Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Már rég érlelődik bennem a gondolat, hogy kellene nekünk egy saját fórum (hiszen a neten is van), ahol nyelvhelyességi dolgokat beszélhetnénk meg. Egyszerűen azért, mert ha már ezen az oldalon vagyunk, talán könnyebben bekukkintunk ide. Lejegyezhetnénk azokat a hibákat, amelyekkel találkoztunk, s mellé tehetnénk  a helyes formát, hogy belénk vésődjön. Akkor is tegyünk fel kérdést, ha magunk vagyunk bizonytalanok valamiben. Bárki válaszolhat, akinek éppen ideje van rá.

 

 

Megtekintések: 602

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Van annak neve, Gyula. Úgy hívják szabadvers. 

Itt van dr. Vilcsek Bélának egyik elmélkedése ezekről, ő is Széles Klára professzor asszonyt hívja segítségül a mondandójához.

„Mit nevezünk szabad versnek? – kérdezi Széles Klára egy akadémiai tudakozódó körlevél tapasztalatait összegezve, majd rögtön hozzáteszi: – A verstan és irodalomtörténet egyik nyitott kérdése ez. Alkalmazzuk a kifejezést, de nem rendelkezünk pontos, közmegegyezést képviselő meghatározásával” (Széles, 1987/88, 44.). A hozzá érkezett tizenhét tudósi állásfoglalás ismertetése után megállapítását még azzal egészíti ki, hogy „a szabad vers – jelenlegi irodalmunkban – élő, mozgó, változó forma. Sok és gazdag változata állandóan bővülhet és bővül. Fogalmának körülhatárolása semmiképpen nem lehet merev. Fajtái bizonyos skálán helyezkednek el. Ez a skála nemcsak kötött vers és szabad vers között húzódik (az átmenetek variációival), hanem próza és szabad vers, sőt: köznyelv és »ritmikus nyelv« között helyezkedik el” (uo., 69.).

Kedves  Marika !   Köszönöm  szépen  a  válaszát,  csak  az  a  baj, hogy  nincs  pontosan  meghatározva,

mi  az  a  szabad  vers,  és  ennek  leple  alatt  olyan  írások  is  megjelennek,  amiket  jóindulttal  sem  lehet szabad  versnek  nevezni.  

Az már nem a mi dolgunk. Nyomtatásban, kötetben is megjelennek olyanok, pedig ... legalább a kiadónak lehetne kritikája.

Aminek legalább mondanivalója van, nyugodtan olvashatjuk lírai hangulatú prózaként. Azt úgy tördeli az író, ahogy akarja, s ahogy érzi, hogy jobban alátámasztja azt, amit ki akar fejezni vele.

Nem csak a csillagászat és a fizika között kezd elmosódni a határ, hanem a vers és a próza között is.  

Az olvasó aztán eldöntheti, hogy tetszik neki vagy nem. 

Azért  valahogy  külön  kellene  választani  Arany  János  stílusát  az  ilyen  alkotásoktól.  Ami  rímel az  vers,  a  többinek  pedig  találjanak  valami  õket  megilletõ  megnevezést  az  arra  illetékesek.

Igaza van Gyulának

Csak adjon hangot a szavának,

Pártolom az elméletét

Szokjuk meg hát a vers menetét,

 Azért hívjuk a verset versnek

Hogy rímeivel tűnjön szebbnek,

S a gondolatok a szavak szárnyán

Tündököljön a fülünk táján.

Kedves  rímfaragó  társam  Dr.  Szabó  Dániel,

Örülök,  hogy  mellém  álsz  a  véleményeddel.

Sokan  vannak  akik  velünk  egyetértenek,

Hogy  az  igazi  vers  sorvégei  összecsengjenek.

Védjük  meg  közösen  ezt  a  csodás hagyományt,

Ne  illesse   senki  verssel   a  többi  irományt.

A  szabad  versek  vers  helyett  kapjanak  más  nevet,

Egy  õket  megilletõ  szép   elnevezést  a  vers  helyett. 

 "Ismertem olyan családot a hol a románnak született feleség megakarta tiltani férjének hogy a gyerek ne tanuljon magyarul: mert Romániában élnek és nincs szüksége a magyar nyelvre." 

Nem erről az oldalról vettem, de javítsuk ki. Első lépésben:

Ismertem olyan családot, ahol a románnak született feleség meg akarta tiltani a férjének, hogy a gyerek magyarul tanuljon, mert Romániában élnek, és nincs szüksége a magyar nyelvre.

A legszembeötlőbb a tiltás. Ha azt írom: "meg akarta tiltani a férjének hogy a gyerek ne tanuljon magyarul" - akkor mit tiltok meg? Só szerint azt, hogy ne tanuljon magyarul, tehát, akkor muszáj neki magyarul tanulnia.

Az is fura, hogy a férjnek tiltom meg, hogy magyarul tanuljon a gyerek. Inkább ilyesmi lenne érthetőbb:

hogy a gyereket magyar iskolába adja;

hogy a gyereket magyarul taníttassa.

Ismétlésképpen még: az igekötőket az igével írjuk egybe, de ha más szó közéjük kerül, akkor mind külön kell írni.

le akar ülni, ki akar menni, meg tudja tanulni, át akar menni, stb.

Tagadva: nem akar leülni, nem akar kimenni, nem tudja megtanulni, nem akar átmenni. stb.

Sokszor hallottam már élő beszédben, de (méghozzá újságban) leírva is a következő fordulatot: "Valaki így szereti, valaki úgy..." Nem vagyok nyelvész, de én ezt érzem helyesnek: "Van, aki így szereti, van, aki úgy..."
Szeretném hallani a véleményüket, vajon igazam van-e.

Az igekötő és az ige egybeírásáról: a legelső szabály, hogy ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk.
Nagyon sokan vétenek e szabály ellen. A leggyakoribb igekötőket úgy tanultuk meg harmadik osztályban, hogy minden nyelvtan óra előtt vigyázzállásban, kórusban szavaltuk: be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza. Ha álmomból keltenek, hogy ég a ház, akkor is fel tudnám sorolni...

Nagyon jónak tartom ezt a rovatot, mert mindnyájunknak vannak néha kételyei, itt meg lehet kérdezni.

Jól gondolod Zsuzsa.

Köszönöm a biztatást Marika.

Közben eszembe jutott egy bosszantó szófordulat, amit mostanában sokszor hallok a tévében, olvasok az újságban.
A "köszönhetően" valamilyen pozitív esemény bekövetkeztét jelzi - legalábbis szerintem... De olyat értelmetlenség mondani, hogy a "háborúnak köszönhetően"... talán "következtében", vagy "eredményeképpen"... vagy akármi más...

Lehet, hogy a sajtómunkásokat nem csak logopédushoz kellene beíratni, hanem magyar nyelvtanfolyamra is?

Ez bizonyos. Bár ezt a fordulatot gunyoros formában is érthetjük, tartok tőle azonban, hogy nem erről van szó. 

Azt is hallom mostanában egészen magas képzettségűnek számító emberektől: tanították velem, megtanították velem, azt tanítják a gyerekekkel. Inkább

nekem azt tanították - mert ha adnak nekem egy almát, az az enyém azután; ha tudást adnak, akkor az lesz az enyém.

Az -e kérdőszócska.

Igencsak jellemző a magyar nyelvre. Ez az egy biztosan közös a finnekkel is (on).

Mostanában el-elhagyogatják a mondatokból. 

Pl. bizonytalanság kifejezésénél.

Nem tudom, hogy elment.

Helyesen: Nem tudom, hogy elment-e. 

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek