Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ezt a beszélgetést abból a felindulásból indítom, hogy itt kezdjünk beszélgetni a szépről. Szép ami könyvben, papíron vagy monitoron ér el minket.

Megtekintések: 2408

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Befejeztem Wass Albert: Tizenharom almafa c.konyvet.

Ide masolok egy, par szep szot ,igy ujev kezdetere,mindnyajunk okulasara-mar akik erre jarnak es elolvassak!!!!

..-"Aztán,ki szabadult fel, édesapám? ..

............................................................

- Ejszen a szeretet szabadult fel közöttünk végre,.valahára.!Mert hogy ugy megnyomták kicsi Erdélyországot,mint még soha.!

Mert hát ide figyeljetek!Szidtuk az urakat?Most fizetnők nekik az adót szivesen.Szidtuk a rómányokat?Visszacserélnénk őket az oroszokért,akiket helyettük kaptunk.Haragudtunk a tiszt urakra(Magyar világ)-,akik a kaszárnyaudvaron uralkodtak rajtunk?Kereken csúsznánk most azt a kaszárnyát az ők szavuk alatt szivesen,nem hússzor,hanem kétszázszor is. S ha kitakarodnak a muszkák innet,olyan szeretet lészen,meglássátok,hogy még az adószedőt is megöleljük örömünkben!

-S vajon azt mikor várhatjuk?...."

A szeretet megtartó ereje legyen mindnyájunkkal,ezt kivánom magunknak az új esztendőben.'''

Katona Icanak:Kiss Jeno: Folyok cimu verse

. február 15., vasárnap 09:19

Minden folyótól távol éltem én, 
hol én születtem,folyók nincsenek, 
pőrén,sután ott úszni nem tanul a 
kisgyerek, 
hol én születtem,folyók nincsenek, 
csak az van ott,egy nevenincs patak, 
nyáron kiszárad,hangja elakad, 
és aztán vannak itt-amott tavak 
nagy ős vizek,bús maradékai, 
kik megtanultak várni s állni, 
s harcolni is,tó módra,konokul 
s villózó akarással, 
megküzdeni a kivont kardú sással, 
amely a parttól mind bennebb nyomul, 
a káka buzogányos 
pandúrhadával szembeszállni, 
kik megtanultunk várni s állani- 
ezek neveltek engem,e tavak, 
amint a völgyben megvillámlanak, 
a tó volt fájó példakép,a tó, 
a jó,a helytállásra biztató. 
Folyókról példát senki se vegyen. 
A folyó hűtlen,mert mindig megyen, 
könnyelműn hágy el tájat és hazát 
-így védtem én a tavak igazát. 
A folyó hűtlen,mert mindig megyen, 
akármely földön,bármit,bárhol is, 
ő egyszerre honos és idegen... 

Folyó,bocsáss meg,így volt, 
mit tegyek- 
hol én születtem folyók nincsenek, 
bocsássatok meg roppant folyamok, 
igazat én ma tinektek adok. 
Nem az a példás hazaszeretet 
ha életünk egy völgyben megreked, 
s vizét moszat kuszálja,mélye kásás- 
a helytállás nem béna helybenállás! 
Ó menni,menni,egyre áradón, 
fönn nem akadni csip-csup gátakon, 
menni testvér vizekkel összefogva 
mélyülve váltig,s váltig gazdagodva, 
lágy mozdulattal,mégse téveteg, 
egybeölelni tájakat s népeket, 
s míg korsaikat bennünk megmerik, 
csak menni 
-a Forrástól a Tengerig! 
Az az igazság:annyit adsz hazádnak, 
amennyit a világnak!Illanók 
vagyunk,akár a víz-a tó kiszárad, 
de mindörökkön élnek a folyók! 
Élnek!Az élet bennük őrzi titkát 
-hisz meg nem álló hömpölygés a lét- 
Vizükkel ők a tengert gazdagítják: 
a minden harcok s álmok tengerét![photo]551376[/photo]

 

Csendes csodák


Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Szodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor
Nekem is egyik kedvenc versem.

Kedves szépet és hitelest olvasni vágyók!

Az alábbi linken található könyvet  tudom mindenkinek ajánlani, amit Csiha Kálmán erdélyi (marosvásárhelyi) református püspök írt, az előző rendszer börtöneit, "lágereit" megjárva. Címe: Fény a rácsokon (Bötönévek vallomása). A bevezetőben ezt írja:

"De életem a fények világa is volt. A fényé, ami egy szép gyermekkor emlékéből most is visszasüt. A fényé, ami ajándékképpen hullt egy családra, ahol hittek Istenben, az örök életet szerző Jézusban. A fényé, amely sötét napokban a lelkembe költözött elvehetetlenül és kizár­ha­tatlanul, amely széppé tett egy szegény küzdelmes ifjúkort, amely a legsötétebb börtön­rácsokon is áttündökölt.

A rácsok a földből nőttek, a fény az égből jött. A magasság, a hatalom, a tiszta jóság s az örök új erő: Isten volt benne. A rácsok világában ez a fény mentett meg, nem engedte átnőni a rácsokat a lelkemen. Ezért, bár a fogságom történetét írom, be kell vallanom, hogy valójában soha nem éreztem magam fogolynak. Mert fogollyá nem az lesz, akit rácsok mögé zárnak, hanem akinek átnőnek a lelkén a rácsok. De aki tudja, hogy van valaki, aki minden rácsnál hatalmasabb és hozzá kötődik és Tőle kap erőt, azt fogollyá tenni nem lehet soha.

Az Ő rácsok felett tündöklő csodáiról szeretnék írni ebben a könyvben."

http://mek.oszk.hu/02300/02369/02369.doc

 

Ajánlom szíves figyelmetekbe, én nem tudtam letenni a könyvet, amikor olvastam. Nekünk, Erdélyből valóknak és ott élőknek, nagyon sokat mondó olvasmány.

És még egy hozzá tartozó vers:

 

Mégis…

 

…Mégis, tudom, hogy megsegít az Isten

S ha terve úgy szól, hazaérkezem.

Nincs hatalom az Ő hatalma ellen

És jóságában nem kételkedem.

 

Amit Ő végzett, jó lesz az, tudom

S a próbát tudja, miért mérte rám.

Engem Őhozzá hű remény kötött,

És végzésére áment mond a szám.

 

/Csiha Kálmán verse a

Fény a rácsokon című kötetből)

 


ALAGUTAK A HÓBAN

Havaztam volna magam is - de lám, hogy megeredt! 
Hatalmas, vad pelyhekben hull a hó a szülőföld felett. 
Térdig, derékig, torkig ér, 
suttogva fojtogat, 
parázna habzás lepi el 
a toronygombokat. 
--------------------------- 
S már égigérő hóban a táj!

Moccanatlanul 
e Nagy Pólyában a lét 
hallgatni tanul. 
Kaszák és kések éle 
mennyboltig bebugyolálva, 
fuldoklón fordul fehérbe 
a falvak szuszogása, 
nem koccan kő a kőhöz, 
hótömte szájjal szól, aki beszél - 
s nagy havak gyomrában az értelem 
békésen elüldögél.

Alagutakat a hóban!

Milljomnyi egymást kereső utat! 
Itt a szívdobogás is havat olvaszt, 
s álmok keringnek 
az öröm és kín 
eltömíthetetlen járatain. 
Városok, falvak szívhangja hallik, 
kásásodik a tél tömött fehérje, 
okos szenvedély, kétkedő hit, 
működtessétek egymást kereső 
tekinteteink 
lézereit!

Alagutakat a hóban!

Hű szándék, mozdulat, 
törékeny álom, didergő elme 
ne éljen a hó húsában 
örökre elkeverve.

S ha majd e mennyei vatta szánkból kifordul, 
s nem a fagy bandái zenélnek, 
viduljon taposó táncra a láb, 
olvasszon világ-nagy termeket 
körénk az Ének.        (Farkas Árpád)

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Babits Mihály

Szia Anna!

Köszönöm a reagálásod; kívánom, hogy az "égből való fény" mindig megtaláljon bennünket, nehéz helyzetben is erőt adhasson, ahogy azt meg is lehet tapasztalni...

Bódás János

Valahol ki van jelölve helyed…


Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

   Páll Lajos:   A mester

 

Az agyag forgott,

                       futott volna,

de aztán formává lankadt,

s apám mint egy isten nézte,

mire telik esze, vére.

 

.........................................

 

Vén mester,ha vérből

mérted a műved,

mért adtad fiadat

katlanok tüzének?

            Tűzben vörösödöm,

             tűzben fehéredem,

             tűzben keményedem,

             s lobbot vet félelmem,

             jaj,vajon leszek-e

             álmaimnak mása,

             konditásra csengő

             csodafényű  váza,

             borit virágerdő,

             s kié leszek vajon,

             s mennyit érek,

             hogyha élek,

             s ki csodál szabadon?

 

....................................................................

 

Vagy szégyentől égnek

köröttem az orcák,

s még a fazakast is

miattam átkozzák! 

 

 

 

Tundi Bundinknek szeretettel-  mindazok neveben-akik gondolom egyazon okbol eredoen vagyunk ezen az oldalon.


Váci Mihály: Még nem elég!
 
 
Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
 
Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!
 
Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!
 
Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!
 
Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
 

Ez is neked,szeretettel!

Szilágyi Domokos 
BEETHOVEN

Egy süket kornak muzsikál egy süket ember -- 
kétszáz évre elhallhatóan.

Emberek, ha akad köztetek, 
ki meghallja süket korok muzsikáját, 
- viaszt a fületekbe, mint Odüsszeusznak! 
bizony, ez már feltétlen reflex nálatok; 
mint a hajós amaz árbochoz: álltok korotokhoz kötözve, 
mert, jaj, mi lenne a világból, 
m i v é  l e n n e  a  v i l á g ,  h a  m e g j ó s o l n i  m e r n ő k !

Zenét hallgatok, kétszáz évre visszamenően. 
Hallgatok jóslatokat. 
És jaj, százszor jaj: már jóval születésem előtt megjósolták a múltam!

* * * 
A hangversenyterem kitágult. 
Mindig elárvulunk egy kicsit, ha növekszik a tér.

Beethoven karnagy úr, hát nem hallja, hogy mást fúj az emberiség?!

A karnagy urat figyelmeztetik, 
s lelép, pedig nem volna szabad elhinnie!

Semmi. Most csöndben s hétköznapian, 
s egymásnak őszinte hittel hazudván 
egybegyűl mindenki, akit 
a süket muzsikus hallani tanít.

 

 

 

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek