgy gondoltam, hogy mint sokan mások, én is majd haza hordom a pénzt, és idővel jobb lessz, és akkor otthon maradok . eElsőre nem volt túl nagy szerencsém, mert nem sokat kerestem, de nem adtam fel, reménykedtem. Kozben megismerkedtem valakivel, így átértékeltem a pár év itt dolgozást. Döntenem kellett, és én maradtam, áthozam a fiamat is. Jól döntöttem. Az egész nem volt ennyire egyszerű, nekem sem, de a fiamnak sem. Az iskolában még igazgatói intőt is kapott. Miután túl sokáig elviselte, hogy gonoszkodtak vele, hirtelen felháborodásából elvert egy gyereket. A gyerekek mindig gonoszak, és a románból, kis szójátékkal rómát is csináltak. Ez volt a verekedés oka. Nagyon szégyelem, és valahányszor eszembe jut mély lelkiismeretfurdalást érzek, amiért nem álltam ki a fiam melett. Akkoriban úgy gondoltam, hogy nekünk kel alkalmazkodnunk, és meg kel mutatnunk, hogy mi rendesek vagyunk. Azt hittem, hogy ha türnünk kel, hát akkor azt is tegyük meg. De a gyerek osztályfőnöknője, felháborított, mert ő is elvárta volna, hogy a fiam mindent szó nélkül tűrjön, tudomást nem szerezve arról amit mondanak, és ahogyan mondják neki. Akkor megkérdeztem mégis hóva kéne mennyünk, hogy magyarok legyünk? Erdélyben mint tudjuk bozgorok-hazátlanok voltunk, itt Magyarországon románok vagyunk.Erdélyben magyar földön, Magyarorszgon magyar földön vagyunk, és mégis sehol sem vagyunk magyarok, magyar származásunk ellenére sem?
Ezen kivűl sem volt könnyü, de sikerült, végre itthon érezzük magunkat, ma már senki nem viccelödik velünk. Mindig is büszke vagyok származásomra, hamar sietek mindenkivel tudatni azt.
Érdekes de jól esik azt mondani, hogy megyek haza, ha Erdélybe megyek, és onnan vissza jövet, megint haza jövők.
Az otthon fogalma nem változott, csak kibővült.
Gondolom, mások is a megélhetőséget keresik amikor eljönnek otthonról, és, vagy hozzám hasonlóan a szerelem miatt maradnak, vagy a könnyebb élet az ami itt marasztalja őket. De vannak mások is akik a megalázást elégelték meg, és azért hagyták el szülöföldjüket.
Bárki egyformán lehet igaz magyar, az is aki hű marad a szülöföldéhez, és az is aki valamilyen oknál fogva elhagyja azt.
Üdv. minkenkinek Judith.

Továbbra is sok szerencsét és kitartást Judit!

Haza csak egy van azt védeni kell és szeretni,olyan életkörülményt teremteni hogy ne keljen a jobb élet reményében elhagyni.
Egyet értek Dézsi Jánossal, a megélt valóság is ezt igazolja. De ki fogja ezeket az "életkörülményeket megteremteni"? Vagyis kitől várjuk? Olyan törvényhozást kell választanunk, amely a nemzetet képviseli. Ha a hazát eláruló gazembereket ültetünk magunk fölé, ha lefekszünk elnyomóink csizmája elé, akkor mit várhatunk? A felelősség tehát nem másoké, hanem a mi magunké. Ami az egyetlen hazát illeti, az az én esetemben a Kárpát-medence, miután a nagyhatalmak feldarabolták. E miatt nyugodtan mondhatom, hogy hazám a Felvidék is, Erdély is, Kárpátalja is, vagy Dlvidék és Várvidék (Burgenland). Ha egy van, akkor ez az.

Egyébként szerintem az emberek kevés kivétellel, és többségükben nem a jobb életkörülmények miatt hagyják el a hazájukat. Hiszen a mai Magyarországot is aránylag kevesen hagyják el.
Az elnyomás a legfőbb ok, pl. az elcsatolt és megszállt területeken. A kozmopolita, a világpolgár e tekintetben nem mérvadó.
A kisebbségi lét mindíg kényszer következménye. Akár a határ szalad át a fejünk felett, akár a megélhetés kényszere üldöz el. Önszántából nagyon kevés ember vállal kisebbségi életmódot. A természetes összetartozás a meghatározó.
Ebben igazad van,de akkor amikor rávettem magam,hogy elhaggyam a hazám még nagyban ment az aranykorszak színezése,imádása ,nekem már kibirhatatlan volt,pedig nem egyszer jártam azelött kint.
Üdv a vitapartnereknek István.
2002-ben ismerkedtem meg jelenlegi ferjemmel Nagyvaradon.Ö osztrak es üzleti ügyeit rendzte anno Romaniaban.Rövid kapcsolat utan eldöntöttük,hogy kiköltözöm hozza.Idegesitöen pontos es apolt környezetbe kerülten.Azt hittem,hogy mindig takaritanom,fürödnöm es jol viselkednem kell ahhoz,hogy megfeleljek.Telt az idö es ket gyönyörü gyermekünk született.......szeretek hazajarni.....a gyerekeim szeretnek a romaniai nagymamanal lenni.......de a kicsi 4 eves fiamat semmi egyeb nem foglalkoztatja addig amig ott vagyunk csak "mami,miert vagyok itt mamanal mindeg ilyen piszkos?mami,miert eszik a bacsi a szemetböl?Mami miert van itt ilyen büdös?"
Sajnos nem valtozik semmi jo iranyba,meg a fiatalom sem szeretik a rendet es a tisztasagot!!!!Mindenki ideges!
Mi lesz az otthoniakkal????????
Mi is tudhatnank szepen es tisztan elni,de nekünk ezt senki nem tanitotta es ma sem tanitjak.Hiaba, nincs igeny ra.Lattam en itt szegenyesen elni,de nekik is egesz mas az elkepzelesük a rendröl mint nekünk.Otthon teljesen normalis kibontas utan a csokoladespapiert eldobni az utcan,az en gyerekekimnek,anelkül,hogy valaki tanitotta volna ez eszükbe se jutna...itt regen nem az anyagi szegenysegröl van szo,(a falat kenyerröl) hanem a lelkiröl...sok mindent kell meg potolni...behozni...es mindenekelött nyitott szemmel jarni-kelni...
Igen ,bizony a "romaniait" meg lehet ismerni barhol a vilagban.Több helyen jartam a Roman messziröl felismerhetö,meg sem kell szolaljon.Ezek vagyunk mi!
Már elnézését kérem, én Erdélyi vagyok, remélem, nem sorol az ilyen fajta "romániai" közé... életemben nem dobtam el egy csokispapírt, s egyetlen Magyar ismerősön sincs, aki így járna el. A szüleim pedig rácsaptak volna a kezemre, ha megpróbálom, bár soha meg sem fordult a fejemben, mert arra voltam tanítva, hogy ez az én szülőfölden s azt tisztelnem s vigyáznom kell. Az, hogy a pásztornépek hogyan gondolkodnak a civilizációról, más kérdés, de nagyon kikérem magamnak, hogy egy kalap alá legyek véve velük. Nagyon meglep, hogy egy Erdélyi ezt nem tudja. Ha pedig Ön ismer olyan Erdélyi magyarokat, akik szemetelnek, s koszosak, hát itt az ideje, hogy felhívja a figyelmüket arra, hogy mi azért nem kell eltanuljuk egy másik nép rossz szokásait csak azért, mert kénytelenek vagyunk velük együtt élni. Amúgy igény igenis van a tisztaságra, s még mindig próbáljuk ezt tanítani a románoknak. Nézzen körül Székelyföldön, ott nincs szemét... s tán azért nincs, mert ott az Ön fajtája él saját törvények szerint. Nagyon kicsinyes ilyen szinten kezelni a gondokat, s még kicsinyesebb ezt egy gyermekkel példáztatni, főleg, ha a gyermeknek nincs elmagyarázva a dolgok lényege. Talán ott kéne kezdeni, hogy elmondani, miért is fontosabb egy embert megtanítani halászni, mint egyszerűen egy halat adni neki. Őszintén sajnálom, hogy még nem látott képeket/nem beszélgetett olyan Erdélyi magyarokkal, akik itt éltek még a román korszak előtt, s őszintén, nem csak a most itt élő Magyarokat sérti az ilyen hozzáállással, hanem őseinket is, akik imádták s tisztelték ezt a Szent földet. Az, hogy másnak ez nem Szent, így leköphető/megdobigálható/megszégyeníthető, nem a mi hibánk, viszont a mi felelősségünk, hogy mindent megtegyünk az orvoslására.

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek